Miért is kellene Rejtő-könyvet olvasnod?
Elsősorban azért, mert a magyar szórakoztató
irodalom vele kezdődik. Mert nyár van... mert nem lehet azzal takarózni, hogy
drágák – arról szól a fáma, hogy ingyen letölthetőek a könyvei, és ráadásul legálisan... és
mert szórakoztató. Jobban mint a divatos amcsi tiniregény vagy a legújabb írott
pornográfia.
Ezek azok, amire azt mondanám, hogy egyformán élvezhetőek férfiak és nők számára, mert kalandosak, pörgősek, néha van
bennük szerelem is... és kár lenne a „new adult”-os generációnak kihagynia. Ami
a legfontosabb: korhatár nélküliek. Egyformán élvezi a nagyszülő korosztály és az ifjúság.
Jaj, persze lesznek hangok, hogy hát ez unalmas...
persze, hogy unalmas lesz azok számára akiknek a jó könyv a fejezetekkénti minimum
egy dugásnál kezdődik vagy egy, a
semmiért hisztériázó dívánál, de legalább egy lelki sérült milliomos legyen benne, ha már a kötözős szex kiesett... mert ugye, ha mindez nincs, akkor az a könyv unalmas és értéktelen. Rejtő Jenő könyveiben ezek közül egyiket sem fogod megtalálni, de róla halála után több mint 70 évvel is
tudjuk ki volt és száz év múlva is tudni fogják. Minden, ma divatos íróról is
elmondható lesz ugyanez?
Felesleges életrajzi részletekbe belemenni, aki
ismeri a munkásságát, az már tudja ki volt Rejtő Jenő, aki meg nem, annak
barátja a Gugli. Annyit azért elmondanék, hogy bár a maga korában filléres
regényeknek, ponyva irodalomnak számítottak írásai, ma már a klasszikusokkal
együtt emlegetik a nevét.
P. Howard és Gibson Lawery írói neveken is
jelentek meg írásai, melyek akár légiós-történetek voltak, akár bűnügyi- vagy
western-jellegű írások, egyformán szórakoztatóak. Több regényét megfilmesítették, színdaradot is írtak művei alapján, sőt képregények lapjain is találkozhatunk egy-egy regényének főhőseivel
Kedvenceim:
A három testőr Afrikában
Az elátkozott
partból megismert együttes – Csülök, Tuskó Hopkins, Senki Alfonz és a Török
Szultán – újabb sötét rejtélyek felkutatására indul. Igaz, hogy nem egy úton,
hiszen Csülökék, miként a „három testőr”, az izgalmas és halálos veszélyeket
ígérő kalandok során lovagi szolgálatot is teljesítenek egy francia lány,
Yvonne oldalán, a Török Szultán viszont – úgy tűnik – aljas árulásaival egyre
nagyobb veszélyekbe sodorja őket. De Yvonne apja, Duron tábornok megmentése és
egy óriási panama leleplezése után kiderül, hogy „aljas” módszereivel a Török
Szultán is csak leplezte magát, s az igazság kiderítésében, a veszedelmes
kalandok sikeres kimenetelében őneki is jókora része van.
Az első,
1940-es megjelenés óta még 16 kiadást ért meg, film is készült belőle. Az első
könyv volt amin hangosan nevetni tudtam.
Az ellopott
futár
"- Nagyon
helyes, hogy a tetemet már előkészítették a boncoláshoz. Örülök, hogy végre
rend van a kórházban. Fogjunk hozzá, uraim. A lelet szerint ez itt egy
negyvenöt év körüli, anaemiás egyén, causa mortalis: előrehaladott atrophia…
A kórboncnok
felemelte kését, lehúzta a leplet, ám ekkor legnagyobb csodálkozására a halott
felült, és mutatóujját figyelmeztetően kinyújtva, így szólt:
– Pardon, a
boncolás előtti illem előírja, hogy bemutatkozzam.
A tanár
szigorúan összevonta szemöldökét, és a meghökkent kórházi szolgára
nézett.
– Marcel! Hogy
kerül ide egy jól nevelt női hulla a középkorúnak jelzett, negyvenöt év körüli
egyén helyére? Uraim! – És az orvosokhoz fordult, választ sem várva: – Iménti
kijelentésemet visszavonom: a kórházban még sincs rend. (…)"
Persze hogy
esküvővel végződik majd a történet, mert a szerelem sötét verem (különösen ha
letakarják és ráülnek) és mert Rejtő a tündérmesék világának sajátos
környezetbe ültetett változatát teremti meg itt is ahol az alvilág kétes
figurái egytől egyig úriemberek, a koldusról többnyire kiderül, hogy álruhás
koronaherceg, és ahol végül a szerelmesek mindig egymásra találnak.
Megjelenésének
éve: 1941… és azóta még kilencszer. A hangosan vihogós kategóriába tartozik.
… és egy örök
klasszikus: Fülig Jimmy levele az uralkodóhoz
Kelt mint itt
Szanfranciszkóban uralkodásunk elmúltával magamkezűleg.
Igen tisztelt
kiráj úr, kedves mamája és T. neje őfelsége! Mai nappal keltfent levelét vettem
és kibontám.
Ezennel
felelek tisztelettel értesíteni!
Szíves
mekhívására, hogy udvarára telepeggyek nyugodt életre, amit Felség gondtalanít,
van szerencsém őszinte sajnálattal. Mer ott nekem nagy strapa a tétlenség. Én
városi lakós vagyok, ha nem is bejelentett, ami csak egy üres formalinság. De
városi lakos nehezen szokja a vidéket. És egy sziget, akármilyen kicsiny,
mégiscsak királyi udvar, tehát nem a nagyvilág. Pedig szívesen emlékszem vissza
uralkodásom naccerű idejére, amej felvirágzásba hoszta a országot... És asz sem
lepne meg, ha Almirában megöregítenék fénykoromat és a főt téren szobrommal
találkoznék sétálva. Mer a nép bezárt engem a szívébe, és jó, hogy mégsem kell
zacskót ragasztani, amint egyéb bezárás esetén ez fentforog.
Voltam
Szingapurban is a klubbokban. Már nem az, ami volt. Vanek lebukott egy lopásból
kifolyó rajtaérésből. Azt hiszem jól esne neki, ha felséged írna egy pár sort.
Hadd lássa a Vanek, hogy felséged nem felejti el barátait, ha aszok bajba
jutnak. Buszkó Mocsink mondta, irjam mek; hogy felséged, ha van miből,
megadhatná neki a két és fél dollárt, amit felsékedért Tulipánt nevű közös
barátunknak visszafizetett. Mert egy uralkodó nem csinálhat adósságot. Eszt ő
monja. Mi uralkodók tudjuk, hogy ez nem igaz. De mikor ült ez a Mócsink egy
trónon?
Itt már minden
nem a réki. Unalmas és csendes lett. Szegény Velő kétoldali pisztolylövésben
mekhalt, pedig üzentem neki, hogy a Hobo Fischer kiszabadult. Mondom: unalmas
itt minden és csendes, úgyhogy azonnal Honkongba mentem, mert ott sincs semmi
dolgom. És az ilyesmit én elintézem.
Jelenleg
ugyanebben az ügyben tartózkodom Szanfranciszkóba.
Ha mektenné
felsék, én egy Firmin nevű úrban felejtettem a késem. Ott van elásva a
gyorsfényképezőgép mellett. Ha egyszer arra sétál és nincs más államügye
fojóba, ássa föl a pasast és vegye ki belőle a késem. Nem éri meg ez a Firmin.
Egy darab kagyló a nyele. Könnyű megismerni. De csak úgy kérem eszt, ha igazán nincs
dolga és szívesen csinálja.
Úgy történt
esz a haláleset, hogy amikor felségedet ledoptam a földre és rémülten láttam,
mit tevék. De időm se volt rája éleszteni, amikor megjelent a kisértő kapitány.
A Wirth. Aki veszette a Nono-Holasztárlulu hajót.
És revolvert
foga:
– Itt az idő
José – mondá. – Elmehet. De most nagyon gyorsan.
– Ki maga? –
kérdem hüjén.
– Én Wirth
kapitány vagyok. A Titkos Szolgáktól. A kikötőben egy motoros várja és elviszi
Tahitibe... És ő adott nekem pénct is. (Aszért köszönöm, hogy felséked is
küldött. A pénc az egyetlen jó, amiből nem árt a sok.)
Amikor
elmentem, az útban aszt gondolám, elhozom a fényképemet ettől a Firmintől.
Ahoty odaértem, belestem asz ablakon és mekrémültem.
Ott feküdt a
halottarcú öreg nő, de jól fejbeütve. Aszonban volt neki élete még, mert vizzel
öntöztem.
– Uram... –
mondta – megölt. Firmin... A részvények...
...Hát
kiderülne, hogy asz a Firmin meg az asszony részvényesek voltak Alvarec elnök
uralmában. Amikor asz elnököt elkergették a részvények folyama árbaesett. De
mekvoltak nekik kettőjüknek értéktelenül. És múltkor jött Ekmont meg Gombperec
fényképezni és közben mondták, hogy az értéktelen részvényt mekveszik tőlük.
Firmin eladta potomért. De az asszony mondá, hogy ő nem adja. Esz emlék. Így
hát csak Firminét vitték el. Mire gyött a Pollino fényképeszni, neki nem juta
részvén. Eszért él ma is, csak tudná minek?
Az történt
előzőleg, hogy Ekmont és a többi gyászoló rokon megtudták Bonifác fogolytól,
hogy gyön Alvarez csapatokkal és győz. Nekik majd menekülni kell. Iken ám, de
akkor a részvének régi, jó folyamára lesz érvényes megint! És itt megvették a
régi részvéneket.
Amikor már
Firmin is mektutta, hogy visszajön Alva Rez, akkor maj megőrült, hoty potomér
atta a papirokat. De Ekmont kirugatá. Gombperec dettó. Erre ő megölte őket, mer
tutta, hogy Warinst fogják gyanúsitani a tényállással. Vékül leüté és kirablá
részvényeiből a halálfejű úrinőt.
Amikor
felálltam a sebesült asszony mellől, ez éppen jókor volt. Mer lesujtott rám
hátulról esz a Firmin, aki valamiért visszagyött. De már ép felálltam, nem
talált.
No asztán
következett egy rövid testgyakorlás miután elástam (S.K.) Ámde benne
felejtettem a műszert a fényképészbe.
Ezzel zárom
soraimat alanti tisztelettel felségednek régi barátja, ma is és a kedves mama
őfelségének és az uralkodó őnacsságának kézcsókkal. KeIt most lent: Néhai
kollégája:
az eksz Fülig Jimmy, sajátulag.
(Rejtő Jenő, Piszkos Fred, a kapitány)