Napernyő Protektorátus 4.
A lélektelen
Lady Alexia Maccon ismét alaposan benne van… ezúttal azonban a baj nem a saját
hibájából szakadt rá. Amikor egy őrült kísértet megfenyegeti a királynőt,
Alexia veszi kezébe az ügyet – és a nyomok a férje sötét múltjába vezetnek.
Mindezt megtetézi a húga (döbbenetes!) csatlakozása a szüfrazsett-mozgalomhoz,
Madame Lefoux legújabb találmánya és tarajos zombisülök áradata – Alexiának
arra sem marad ideje, hogy saját előrehaladott terhességével
foglalkozzék.
Sikerül rájönnie,
ki akarja megölni Viktória királynőt, mielőtt túl késő lenne? Megint a vámpírok
szervezkednek, vagy az áruló ezúttal farkasbundát visel? És egészen pontosan
micsoda fészkelte meg magát Lord Akeldama második legjobb szekrényébe??
Könyvmolyképző
Kiadó, 2016
Eredeti mű:
Gail Carriger – Heartless
Alexia, azaz Lady Maccon terhes… 8 hónapos várandós. Hogy mi születik egy lélektelen és egy farkasember szerelméből… hát majd kiderül, közönséges gyermek semmiképpen, főképp ha olyan keresztapja van mint Lord Akeldama, a piperkőc vámpír. Tehát egyezzünk ki abban, hogy Lady Maccon várandós… valamivel.
Nem szeretem a
fantasy könyveket, ez azonban kivétel. Nem mondhatnám, hogy a sorozat
valamennyi részét olvastam – az elsőt igen a másodiknak is nekifogtam, aztán
félretettem egy várva-várt megjelenés kedvéért és azóta is halogattam a
folytatását.
Hááát… ez
valami döbbenetes volt. Olyan, mint egy világklasszis paródia.
Azt ugye a
sorozat rajongói tudják, hogy Lord Maccon egy farkasember, a Woolsey-falka alfahímje,
kissé darabos, imádja a feleségét, Alexiát… és imád pucérkodni. Maga Alexia is
néha azt gondolja férjéről, hogy időnként úgy viselkedik mint egy tulok. Lord Akeldamáról, a vámpírról,
pedig közismert, hogy istene az öltözködés, a csín és a báj, hiszen egy piperkőc. No, most
képzeld el, amikor objektív okok miatt Lord Maccon és bé várandós neje
beköltöznek Lord Akeldama szekrényébe… izé, a második legjobb öltözőszobájába.
A darabos bunkónak és a finom úriembernek egy fedél alatt kell élnie Alexia és
leendő csemetéje kedvéért, ami ugye azt jelenti, hogy vámpírok és farkasemberek
jönnek-mennek egy közös háztartásban. S ha ez még mindig nem lenne elég akkor mindenki ki van téve egy terhes nő szeszélyeinek, akit szinte állandóan etetni kell, lehetőleg süteményekkel.
A viktoriánus
időkben játszódó történetben természetesen most is bőven van részünk
izgalomban, hiszen a királynőt halállal fenyegetik… na, de melyik királynőt?
Ugye, azt is tudjuk, hogy a vámpírok bolyokban élnek, hát most tanúi lehetünk
egy kirajzásnak is – gondolom ez olyasmi mint a méheknél. S ha nem elég a zűrzavarból, akkor gépi mütyürök és gigászi méretű kütyük randalíroznak,
szellemek lebegnek. Szóval van itt minden. Sőt! Miközben múltbéli események
után kutat, Alexia azt is felfedezi ki is mozgatja a szálakat a háttérből a
Woolsey-falkán belül és sajnálatos módon elveszíti híres-hírhedt napernyőjét.
A kedvencem…
nem is tudom… egyformán üdítő Alexia rendíthetetlen nyugalma, Lord Maccon
bunkósága és a vámpírúr, Lord Akeldama különcsége. Talán mégis ez utóbbi viszi a
pálmát páratlan bókolási stílusával. És ez úgy képzeld, hogy a legmeglepőbb
szófordulatokat vágja ki a legkisebb erőfeszítés nélkül. Olyan, hogy “drágám”
vagy “kedves” szóba sem jöhet nála, a bókok itt kezdődnek: orgonabokrom, gránátalmamagom, szirupcseppem,
bébiszilvám, édes borhabom, szirombontó körömvirágom... és a szóvirágok tárháza
kifogyhatatlan. Tehát valahányszor megjelent Lord Akeldama a történetben, az én
arcomra kiült az idióta vigyor, mert vártam mivel fog kirukkolni az adott helyzetben
– és nem csalódtam, mert csak a legritkább esetekben ismétetelte magát. No, de hát ízlések meg pofonok...
Ha szórakozásra vágysz akkor ki ne hagyd a könyvet
és a sorozatot... amiből még hátra van egy rész, mielőtt új sorozat kezdődne,
aminek főszerepében Prudence lesz. Hogy kicsoda is Prudence, azt megtudod, a
Szívtelen végén.
“A következő másodpercben már a meztelen Biffy hevert
a párnákon, tökéletesen méltatlan pózban, a lába Alexia szoros markában.
Minthogy az érintés halandóvá tette, ezen állapot minden testi jellemzőjével együtt,
nem csoda, hogy bíborszínre vörösödött megaláztatásában.
Alexia, bár együttérzett vele a kínjai miatt,
továbbra is szorosan fogta, és közben tudományos hűvösséggel megállapította,
hogy a pirulás egészen leér. Figyelemreméltó.
A férje morgása térítette vissza a figyelmét. Conall
szintén visszavette emberi alakját, ruháit azonban nem.
– Mi az?
– Ne bámuld! Pucér.
– Te is az vagy, férjem.
– Igen, de rám
addig nézhetsz, amíg kedved tartja.”