A Greycourt család 2
A Greycourt sorozat második kötetében egy alattomos kényszerházasságban, sötét titkok árnyékában bimbódzik ki a szerelem.
Az ambiciózus és ravasz Gideon Hawthorne az egész életét annak szentelte, hogy felküzdje magát a legnagyobb nyomorból. Az elmúlt tíz évben Windemere herceg ügyeit intézte, a legveszélyesebb feladatokat is kérdés nélkül hajtotta végre. Most azonban Gideon készen áll arra, hogy kilépjen a herceg szolgálatából, és végre csak a saját üzletével foglalkozzon. Az aljas Windemere azonban még egy utolsó feladatot bíz rá – a jutalom pedig nem más, mint az unokahúga, Messalina Greycourt keze.
A szellemes és gyönyörű Messalinának minden ujjára jut egy kérő, ezért is döbben meg, amikor a herceg könyörtelenül házasságra kényszeríti Hawthorne-nal. A lány szökést tervez, Gideon pedig alkut ajánl neki, cserébe azért, hogy a nő segít neki bekerülni az előkelő társaságba. A kezdeti harag ellenére azonban Messalina szeme előtt napról napra jobban feltárul a férfi igazi jelleme, és egyre halványul a fejében a szökés terve.
General Press, 2024
Eredeti cím: When a Rogue Meets His Match, 2020
Mióta megismerkedtem Elizabeth Hoyt Maiden Lane sorozatával (és később a korábban megjelent könyveivel is), minden évben tűkön ülve várom a következő Hoyt könyv magyar nyelvű megjelenését. Talán még J. R. Ward könyveit várom ennyire türelmetlenül – bár vele kapcsolatban az utóbbi időben fenntartásaim vannak.
Nos, eljött az év fénypontja, kézhez kaptam a könyvet, és az örömben ott volt az üröm is. Két okból is. Az első az, hogy A Greycourt család sorozat első könyve (A bosszú csókja) nekem kicsit bizarr és elvont volt, de reménykedtem, hogy egy közepes indítás után javulnak a dolgok, s ez össze is jött, mert a Színlelt szerelem klasszisokkal jobban tetszett. A második ok, ami elszomorított az volt, hogy ki tudja lesz-e folytatás, s ha igen, akkor mikor, mert a sorozat harmadik részének angol nyelvű megjelenését már többször is elhalasztották a szerző betegsége miatt. Frusztrál, hogy le kell mondanom kedvenc szerzőm írásairól, különösen, hogy a zsánerben fájdalmasan kevés könyv jelenik meg magyar nyelven.
No, de beszéljünk magáról a könyvről, s kezdeném mindjárt a címmel: Színlelt szerelem – én az eredeti címet egy az egyben lefordítottam volna, s talán még passzolt is volna a történethez: Amikor a gazfickó párjára talál. Fogalmam sincs honnan jött ez a nem igazán kreatív cím/fordítás, mikor ebben a történetben szó sincs színlelt szerelemről. Sehol, egyetlen mondatban, utalásban sem. A főhős ifjonc kora óta szerelmes a számára elérhetetlen hősnőbe. Miért elérhetetlen? Mert a főhős, Gideon Hawthorne, egy verőlegény, aki St. Gilesben (a korabeli London nyomornegyede) kezdte pályafutását, míg Greycourt herceg alkalmazottja nem lett, s bár az eltelt évek alatt mellékállásban üzletember és meglehetősen vagyonos is lett, azért mégiscsak elérhetetlen számára kétes jellemű munkaadójának unokahúga, aki egy ízzig-vérig lady.
Gideon épp kilépne az elmebeteg herceg szolgálatából, mikor a herceg egyetlen utolsó munkára kéri fel – bár inkább megparancsolja –, aminek fizetsége unokahúga, Messalina Greycourt keze és jelentős hozománya lenne. Gideon pedig belemegy az alkuba, bár nem tetszik neki az, amit a herceg kér (nem mondom meg mit). Abban reménykedik, hogy a házasság olyan ajtókat is megnyit neki, melyek nem csak a társadalmi státuszának tennének jót, hanem az üzletnek is.
Persze, könnyen rá lehetne sütni az oly divatos "ellenségekből szerelmesek" címkét a történetre, de szó sincs ilyesmiről, hiszen ők ketten nem ellenségek. Gideon évek óta reménytelenül szerelemes a lányba, Messalina számára a férfi pedig semmi több, mint egy újabb akadály a szabadságba vezető úton. Mert Messalina szabadulni akar a hercegi gyámságból, és a maga útját szeretné járni, lehetőleg húgával egyetemben. S ha jól játssza ki a lapjait, akkor ez akár össze is jöhetne neki.
Szórakoztató volt olvasni a talpig úrinő és a műveletlen tahó pengeváltásait, azt is, ahogy Gideon, a maga józan paraszti eszével nem akarta felfogni, hogy az elit társaság elvár egy bizonyos szintet, kezdve az öltözködéssel és viselkedési szabályokkal, s hogy nem elég egy előnyös házasság céljainak eléréséhez. Nekem szimpatikus volt Gideon a maga darabosságával, Messalina sem volt rossz karakter, csak az utóbbi időben túl sok hozzá hasonló szereplővel találkoztam, s ez lassan már közhelyessé teszi.
Hogy mi köze van a sorozat előző könyvéhez? Nem sok. Csupán epizodikusan történik említés a korábbi rész szereplőiről, mikor Messalina Freya de Mornay-nak ír (aki – mint tudjuk – már Harlowe herceg felesége és a Bölcs Nők nevű szupertitkos tásaság tagja), segítséget kérve tőle, s teszi ezt azért, mert valamikor ugyanannak a lányneveldének a padjait koptatták. Tehát nem kell ismerni az előző rész történéseit, hogy ennek a könyvnek a cselekménye élvezhető legyen.
Ugye tudja mindenki, hogy mi lesz a történet vége? Messalina is beleszeret Gideonba, s boldogan élnek míg meg nem halnak, s míg ez megtörténik van némi izgalom és intrika, némi Hoyt írásaira jellemző erotika, cuki kiskutya, és a gonosz természetesen elnyeri büntetését.
Nem volt tökéletes, de ennek ellenére én kedveltem ezt a történetet, és nagyon szurkolok, hogy a jövőben is olvashassunk Elizabeth Hoyt könyveket.
A sorozat első könyve
Mostani blogturnénk minden állomásán Elizabeth Hoyt egy-egy sorozatának magyar címét kell összeállítanotok a közreadott, megkevert betűkből – segítség képen a szavak számát jelöljük zárójelben -, majd beírni a rafflecopter megfelelő rubrikájába.
Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
(3) AAAÁEEÉDGGyJKLNNNOT
06.28. – Betonka szerint a világ
07.02. – Olvasónapló
07.06. – Dreamworld