A Keddi nők szerzőjének új regénye. Szerelem és rivalizálás, bűntudat és vezeklés – nyers közvetlenséggel, lakonikus humorral és megkapó könnyedséggel. A sikeres jelmeztervező, Doro; az érzékeny családanya, Yella; a légiesen modern, de gyökértelen Amelie; a racionális kémikus, Helen – négy testvér, akik cseppet sem hasonlítanak egymásra. És akik az anyjuk hívására, minden ellenérzésük dacára egyként útra kelnek a holland faluba, Bergenbe. A csodás partra, ahol gyermekkoruk nyarait töltötték – és ahova sohasem akartak visszatérni. Itt veszítették el az apjukat. Mi viszi rá mégis az anyjukat, hogy ide szervezzen családi találkozót? Mi az a hír, amit képtelen máshol megosztani? És miért a nagy titkolózás? De nem csak az anyának van titkolnivalója – ahogy sorban bomlanak ki az újabb és újabb rejtélyek, már az is megkérdőjeleződik, kik voltak ők, és most kicsodák.
Monika Peetz a Keddi nők után új sorozatba kezd: a Nyári nővérek első regényében együttérzőn mutatja be Yella zűrzavaros világát. A sorozat későbbi kötetei tovább mesélik a nővérek történetét. „Mit kell tenned, ha eltévedsz? Ezer különböző válasz is adódik. Az egyik, hogy menj vissza az utolsó ismert helyre.”
Monika Peetz író, dramaturg, forgatókönyvíró. Keddi nők című regénye 2010-ben jelent meg Németországban, és még abban az évben több mint egymillió példány kelt el belőle. Azóta 26 nyelvre lefordították és meg is filmesítették. Magyarul a Keddi nők, a Léböjt Hotel és A keddi nők és a sok zöldség című kötetei jelentek meg.
Park, 2023
Eredeti cím: Sommerschwestern, 2022
Olvastad a Keddi nők című könyvet? Ha nem, akkor ideje megtenned, hiszen az Monika Peetz első magyar nyelven megjelent könyve, s mivel német szerzőről beszélünk, a szereplők megformálása, a cselekmény, a problémák, a helyszínek sokkal közelebb állnak hozzánk, mint egy divatos tengerentúli szerző esetében. És ez ugyanígy érvényes a Park Kiadó gondozásában megjelent új könyvére is.
Több okból is örülök annak, hogy a Keddi nők sorozat 2017-ben megjelent utolsó része után most végre újabb Monika Peetz könyv került a boltokba magyar nyelven. Először is azért, mert kedvelem a szerző könnyed stílusát. És még azért is, mert a Nyári nővérek cselekménye – ami mellesleg egy sorozat indítókötete – Hollandiába viszi el az olvasóját, én pedig szeretem Hollandiát, és évente legalább egy hosszú hétvégére leugrunk meglátogatni ott élő barátainkat. Persze nem pont Bergenbe, ahol a cselekmény nagy része játszódik, de épp eléggé ismerem az országot ahhoz, hogy tudjam, a szerző nagyszerűen ragadta meg azt az életérzést, ami a hollandokat jellemzi (ha lenne nekik is egy Meik Wikingjük, ennek az életformának saját neve lenne, könyvet írnának róla és néhányan ebből gazdagodnának meg – lásd a hygge nevű maszlagot). S kimondottan boldoggá tesz, hogy a könyv nem TikTok szenzáció – újabban ezzel reklámoznak mindent, mintha az a közösségi patform valamilyen minőségi és/vagy ízlés barométer lenne.
De térjünk vissza az aktuális Peetz könyvhöz, a Nyári nővérekhez, melytől – bevallom – kicsit többet vártam. Ó, kéretik nem félreérteni, terjedelmileg vártam tőle többet, mert nekem roppant rövidnek tűnt, bár lehet azért is, mert én szívesen tovább olvastam volna hogyan alakul a nővérek élete, egymáshoz és anyjukhoz való viszonya.
Ez a történet egy család fél életének besűrítése néhány napba. Ez így nagyon zavarosan hangozhat, de attól még igaz, hiszen a négy nővér anyjuk hívására (inkább utasítására) utazik Bergenbe a megadott időpontba. Oda, ahol gyermekkoruk minden nyarát tötötték, ahol apjukat balesetben elvesztették és ahol húsz éve nem járt egyikük sem. Ez pedig kitűnő alkalom a visszaemlékezésre is.
Senki nem tudja miért kell pont oda és pont akkor utazniuk, de anyjuk meglehetősen erős egyénisége nem hagy választást egyikük számára sem. S bár valamennyien felnőttek, saját életük van, azért a régi szokásokat nehéz levetkőzni, s vannak dolgok, amik nem változtak. Most is ugyanúgy jelen van a versengés, a ködösítés, a vezéregyéniség.
Négy nagyon különböző nőt ismerhettem meg, és mindegyik kiveszi részét a történésekből, bár ez a könyv egy picikét inkább a második lányról, Yelláról szól. Őt viselte meg legjobban apjuk halála, hiszen ugyanaz az érzékeny művészlélek, mint apja volt. Az egész család rajta köszörüli a nyelvét, mert annak ellenére, hogy évek óta együtt élnek és két nem is kicsi gyermekük van, partnere soha meg nem kérte a kezét. A másik örök téma, az Yella partnerének könyve, ugyanis a férfi évekkel korábban írt egy zseniális bestsellert, és azóta is mindenkit azzal etet, hogy a folytatásokon dolgozik, csakhogy ezt már senki nem hiszi el. Sem neki, sem Yellának, aki mindig kiáll mellette, bár Yella maga sem hisz már a folytatás létezésében.
Yella mellett ott van Doro, a legidősebb, a domináns egyéniség, aki sikeres jelmeztervező, de a világnak mutatott magabiztosság mögött Doro a legbizonytalanabb ember, aki állandóan megfelelési kényszerrel viaskodik. S ott vannak még Yella húgai, az ikrek: Amelie és Helen, akik különbözőbbek már nem is lehetnének. Az egyik racionális, tudományos karriere van, a másik a pillanatnak él és nem tudja mit akar az élettől.
Ez egy családregény, illetve annak indítókötete és én nagyon kíváncsi vagyok hová fog ez fejlődni, hiszen tele van titkokkal, elhallgatott igazságokkal, ferdítésekkel, hazugságokkal. Igen, pontosan olyan, mint egy család a való életben, s ez a jó. Peetz úgy ír a család és az egyén drámájáról, hogy egyszer sem éreztem azt, hogy eltúlozza, vagy sajátos humorával paródiává degradálja azt.
Még egy dolgot mondanék csak: aki a lepedőszaggató erotikáért olvasná, az csalódni fog, mert ebben az nincs. És nem is hiányzik belőle, de attól még egy jó könyv, amit érdemes elolvasni. Viszont amit hiányolok – s gondolom nem leszek vele egyedül – az néhány lábjegyzet, ami elmagyarázná azokat a holland szavakat-kifejezéseket, melyek hemzsegnek a szövegben. Nagy részüket ismerem, de nem mindenki jár olyan gyakran Hollandiába, hogy ismerje a jelentésüket.
Kedveltem, ajánlom
