Shefford lovagjai 1
Reina kész fellázadni a sorsa ellen. Sir Ranulf lovag, az
aranyló óriás, foglyul ejtette, hogy elvigye a mindenki által megvetett Lord
Rothwellhez, aki frigyre kényszerítené. Ám Reina sosem fogadná el e köteléket,
ezért elrablójának ajánlja fel a kezét: hatalmas úrrá teszi… amennyiben a férfi
hajlandó feleségül venni.
Ám a bátor lovag érdekházasságnál többre vágyik ezzel a
büszke, makacs hölggyel, aki bár megvetéssel bánik vele, mégis feltüzeli a
vérét. Azt akarja, hogy Lady Reina szabad akaratából legyen a felesége – ha
nem, Ranulf magáévá teszi.
A mindkettejükben izzó szenvedélyt azonban nem sokáig
tagadhatják – még akkor sem, ha komoly veszély fenyegeti őket, ha a szívükre
hallgatnak, és vállalják e végzetes, felkavaró szerelmet.
Gabo, 2020
Eredeti cím: Defy Not the Heart, 1989
2019 októberében egy jobb helyre távozott a sokak által kedvelt
klasszikus (vagy történelmi – kinek melyik elnevezés tetszik jobban) írások szerzője,
Johanna Lindsey. Nem mondanám, hogy ebből
az alkalomból – in memoriam – jelentetné meg a Gabo Kiadó a szerző Shefford lovagjai duológiájának első
részét, hiszen az évek során Lindsey több könyve, sorozata is megjelent a kiadó
gondozásában, elég csak a Malory család
sorozatra, a Sherring Cross vagy Locke család trilógiákra gondolni, vagy
a szerző vikingekről vagy amerikai telepesekről szóló könyveire, s akkor még nem
beszéltem az önálló történetekről.
Nem állíthatom határozottan, hogy a szerző rajongója lennék.
Többnyire kedvelem írásait, vannak könyvei, melyekért kifejezetten rajongok, de
vannak olyanok is, melyeket nem szerettem, ez akár egy sorozaton belül is
előforult, de mindig egészséges kiváncsisággal fordulok egy-egy újabb Johanna
Lindsey könyv fele.
A szívvel ne dacolj! című könyvét a szerző több
mint harminc évvel ezelőtt írta, s bár egy két részből álló sorozatról van szó,
az angol nyelvű folytatásra több mint tíz évet kellett várni – remélehetőleg
nekünk azért a magyar nyelvű megjelenésre nem. Azt is el kell mondanom, hogy ez
egy lezárt történet, mindenki megelégedésére ott a boldog végkifejlet, és a
folytatás egy teljesen más párosról fog szólni, bár a kor, amiben játszódik
ugyanaz, mint A szívvel ne dacolj! esetében.
Tehát ez a történet azok számára is élvezhető, akik ódzkodnak belefogni egy
sorozat olvasásába, míg az összes rész boltokba nem kerül.
Lindsey könyve a 12. század végi Angliába visz vissza, a
lovagok korába, egy olyan időszakba, amikor egy nemesi család lánygyermeke
csereáru volt egy szövetség, a vagyon megszerzésére. Az érzelmek és az életkor nem
számított, kamaszlányokat kényszerítettek nagypapa korú férfiakkal kötendő
házasságra, s ha egyezkedéssel nem lehetett, akkor a menyasszonyrablástól sem
riadtak vissza.
A történet hősnője ilyen szempontból szerencsésnek
mondható, mert bár kialkudott vőlegénye életét vesztette a keresztes hadjáratok
egyik csatájában, a szintén távol levő apja engedélyt ad lányának, hogy maga
válasszon vőlegényt, de szerencsétlenül életét veszti, még mielőtt lánya döntene.
Reina már két éve egyedül igazgatja a család birtokait mikor a tragédia bekövetkezik,
s a hír nagyon gyorsan terjed. S mivel Reinával nagy vagyon is jár, többen is megkörnyékezik.
Egyesek udvarlással, mások erőszakkal, vagy akár csatával, mert van olyan is aki,
aki megtámadja a várat.
Egy ilyen támadás visszaverésében segít a hősnőnek Ranulf
lovag, akiről jó lenne azt mondani, hogy épp arra járt, de nem. Ő zsoldos és
azért fizetik, hogy Reinát „vőlegényéhez” vigye. Ahhoz a vőlegényhez, akiről Reina
még soha nem hallott, és aki már öt felelséget elfogyasztott, korát tekintve
fél lábbal már a gödörben van, de arra van esze, hogy tekintélyes vagyonát a
Reináéval gyarapítsa házasság által.
A főhősről tudni kell, hogy ő pontosan olyan, mint a szőke
herceg fehér lovon. Azzal a különbséggel, hogy akkora, mint egy háromajtós
szekrény, rettenthetetlen lovag híre messze megelőzi, és olyan bunkó mint hat
pár rendőrcsizma. Ez pedig az úri nevelés hiányának tudható be, mert bár egy lord törvénytelen gyermeke és lovagnak nevelték, az úri viselkedés elsajátítása
valahogy kimaradt az életéből. Egyetlen vágya van: annyi pénzt összegyűjteni,
hogy saját birtokot vehessen, amit már ki is nézett magának, és egyetlen lépés
választja el a megvásárlásától. A Reina leszállításával kapott pénzzel pedig
elérhető közelségbe kerül a birtokvásárlás.
A főhősnek van még egy kellemetlen tulajdonsága: ki nem
állhatja az úrhölgyeket, ez pedig a múlban szerzett kellemetlen tapasztalataiban
gyökerezik. Viszont vicces módon macskát tart, akit Lady Ellának nevez, és aki
imádattal csüng gazdáján, sőt még lovaglás közben is a vállára telepedik, ha
úri kedve úgy diktálja. Lady Ella fontos és nagyon mulatságos szereplője ennek
a történetnek
Reina és Ranulf házassága nem az égben köttetett, hanem
okos húzás Reina részéről, akinek kis külső segítséggel sikerül meggyőznie a
lovagot, hogy ne szállítsa le a követelőző, de ismeretlen álvőlegénynek, hanem
inkább vegye feleségül, ő pedig tálcán szolgáltatja mindazt, amire a férfi
vágyott: birtokot, vagyont, elismerést. Ha valaki azt hiszi, hogy ezzel vége a
történetnek, akkor nagy tévedésben van, hiszen a java még csak ezután következik.
Milyen lehet két, egymás számára szinte teljesen idegen ember házassága? Nagyon hangos. Olyan, mint amikor egy kis pukkancs találkozik a behemót
bunkóval, minketten makacsak és önfejűek, s mindegyik próbálja a másikra erőszakolni
akaratát. Egyikük furfanggal, a másikuk erőfitogtatással. Ez megy is, meg nem
is, hiszen mindketten nagyon fiatalok s kevés élettapasztalatuk van, különösen
a párkapcsolatok terén. S a házasságukban egy másik dolog is sántít: az ifjú
férj nem brillíroz a hálószobában. Nem mintha Reina saját tapasztalatból tudná
ezt lemérni, viszont elég locsogást hallott már a gyönyörről, amiben ő nem részesül.
Milyen volt a történet? Pörgős, vicces és nagyon
szórakoztató. Voltak családi titkok, félreértések, lovagi harcok a várért és a
várúrnő kegyeiért – de főleg a vagyonáért –, vicces helyzetek és természetesen
erotika. Nem explicít, legalábbis nem annyira, mint némely kortárs műben, de kellően
elmerülhet az olvasó a házatársi gyönyörök milyenségében, sőt még egy, a saját
neméhez vonzódó szolga vágyakozásaiban is.
Kedveltem a történetet. Az is igaz, hogy ritkán szoktam
ilyen régi időkben játszódó romantikusokat olvasni, mostanában ritkán is jelennek
meg ilyen kiadványok. Ez egy szokatlan történet, ami nagyon eltér a sablontól: megismerkedés, szerelem némi gubancokkal, s majd szólnak az esküvői harangok. Itt a történet az esküvővel kezdődik, s minden más csak utána jön, mert miért is ne?
Kinek ajánlom? A szerző és a klasszikus romantikus
történetek rajongóinak, ők minden bizonnyal kedvelni fogják ezt a fergeteges
történetet. De természetesen ízlések és pofonok...
