Callahan–Warren 1
Vannak azok az
ifjú hölgyek, akik pénzért és társadalmi rangért mennek férjhez, és van az a
néhány szerencsés, aki szerelemből házasodik. Tiffany Warren azonban azért,
hogy véget vessen egy viszálynak. Édesanyja ígéretéhez híven Tiffany vonakodva
bár, de a vadnyugatra utazik, hogy találkozzon rég elfeledett apjával és az
apja ősi ellenségének legidősebb fiával, Hunter Callahannel. Amint a két család
frigy révén egyesül, okafogyottá válnak a kérdéses földterület körüli
viták.
A vonatrablás
zűrzavarában Tiffany megragadja a kínálkozó alkalmat, és úgy dönt, hogy a
családjuk új házvezetőnőjének bőrébe bújik, így ott élhet az apja közelében, és
megismerheti az igazi természetét, ahogy a szomszédban élő marhapásztorét is,
akit jegyesének szántak. De Tiffany túl későn eszmél rá, hogy a Warren és a
Callahan család közti viszály időközben elfajult, mert Callahanék elrabolják
Warrenék házvezetőnőjét, amint leszállt a vonatról.
Tiffany, aki
Jennifer Flemingnek adja ki magát, hirtelen az ellenség táborában találja
magát, egy fedél alatt a vőlegényével. Hamarosan megtudja, hogy jövendőbelije
jóképű, sima beszédű nőcsábász, akit minduntalan el kell hessegetnie, mert le
sem tudja venni a szemét – sem a kezét – Jenniferről.
Miután Tiffany
színjátéka lelepleződik, a lány nem hajlandó feleségül menni Hunterhez csak
azért, hogy ezzel véget vessen a viszálynak.
Hunter
mindenképp meg akarja hódítani a menyasszonyát, és tudja jól, habár két nőt
szeret – az illedelmes, elegáns Tiffanyt és a vadóc, szenvedélyes Jennifert –,
valójában egyetlen szívet kell megnyernie.
Gabo, 2019
Eredeti cím:
One Heart to Win, 2013
Hú, de kínos
erről a történetről írni és ennek több oka is van.
Először is
azért, mert a szerző nálam a szeretlek-is-meg-nem-is kategóriában fut. Nem
olvastam minden magyar nyelven megjelent könyvét – zárójelként megjegyzem, hogy
bizony sok van belőlük –, de felét biztosan, és akár egy-egy sorozatán belül is
vannak történetei melyeket kedvelek és olyanok, amiket nem, de mindig hajlandó
vagyok esélyt adni a következő magyar nyelven megjelenő könyvének, mert soha
nem tudható előre, hogy a mérleg nyelve merre fog billenni.
Nyilvánvaló,
hogy kedvelem a klasszikus romantikus történeteket, viszont a vadnyugati témát
nem. Még kortárs formában sem, ez pedig az aranyláz idején játszódó történet. Az utolsó ilyen zsánerű könyvet még valamikor a
gimnázium alsóbb osztályaiban olvastam – kölcsönkapott és rongyosra olvasott
filléres kiadású Zane Gray kötet volt – és ezzel be is felyeztem a zsáner
feltérképezését.
Ezek
ismeretében komoly, személyes jellegű fenntartásaim voltak az új Johanna
Lindsey könyvvel (sorozattal) kapcsolatban és mielőtt magamévá tettem,
véleményeket gyűjtöttem a blogom Facebook oldalához tartozó beszélgetős
csoportban – igen, nekem is van ilyen csoportom. A hölgyek nagyon lelkesek voltak és megnyugtattak, hogy ez igenis
élvezhető, szórakoztató és vicces, a középpontban családok közötti
konfliktus áll és nem cowboyokra, indiánokra és marhacsordák lasszózására
fókuszál. És győzött a kiváncsiság!
A fülszöveg
eleget mesél arról, hogy tulajdonképpen mi is várható a történettől, nem áll
szándékomban tovább részletezni, viszont van néhány dolog ami mellett nem tudok
szó nélkül elmenni.
Az egyik ilyen
maga a hősnő személye. Tiffany Warren New Yorkban nevelkedett úri kisasszony,
tele előítéletekkel, gyűlölettel, frusztrációval. Cserfes, nagyképű és egyetlen
cél lebeg a szeme előtt: megúszni az előre kialkudott házasságot, ami családja
és a szomszédos Callahanék közötti évtizedek óta tartó viszályt hivatott
elsimítani. Fogalma nincs miről szól ez a viszály, arról sem, hogy mi robbantotta
ki, azt sem tudja, hogy szülei miért élnek tizenöt éve külön – apja és
fiútestvérei Montanában, ő pedig anyjával New Yorkban –, de neki eltökélt
szándéka, hogy pikk pakk megoldja a gordiuszi csomót és húz is vissza New
Yorkba kényelmes életéhez. Említettem, hogy Tiffany Warren mindössze 18 éves és
egy elkényeztetett liba?
Nos, a 18
éves, nagyvárosi úri kisasszony a véletlenek játéka folytán házvezetőnőnek adja
ki magát a másik családnál. Ez vicces volt! Kínosan vicces, mert Tiffany a
fennkölt eszméi és konok elhatározása mellett semmihez sem ért. Odahaza egy
sereg szolga leste minden kívánságát és egy szalmaszálat sem kellett keresztbe
tennie. Ez pedig egyenesen a következő megválaszolatlan kérdésemhez vezetett:
ha szülei kölön élnek, semmilyen kapcsolatot nem tarthatnak fent egymással – ha
elolvasod a történetet, akkor megtudod miért van ez így –, akkor miből telik
Tiffanynak és anyjának a luxuséletre New Yorkban? Ilyen sokat örökölt anyuci anyai ágon?
Ami pedig a
családok közötti viszályt illeti… az már inkább egymás bosszantása, mert milyen
jó buli megviccelni a másikat és páholyból nézni, hogyan robban a méregtől. Ez
a családok közötti konfliktus kicsit túllihegett volt. Lehet szándékosan, hogy
takarja a valódi problémát, de ha ez volt az írói szándék, akkor gyenge
megoldás volt, mert könnyen kitalálható, hogy ki, mi áll a történések
hátterében.
Ami a szerelmi
szálat illeti, abban sem brillírozott Lindsey. Előre borítékolható, hogy a két
főhős egymásba szeret, és sajnos elpufogtatta a “szűz vagyok, de első szexuális
élményemnél is hú de nagyot élvezek” klisét.
Minden ízében
vadnyugati történet volt: vonatrablással, tehenészfiúkkal, marhacsordákkal,
szerencsevadászokkal és a kötelező lövöldözéssel. Bővelkedett konfliktusokban, félreértésekben, megtévesztésekben, csupán egy baj volt: minden megoldás, történés előre borítékolható volt
A szereplők nem lettek a
kedvenceim. Tiffany olyan amilyen, Hunter pedig egy nőcsábász, akit megsuhint a szerelem szele és egyből megjavul - újabb klisé. Az egyetlen érdekes figura a Callahan család által védelmezőnek
alkalmazott Degan Grant mesterlövész volt, akinek a történet végéig sikerült
megőriznie titokzatosságát és visszafogottságát. Ja, és Malacka, ugyanis a
városból odapottyant finom kisasszony nem kiskutyát és nem is kiscicát választ
házikedvencnek, hanem egy dagonyázó kismalacot. Rosszul mondom: Malacka
választja gazdinak a hősnőt.
Engem nem
győzött meg a történet. Középszerű volt és nem sikerült felülírnia a zsánerrel
szembeni fenntartásaim. Ezt nem az a Johanna Lindsey írta, akit én szeretek olvasni.
Ha valaha is ráveszem magam a
folytatások olvasására, akkor az azért lesz, mert a következő rész a titokzatos
Degan Grant története lesz. De hát ízlések és pofonok…
A jó hír pedig az, hogy a Callahan-Warren trilógia mindhárom kötete már a boltokban van
