Romantic Escapes 2
Irány
Brooklyn legjobb péksége, ahol egy szelet torta mellett ábrándozva mindenki
azonnal otthon érzi magát!
Sophie
Bennings éppen túl van egy fájdalmas szakításon, amikor egy menő New York-i
magazin felkéri, hogy legyen a lap gasztro rovatának szerkesztője. Sophie
elszántan veti bele magát a munkába, és a szerelem az utolsó dolog, ami
foglalkoztatja. Még akkor is így van ez, ha a rovatvezető Todd McLennan, akivel
egy irodában dolgozik, jóképű és vonzó.
Az Egy csésze
kávé Koppenhágában című kötetből ismerős, józan Sophie-t nem könnyű
elcsábítani, még akkor sem, ha kísértés akad bőven. Ott van például a lány
brooklyni lakása alatt található pékség, telis-tele ínycsiklandó
finomságokkal.
Ahogy azonban Sophie és Todd egyre jobban megismeri egymást, kiderül, hogy a finom ételek iránti rajongás nem az egyetlen közös szenvedélyük…
Ahogy azonban Sophie és Todd egyre jobban megismeri egymást, kiderül, hogy a finom ételek iránti rajongás nem az egyetlen közös szenvedélyük…
Julie Caplin
imád utazni és jókat enni. Utazási során rengeteg ötletet és tapasztalatot
gyűjt, amelyeket aztán örömmel sző bele lebilincselő romantikus regényeibe.
Libri, 2019
Eredeti cím:
The Little Brooklyn Bakery, HarperCollins, London 2018
Elég hosszan
tologattam jobbra-balra ezt a könyvet, míg rávettem magam az olvasásra. Ennek
egyszerű oka van: az előző részt nem kedveltem és az erősen felejtős
kategóriába soroltam.
S ha már az
előző rész került szóba, igen, ez egy sorozat része, az első könyv tavaly jelent
meg Egy csésze kávé Koppenhágában
címmel és a hygge, a dán életérzés volt a központi témája. Akkoriban a sorozat
csupán három részből állt, mostanra már ötre nőtte ki magát. Hogy még mennyi
lesz? Fogalmam nincs, nem jártam utána, annak sem, hogy mennyi fog magyar
nyelven is megjelenni, mint ahogy azt sem értem, hogy a sorozat magyar nyelven
miért viseli az első kötet címét, mikor az eredetije teljesen más.
Annak
ellenére, hogy egy sorozat részei, az eddig magyar nyelven is megjelent
részeket egymástól függetlenül is lehet olvasni, csupán két dolog volt közös:
ennek a könyvnek a női főszereplője megjelent az előző részben is, mint a
Koppenhágába utazó csoport egyik tagja, és a szerkesztőségben egyszer
elhangzik, hogy az ottaniak is szeretik a hyggét.
S ha már a
hősnőről esett szó, bemutatom Sophie Benninget, aki születése jogán Lady de ezt
igyekszik titokban tartani, mert nem szereti ha az emberek a címet látják és nem
az embert, de amikor a szükség hozza nagyon is ki tudja használni nemesi
származását. Gasztronómiai újságíró a CityZen nevű magazin londoni fiókjánál és
partnere épp dobta. Illetve nem is dobta, hiszen odáig el sem jutottak, hanem
kiderült róla, hogy egy házasságtörő, hazug tetű. Utólag Sophie is belátta,
hogy minden jel meg volt arra, hogy partnere nem az akinek mondja magát, de ő
igazán szerette, ragaszkodott hozzá és a szerelem rózsaszín köde miatt nem
vette észre az árulkodó jeleket.
A
szerkesztőség csereprogramot folytat a lap new york-i irodájával – Brooklyn ugyebár New York egy része –, és Sophie két
kézzel kap a lehetőségen, hogy hat hónapra elutazzon a balesetet szenvedett
kollega helyett, holott korábban hallani sem akart róla, mert élete a partnere
körül forgott.
Sophie
összetört szívvel érkezik New Yorkba, ahol a dolgok már a munkahelyén
bonyolódnak, ugyanis ott azt hiszik, hogy a balesetet szenvedet kollega helyett
nem jön senki, ezért gyorsan be is töltik a pozíciót egy ambiciózus
gyakornokkal, aki a felsőbb vezetésből valakinek a valakije, s aki
természetesen ott szabotálja Sophiet, ahol tudja.
A brooklyni
kaland nem csak kellemetlenségekről szól – bár abból is van bőven – hanem új
barátságokról, új lehetőségekről is.
Ott van
például Bella, akitől a lap Sophie lakását bérli, és aki a földszinti pékség
tulajdonosa – bár én azt inkább cukrászdának nevezném. Vagy Wes, a szomszéd
zöldséges, aki rajong Belláért, de túl gyáva ahhoz, hogy ezt meg is mondja
neki, inkább csendben epekedik, a pékek, akik állandóan vetélkednek, hogy épp
ki újított be jobban, ízletesebben a kenyérkínálatukba. És természetesen ott
van Todd McLennan, Bella jóképű testvére, aki – mit tesz a fikció ördöge! – épp
Sophie munkatársa a CityZennél. Todd maga a megtestesült tökéletesség, futnak is utána a
nők rendesen, csupán egyetlen apró hibája van: elköteleződés fóbiás. De ez nem
gond Sophie számára, hiszen még túl sem tette magát a csalódáson, és baráti,
bajtársi kapcsolat alakul ki kettejük között... eleinte... aztán barátság extrákkal, míg végül beüt a nagy érzés.
Egészen jó kis
történet kerekedett ki belőle és ez tényleg olyan lett, amilyenre már az első
résznél is vártam: csajos nyári olvasmány, amit az ember lánya a stardra vagy
utazásra visz magával, nem rengeti meg a világát, de azért felüdül és jókat
vigyorog.
Ééééés!!!
Rettentő sok finomság készült Bella konyhájában. Igazándiból ez egy kicsit
Bella története is volt, hiszen amennyit jelen van a cselekmény során, jóval
túllépte a mellékszereplői státuszt.
Talán ez a sok
finomság járult hozzá ahhoz, hogy ezt a történetet toronymagasan jobban
kedveltem, mint az előzőt. Azt hiszem, már többször is elmondtam, hogy én
imádom a gasztroregényeket, és csodálom azokat akik ilyen kulináris csodákra
képesek, mert az én tudományom csupán annyira elég, hogy megmentsen az
éhenhalástól.
Ebben a
történetben minden volt: szerelem, csalódás, gasztronómia, hülye nő, gyökér
pasi, barátnő, szakmai féltékenység, státuszszimbólumok hajszolása, sznobizmus,
betekintés a magazinok világába, városnézés… és rengeteg finom süti. Úgy szépen minden a helyén volt, a boldog végkifejlet is, bár az az én ízlésemnek nagyon habos-babosra sikeredett.
Kedvelhető
volt, pörgött, olvastatta magát és mondhatni feldobta az estémet egy rohadtul
fárasztó nap után. De, ugye, ízlések s pofonok…