Travis testvérek 4
A
rendezvényszervező Avery Crosslin lehet a houstoni társaság feltörekvő
csillaga, de ő maga nem hisz a szerelemben… legalábbis abban nem, hogy számára
is létezik. Amikor találkozik Joe Travisszel, a gazdag agglegénnyel, akit
esküvői fotósnak vél, egyáltalán nem áll szándékában hagyni, hogy a férfi
levegye a lábáról. Ám Joe olyan férfi, aki megszerzi, amit akar, és Avery nem
tud ellenállni egy vonzó déli férfiú és egy forró nyári este kísértésének.
Az egyéjszakás
kaland után azonban Avery szilárdan elhatározza, hogy a dolog nem történhet meg
többször. A Joe-hoz hasonló férfiak csakis bajt okozhatnak a hozzá hasonló
nőnek, és ő nem engedheti meg magának, hogy elvonják a figyelmét, mivel őt
bízták meg az év esküvőjének megszervezésével, amelyen a karrierje áll vagy
bukik.
De a
bonyodalmak ijesztő gyorsasággal szaporodnak, veszélybe sodorva az esküvőt,
különösen, miután a menyasszony megdöbbentő titkai napvilágra kerülnek. S mivel
közben Joe világossá teszi, hogy nem fogja könnyen feladni, Avery kénytelen
szembenézni félelmeivel, amelyek a múltjában gyökereznek, és amelyekről
legszívesebben megfeledkezne.
Végül a
pattanásig feszült helyzetben Avery élete legkeményebb döntésére kényszerül.
Mindent – beleértve a karrierjét és jól őrzött szívét is – kockára kell tennie,
hogy megtudja, mi az, ami igazán számít.
Gabo, 2019
Eredeti cím:
Brown-Eyed Girl, 2015
A Gabo Kiadó
egyedülálló tulajdonsága, hogy nem húzza-nyúzza egy-egy sorozat részeinek
kiadását, hanem néhány hónap leforgása alatt valamennyi rész az olvasó kezébe
kerül. Ezt a felbecsülhetetlen tulajdonságot ajánlanám más kiadók figyelmébe
is. Nem valami lélekemelő, mikor az ember lánya tudatában van annak, hogy az
épp aktuális kedvencének folytatására egy évet kell várni – jobb esetben.
A másik dolog,
amit említeni szeretnék, az a borító. Akik rendszeresen olvassák a blogomat
tudják, hogy nagyon ritka az, amikor én egy könyv borítójával cikizek, s mikor
ez megtörténik, nem azért van, mert épp a filmes borítót szeretném, vagy az
eredeti csomagolásért hisztériázom, hanem, mert kézzel fogható oka van. Szép,
szép a borító, ott is van a barna szemű lány, csakhogy ez a barna szamű lány
nem az a barna szemű lány, akiről a történet szól. Ez a lány a borítón inkább
Lara Croft, és semmiképpen nem Avery Crosslin. De kicsire nem adunk, amúgy is a
tartalom az érdekes nem a csomagolás, ugye?
A barna szemű lány Ms. Kleypas Travis testvérek sorozatának negyedik,
egyben záró része is. Nincsenek kiegészítő novellák, nem került elő egyetlen
csellengő, bal kézről született Travis-gyerek sem, hogy a folytatás lehetősége
felmerülhessen. S ebben a történetben a család pátriárkája, Churchill Travis már halott, tehát még az ő újranősülése sem lehetne támája egy újabb kötetnek.
A szerzőtől a
klasszikus romantikusokat szoktuk meg, ez a sorozat kortárs történeteket
tartalmaz, és nem mondanám, hogy az újraolvasósok közé sorolnám, bár vannak
részei, melyek jobban sikerültek. Ez a rész nem tartozik közzéjük.
A barna szemű lány a rendezvényszervezők
elcsépelt világába viszi olvasóját, ugyanis Avery Crosslin egy ilyen céget
működtet egyik féltestvérével, Sofiával. Nem fogom részletezni, hogy szegény
Averynek milyen nyomorult gyermekkora volt, s hogy a pech-széria hosszan
követte élete során. Aki elolvassa a könyvet, minden részletében ismerni fogja
Avery múltját, jelenét, jövőjét.
Nos, egy
puccos esküvőn, amit épp az ő cége szervez, Avery megismerkedik az utolsó
nőtlen Travisszel, Joe-val. S hogy legyen valami érdekes is a történetben,
eleinte ellenáll neki. S, hogy némi mesterséges konfliktus is legyen a történetben, Avery-t megsuhintja a siker szele, a naggyá, sőt sztárrá válás lehetősége, amiért fel kellene adnia friss kapcsolatát a fotóművész Joe Travisszel.
Ha őszinte
akarok lenni, akkor a történet dögunalmas és több mint kiszámítható volt,
felesleges, időhúzásra szánt epizódokkal a Travis família szereplésével, tömény
rózsaszín köddel és habos-babos romantikával. Volt benne néhány viccesnek szánt
jelenet, némi Travis-féle erőfitogtatás és természetesen erotika. S mivel
mostanság minden könyvnek valamilyen formában hatnia kell olvasója szociális
és/vagy morális érzékenységére, ez a történet a gazdátlan-menhelyeken levő
állatok sorsára tesz finom kis utalásokat… okés, nem is olyan finomak azok az
utalások.
Összességében
nem mondanám, hogy vizesre sírom a párnám, amiért véget ért a sorozat, nekem még
mindig Lisa Kleypas klasszikus romantikus történetei jönnek be jobban, de
természetesen ízlések és pofonok.
A sorozat előző részei:
1.
A pártfogó