A Csokoládéimádók Klubja 4
A Csokiimádók Klubja hölgyeinek
javában készülniük kellene az év esküvőjére, ám az élet különféle akadályokat
állít az útjukba.
Lucy komolyan aggódik az anyagi helyzete
miatt, és a gondok elvonják a figyelmét a nagy napról. Vajon bölcs dolog, ha
olyasvalakitől fogad el segítséget, akinek nem feltétlenül tiszták a
szándékai?
Nadia talán végre elmondhatja, hogy
rátalált a szerelem, de más téren egyáltalán nem ilyen rózsás a helyzete.
Bizonyos dolgokon feltétlenül változtatnia kell – de mik legyenek ezek?
Autumn már nagyon várja, hogy végre ismét
együtt lehessen valakivel, akivel jó ideje nem találkozott. Nagy reményekkel
néz a jövő elébe, de persze a dolgok soha nem a tervek szerint alakulnak.
Chantal a sok megpróbáltatás után kezdi
megtalálni a helyét. Ebben a helyzetben borzasztó sokként éri a rossz hír, mely
az egész életét kegyetlenül felforgathatja.
Minden nehézség ellenére a Csokiimádók
Klubjának hölgyei szívük mélyén tudják, hogy bármilyen gonddal-bajjal képesek
megbirkózni, mert mindig számíthatnak egymásra.
Arról pedig szó sem lehet, hogy bármi
meghiúsítsa terveiket, amikor közeleg a Csokiimádók esküvője!
Cartaphilus, 2018
Eredeti cím: The Chocolate Lovers’
Wedding, 2016
Végéhez érkezett a Csokoládéimádok
Klubjának története, és hogyan is lehetne másképp befejezni, mint egy hatalmas
happy enddel? Négy barátnő, akiket a csokoládé iránti eltúlzott imádatuk hoz
össze, négy könyv, amely az életükről, a
kalandjaikról és émelyítő csokiimádatukról szól.
A sorozat kissé eltér a többrészes
történetek sémájától, mert ugye ilyenkor az az álltalában alkalmazott modell,
hogy minden történet más-más szereplőt helyez a történet központjába, itt
viszont mind a négy hölgy szinte egyenlő szerepet kap és történetük négy könyv
során alakul, bonyolódik, míg most, ebben az utolsó részben végre mindenkinek
jól alakulnak a dolgai. De a nagy, habos-babos boldog végkifejletig azért még
hosszú az út, és ezt járják be.
Ha igazságos akarok lenni, akkor Lucy egy
kicsivel több szerepet kap mindegyik részben. Az ő történetét saját maga meséli
el E/1-ben, míg a hásik három hősnőé E/3-ban íródott.
Tulajdonképpen még 2018 végén olvastam
ezt a történetet, de valahogy ódzkodtam írni róla, mert a sorozat előző része (A Csokiimádók karácsonya) nem lett
szívem csücske a túlzásba vitt csokiimádat miatt és még a hatása alatt voltam.
Hogy lehet-e önálló történetként is
kezelni ezt a könyvet? Nem is tudom... Igazándiból van elég utalás az előző
részekben történtekre, hogy az olvasónak ne legyen hiányérzete, de valahogy nem
lenne az igazi, hiszen a négy nő hosszú utat tesz meg, valamennyiük élete tele
van olyan apró, vagy nagyobb történéssel, ami hatással van a további
cselekményre. Tehát csak akkor teljes a kép, ha valamennyi részt ismeri az
olvasó, mielőtt ebbe belefogna, mert tulajdonképpen mindegyik rész az előző
folytatása valamilyen formában.
Ebben a bejegyzésben úgy milliószor fog
szerepelni a csokoládé szó, hiszen minden körülötte forog, tehát előre is
elnézést.
Ugye itt van Lucy, aki anyira imádja a
csokit, hogy a társaság törzshelyének számító Csokoládémennyország nevű boltba
megy dolgozni – nem mintha valami mesés karriert dobna fel érte, hiszen ő az
örök helyetes munkaerő, akit az ügynökség mindig oda küld, ahol épp szükség
lenne a szolgálataira. És a munkamoráljával is baj van, hiszen hajlamos minden
mással foglalkozni, csak a feladataival nem. Ez lényegesen megváltozik, mikor a
csokiboltban kezd dolgozni, de ez sem tart sokáig, hiszen a tulajok már az
előző részben eladják a vállalkozást, kinek másnak, mint Marcus Canningnek,
Lucy volt vőlegényének. Az ex pedig önös érdekből veszi meg – ő egyébként
valamilyen pénzügyi szakember, miből kifolyólag pénze van dögivel –, mert
vissza akarja szerezni Lucyt. Csakhogy Marcus Canning még hírből sem ismeri a
hűség fogalmát és Lucynak közben egy másik kapcsolata van. Aidennel, akit csak
Imádottként emleget, és akivel már az eskűvői előkészületeknél tartanak. Ezt a
zavaros szerelmi háromszöget többször is körbejártuk már az előző részekben.
Lucynak természetesen nincs maradása a csokiboltban, a barátnők kvartettje
pedig más helyeket látogat csokifüggőségük táplálására.
Nadia története jól alakul, hiszen ő már
karácsonykor megtalálta új szerelmét a gazdálkodó James személyében. Egyelőre a
távolsággal kell megküzdeniük, hiszen James Londontól távol lakik. Hogy a Nadia élete se legyen unalmas, nővére
bekavar azzal, hogy kéretlenül is közvetíteni próbál Nadia és a szülei között.
Akik ismerik az előzményeket, azok már tudják, hogy Nadiát indiai származású
szülei ki- és megtagadták, mikor férjhezment a szerencsejátékos Tobyhoz. Anyira
elzárkóztak, hogy unokájukat sem látták soha.
Autumn helyzete sem rózsás, annak
ellenére, hogy kapcsolata Milesszal és annak kislányával, Floval remekül
alakul. Még mindig hiányzik neki a testvére, aki drogproblémák miatt halt meg,
szülei továbbra is saját magukkal és a karrierjükkel törődnek. Ő pedig tovább
keresi lányát. Autumn ugyanis 14 évesen teherbe esett, szülei pedig azonnal
örökbeadták a kislányt, aki most már maga is 14 éves. És végre jelentkezik
Willow. Ha bárki is nagy, boldog egymás nyakába borulásra számít, az nagy
tévedésben van.
A legjobban Chantalra jár rá a rúd. Nem
elég, hogy válik, mert férjének egy másik családja is van, súlyosan
megbetegszik, pánikba esik, hogy mi lesz pici lányával, ha a betegségnek rossz
kimenetele lesz. Ő lesz az első, aki férjhezmegy a sármos Tedhez, még műtét
előtt.
Nem szeretnék túl sokat elárulni arról,
hogy mi történik ebben az utolsó részben, akit érdekel a történet, vagy kedveli
a Csokoládéimádók Klubját, az majd úgyis elolvassa.
Megjegyzem, az első két rész számomra
sokkal szórakoztatóbb volt, bármilyen hihetetlen kalandokon is mentek át a
hősnők, harmadik irritált az eltúlzott csokiimádat miatt, ez a negyedik pedig
kicsit olyan volt, hogy akkor most már húztuk eleget, mindenki kapja meg maga
történetének boldog végkifejletét, kicsit még fokozzuk a feszültséget egy-két
csavarral, facsarjunk ki néhány könnyet, s jöjjön a boldogan éltek, míg meg nem
haltak.
Könnyű, chick lit történet, abszolút
hétköznapi nőkről s az ő gondjaikról. Túl sokat nem kell rajta gondolkozni,
maximum az veri ki a biztosítékot, hogy mennyire idegesítő és antipatikus tud
lenni Lucy. Egyszer mindenképpen el lehet olvasni (aki erotikára vár, az bele
se fogjon!), senki világát megrengetni nem fogja, de azért kiváncsi lennék más
történetekre is Carole Matthewstől. S ízlések és pofonok... meg együnk egy kis csokit!
