Passzoltam, mert...

Ez már a harmadik “passzoltam” bejegyzés, mióta blogot vezetek és úgy gondoltam, azt is meg lehet osztani, ha az ember lányának nem igazán tetszettek bizonos könyvek, hogy végig sem tudta olvasni – legalábbis első nekifutásra. Ez most annyiban különbözik az előzőktől, hogy a félbehagyott könyvek mellett néhány könyvet ténylegesen végig is olvastam, de annyira semmitmondóak voltak, hogy nem érnek meg egy külön bejegyzést, mert egyszerűen nincs mit mondanom róluk, még akkor sem, ha mások rajongtak értük és a szuperlatívuszokkal az egekbe emelték őket. Nem vagyunk egyformák, ezért mondom mindig, hogy ízlések és pofonok... 

Stephanie Laurens – A lady parancsára (Kalandorok 1)

Declan Frobisher kapitány már az első pillanatban tudja, hogy feleségül akarja venni Lady Edwina Delbraitht. A házasságot úgy képzeli, hogy a feleség és a gyerekek biztonságban lesznek Angliában, míg ő továbbra is felfedezőként hajózik a messzi tengereken. Kívánsága csak részben teljesül, Edwina ugyanis már az esküvő előtt lerombolja az illúziót, hogy az a finom és törékeny teremtés lenne, akinek látszik. Elhatározza, hogy saját kezébe veszi az életét, és úgy alakítja a házasságukat, hogy mindkettőjük igényeinek megfeleljen. Mikor Declan parancsot kap, hogy hajózzon Nyugat-Afrikába, Edwina úgy dönt, vele tart. Ismeretlen gonosztevők titokzatos mesterkedése sodorja őket váratlan veszélybe, miközben azt is megtapasztalják, mekkora kihívás életben tartani nem éppen szokványos házasságukat…

HarperCollins, 2018

Eredeti cím: The Lady’s Command, 2015

Dögunalmas. Feléig elkínlódtam magam, de azt sem kellett volna. Nem hinném, hogy érdekelt leszek a folytatásokban. Továbbra is kedvelem a szerző Cynster sorozatát – többnyire –, jó lenne olvasni az egészet magyar nyelven is, például az első tíz részt is, de a Kalandorok sorozatot nem nekem írták.

Helen Hoang – A szerelem egyenlete

Stella Lane szerint a világot a matematika tartja össze. A munkahelyén algoritmusokat készít, melyekkel előre láthatóak a fogyasztói tendenciák. Jóval többet keres, mint amennyit el tud költeni, és jóval kevesebb tapasztalata van a férfiakkal, mint egy átlagos harmincéves nőnek. 

Stella ráadásul Asperger-szindrómával él, és a nyelves csókról az jut eszébe, ahogy az apró halak a cápák fogait tisztogatják. 

Arra a következtetésre jut tehát, hogy gyakorlásra van szüksége. Mégpedig egy profival. Ezért felbéreli Michael Phant, az eszkortfiút. A félig vietnami, félig svéd, lenyűgözően jóképű Michael nem engedheti meg magának, hogy visszautasítsa Stella ajánlatát, ezért beleegyezik, hogy segít tartani az ütemtervet, az előjátéktól egészen a Káma Szútra bonyolultabb lapjaiig… 

Stella hamarosan már kifejezetten vágyik Michael csókjaira, és az érzések egész kavalkádja,
melyet a férfi ébreszt benne. Tárgyilagos kapcsolatuk kis idő elteltével egészen meghitté válik, és előkerül a képlet, mely meggyőzi Stellát, hogy a szerelem bizony nagyon is logikus…

Helen Hoang első regénye, melyet saját Asperger-szindrómája ihletett, szívmelengető, üde románc, mely minden kétséget kizáróan bebizonyítja, hogy nincs a világon az az adatmennyiség, amelyből megjósolható, mi fogja megdobogtatni az emberi szívet.

Álomgyár, 2018

Eredeti cím: The Kiss Quotient

Azért kértem kölcsön ezt a könyvet, mert a közismert, könyvekkel foglalkozó közösségi oldalon csak úgy röpködtek a szuperlatívuszok és a csillagok. Nem találtam se jónak, se szórakoztatónak, de még meghatónak sem. Ez egy gyenge történetbe burkolt töményen erotikus valami arról, hogyan kínlódik a szocializációs készségeket teljesen nélkülöző Asperger szindrómás fiatal nő mindazzal, ami a saját komfortzónáján kívül esik, de főleg a szexualitással. S ebben partnere a svéd-koreai származású, dögös selyemfiú, aki természetesen csak kényszerből árulja a testét. Az sem hatott meg, hogy a történet némiképp kapcsolódik a szerzőhöz, hiszen maga is Asperger szindrómás, mert nem szeretem, amikor valaki testi-lelki fogyatékából vagy betegségéből próbál tőkét kovácsolni és szimpátiát koldulni.

Laurent Blakely – Nagyot fogsz nézni

El ​sem képzelhettem volna tökéletesebb éjszakát.

Egyetlen mesés éjszakára – egy jelmezes bulin Manhattan szívében –, nem az a milliomos vagyok, akiből mindenki akar egy darabot. Jó… multimilliomos. De ki számolja a nullákat? Én biztosan nem, és az a nagyon izgalmas nő sem, amilyennel még sosem találkoztam, aki történetesen szeret táncolni, szellemesen cseveg, és éppolyan szenvedélyesen imádja a falhoz döntős szexet, mint én.

Nincs szükség nevekre, sem névjegyekre. Ezért akarom jobban megismerni őt. Úgy tűnik, a titokzatos csajom önmagamért kedvel, nem pedig a hatalmas… bankszámlámért. Minden remekül megy. Másnapig, amikor egy kicsit bonyolultak lesznek a dolgok. (Gyorshír: nagyon bonyolultak.)

***

A srác elbűvölő, okos, hihetetlen szerető, de… Egyetlen célért hajtottam, és akár hiszitek, akár nem, épp a titokzatos pasim áll köztem és az álommunkám között. Iszonyúan szükségem van arra a munkára, hiszen az én küzdelmes életem semmiben sem hasonlít az övéhez. Ideje magam mögött hagyni azt a mesés éjszakát, és arra koncentrálni, hogy megtudjam, mitől indul be. Elég baj, hogy kiderül: az ő lelkivilága az én lelkivilágom, és éppúgy imádja New Yorkot, mint én.

Az együtt töltött napjaink alatt valami mást is felfedezek, amit a sors kegyetlen fintorának érzek – beleszeretek ebbe a modern mesebeli hercegbe. El sem képzelhettem volna ilyen befejezést.

Művelt Nép, 2018

Eredeti cím: Come As You Are

Több okból sem kellett volna kézbe vennem ezt a könyvet. Egyrész azért, mert Lauren Blakely két korábban megjelent könyvének ismeretében tudtam, hogy nem fog megtáltosodni ez a történet sem, és továbbra is a tömegek ízlését fogja tükrözni, azaz döggazdag pasi beleszeret a szegény lányba és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Annyira elegem van már az ilyen modern, szexszel jól felturbózott Hamupipőke történetekből, hogy el sem tudom mondani. Másrészt ez a történet közvetlenül azután jött, miután Winter Renshaw helyesírási és szerkesztési hibáktól hemzsegő könyvét dacból végigkínoztam. Ebben is volt hiba bőven… 

Lisa Kleypas – A szív doktora (Ravenel család 4)

Egy ​nő, aki dacol a korszellemmel

Anglia egyetlen orvosnője, dr. Garrett Gibson épp olyan merész és független, mint bármelyik férfi – miért ne hajszolhatná az élvezeteket is épp úgy, akár egy férfi?

Eddig azonban még sosem érzett kísértést arra, hogy viszonyt kezdjen bárkivel. Ethan Ransom, a Scotland Yard hajdani nyomozója éppoly lovagias, mint amennyire titkolózó férfi – azt rebesgetik, hogy orgyilkos, akiről nem tudni, kihez lojális. Egyetlen vérpezsdítő éjszakára engednek ellenállhatatlan vonzalmuknak, hogy aztán végleg elváljanak.

Egy férfi, aki megszeg minden szabályt

Ravenel gróf el nem ismert, törvénytelen fiát, Ethant hidegen hagyja a társasági élet, a vakmerő és gyönyörű Garrett azonban rabul ejti. Bár megállapodnak abban, hogy egy varázslatos éjszakát követően nem találkoznak többé, a nő hamarosan belekeveredik a férfi mindezidáig legveszélyesebb kalandjába. Amikor a küldetés szerencsétlen véget ér, Garrettnek minden tudására és minden bátorságára szüksége lesz ahhoz, hogy megmentse a férfit. Egy áruló kormányzati összeesküvés felgöngyölítése során Ethan bármiféle kockázatot hajlandó vállalni annak a rendkívüli nőnek a szerelméért, akihez foghatóval még sosem találkozott.

Gabo, 2018

Erdeti cím: Hello Stranger, 2018

Eddig mindig azért panaszkodtunk, hogy néhány kiadónál nagyon sokat kell várni egy-egy sorozt folytatásaira. Nos ez nem érényes a Gabo Kiadóra, legalábbis, ami a klasszikus romantikusokat illeti, mert nyomja is gyors egymásutánjában a részeket, aztán a következő évig passz a zsánernek. Kedveltem a Ravenel család sorozat eddigi részeit – egyeseket jobban, másokat kevésbé –, de a doki története nem jött be. Kicsit sem. Valahogy erőltetettnek tűnt az előző részekhez képest és az, hogy a botrányos Ravenel családban van egy törvénytelen fiútestvér, aki történetesen nyomozó, Jennifer Ashley Mackenzie sorozatát juttatta eszembe, ahol a szokványosnak nem mondható Mackenzie családban is van törvénytelen gyerek és mit tesz a véletlen? Pont nyomozó!

Monica McInerney – Életem utazása

Szívmelengető, ​humoros történet családról, szerelemről és a múlttal való kiegyezésről.

„Örökké abban a hiszemben voltam, hogy az emlékeken nem lehet változtatni. Kőbe vannak vésve, az évek formálják őket. De mindig vannak más emlékek is, olyanok, amelyekre nem hagyod, hogy visszaemlékezz.”

A konok és különc Lola Quinlan élete utazására indul, ahová magával viszi imádott unokáját és dédunokáját. Több mint hatvan éve vándorolt ki Ausztráliába, és betart egy titkos ígéretet, hogy visszatér ír hazájába.

Lola viharban mindig a családja biztos réve volt, de a valódi okot, amiért fiatal nőként elhagyta Írországot, titkolja. Az emlékek útját végigjárva Lola kénytelen szembenézni keserédes múltjával, és fölfedezi, hogy az igazság valóban felszabadít…

Jojo Moyes, Santa Montefiore, Jill Mansell, és Rosamunde Pilcher rajongóknak különösen ajánlott.

„Egyik percben hangosan nevetsz, a másikban sírni fogsz rajta. ” Cosmopolitan
„Varázslatosan megigéző, és szívmelengető könyv.” Cathy Kelly

Művelt Nép, 2018

Eredeti cím: The Trip of a Lifetime, 2017

Nem pörgött, nem hatott meg, humoros sem volt, csak nyúlt és nyúlt és nyúlt… és sehol a nagy durranás, még a kicsi sem. Egyszer el lehet olvasni, de kell hozzá az a bizonyos hangulat, amikor az ember lánya be tudja fogadni az ilyen típusú történeteket a visszaemlékezésről.

Celia Imrie – Nyár a Riviérán

Theresa ​besokallt, és elszánta magát a változásra. 

Torkig lett basáskodó lányával meg az unokáival, s mivel idő előtt nyugdíjazták, eladja londoni házát, és a francia Riviérára költözik. 

A Nizzával összeépült Bellevue-sur-Mer képeslapra kívánkozó városka, a Földközi-tenger partvidékének gyöngyszeme, a maga csodás villáival, zsúfolt kávéházaival és a türkizkéken csillogó víztükörrel. Egykor művészeknek és íróknak nyújtott menedéket, most különc rock bálvány és hollywoodi filmsztár otthona, s mint azt Theresa hamarosan fölfedezi, egy összetartó expatrióta társaságé. 

Carol, a végtelenül elbűvölő amerikai szépasszony és túlontúl rajongó férje, David.

Sally, a hajdani brit tévésztár. 

A heves természetű, sikeres üzletasszony, Sian, és kicsapongó ausztrál költő férje.
A csípős nyelvű Zoe, akinek meglepően fiatal az arca, és nem veti meg a fehérbort.
És a sármos Brian, aki megragadja Theresa tekintetét.

Miközben Theresa beilleszkedik a tengerparti élet kellemes ritmusába, örömmel fogadja az új barátságokat és a szabadságot. Az élet azonban sosem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik, s amikor számos szekrényből kezdenek kihullani csontvázak, Theresa azon elmélkedik, hogy a francia Riviérán csakugyan olyan szép-e az élet, amilyennek első látásra tűnt?

„Kedves, vidám , pörgős” Joanne Harris 

„Hóbortos szereplők, elragadó helyek” Katie Fforde

Művelt Nép, 2018

Eredeti cím: Not Quite Nice

Egyszer már említettem, hogy nem szeretem híres emberek könyveit olvasni. Értsd: azokat az írásokat, melyek olyan emberek tollából származnak, akik nem írással lettek híresek, mert ritkán törnek ki a középszerből. Valahogy elsiklottam az infó felett, hogy a szerző angol színésznő, s aki beguglizza a nevet, a hölgy fotójáról be is kattan, hogy bizony gyakran feltűnt a televízió képernyőjén ilyen-olyan brit sorozatokban. De ez nem jelenti azt, hogy a könyve megvett kilóra, mert nem. Dícséretes, hogy nem fiatalokról szól, hanem az érett korosztályról, hiszen nem csak az ifjúság olvas és nem minden érett korú olvasó érdekelt a mostanság oly sok young adult vagy new adult történetekben, de túl idealizált volt, és három könyvre való konfliktust zsúfolt be egy könnyű, szórakoztatónak szánt történetbe.