Stacey Grant
London egyik legmenőbb magántőke-befektetési társaságánál dolgozik. Sikert
sikerre halmoz, imádja a munkáját és a kollégáit. Egy napon azonban
elbocsátják, és ezzel drámaian megváltozik az élete.
Stacey
próbálja összeegyeztetni a régi életét az újjal, amelyben a napokat nem
álláskereséssel tölti, hanem a beteg édesanyjával és a kutyájával, miközben
arra vár, hogy sikeres férje hazatérjen a munkából. De legalább a barátnőire –
Bethie-re, Melissára és Gabyra – számíthat. Ők négyen elsőéves egyetemista
koruk óta jóban vannak, és bizony sok mindent megéltek már együtt. Sikeres
karriert futottak be, de persze mindannyiuknak megvan a magánéleti problémája.
Amikor azonban fény derül egy titokra, régóta féltve őrzött barátságuk is
veszélybe kerül.
Kossuth, 2018
Eredeti cím:
City of Friends, 2017
Kedvelem
Joanna Trollope írásait, mert az eddig olvasott történetek olyan témákat
feszegettek, melyek nagyonis valósak, bárki a hősök helyében lehetne, de
valamiért hajlamosak vagyunk átsiklani felettük és hallgatólagosan
természetesnek vesszük őket, anélkül, hogy odafigyelnénk és elgondolkoznánk,
hogy vajon mi is van a látszat mögött. Természetesen addig, amíg mi magunk nem
kerülünk az adott helyzetbe.
Azért is
kedvelem a szerzőt, mert történetei nem az ifjúságról és az ifjúságnak szólnak,
hanem a felnőtteket célozza meg írásaival, tehát ez az a korosztály, mely
könnyebben azonosulni tud a szereplőkkel és átérzi a cselekmény, konfliktus
súlyát. És mert történetei cselekménye az Egyesült Királyságban játszódnak – ez
éppenséggel Londonban.
A Barátnők, ahogy a címe már oly kedvesen
szájbarágja, négy negyvenes éveinek második felében járó nő barátságáról szól,
mely még az egyetemen kezdődött el, akkor, amikor a pénzvilágot a férfiak
uralták és ők négyen voltak az első nők, akik közgazdaságot hallgattak. Kéretik
nem félreérteni, ez nem egy klasszikus romantikus írás, ami évszázadokkal
korábban játszódik, hanem napjainkban, tehát ez egy újabb fricska, hogy nem is
olyan rég a a pénzvilág és annak irányítása a férfiak privilégiuma volt.
Egyébként ma sem sokkal könnyebb abban a szférában nőként érvényesülni.
Stacey,
Bethie, Gaby és Melissa. Négy különböző embertípus, akikben a bartáságukon
kívül egyetlen dolog közös: valamennyien sikeres karriert mondhatnak magukénak.
Annak ellenére, hogy az évek során barátságuk dinamikája változott, és ez így
van jól, hiszen valamennyiüknek magánélete is van, még mindig kiállnak
egymásért, sokmindent megbeszélnek és mégtöbbet elhallgatnak egymás elől.
De mi történik
akkor, amikor a negyvenhét éves Stacey ugyanazon a napon válik munkanélkülivé,
amelyen férje egy zsíros előléptetést kap, anyja pedig egyre jobban elmerül a
maga világában és az időskori demenciában?
Mi lesz akkor,
ha a saját tanácsadói cégét vezető és kamasz fiát egyedül nevelő Melissa rájön,
hogy gyermeke apja, aki annak idején az apaság és az elköteleződés gondolatára
hidegrázást kapott, hirtelen rádöbben, hogy mégiscsak része akar lenni fia
életének és saját maga és a későbbiekben alapított családja fele édesgeti? Hogy
az anyai szeretet nem volt elég fia számára és anyagi javak sem pótolják az
apát?
Hogyan alakul
a leszbikus Bethie élete, mikor a sikereire féltékeny partnere kiszáll a
kapcsolatból és követeli házuk értékének felét, pedig az egészet Bethie fizette
ki – mert a politikai korrektség szellemében kell legyen egy kisebbségi is a
történetben, ha nem a bőrszíne vagy etnikai csoporthoz való tartozása, akkor a
szexuális preferenciája miatt.
És mit tesz
Gaby, aki valamennyiük közül a leghiggadtabb és a legtöbb titok tudója?
Kedveltem a
történetet, annak ellenére, hogy nem igazán értettem mi volt a célja vele a
szerzőnek, mit akart közvetíteni az olvasónak. Hogy a pénz nem boldogít, akkor sem, ha sok van belőle? Hogy a
karrier a magánélet róvására megy? Hogy a karrierista nők lényegében
boldogtalanok és zűrös a magánéletük? Vagy egyszerűen csak bemutatott egy zűrös időszakot négy sikeres nő életéből, mely nagyrészt egybeesik az életközép válsággal?
Ez nem egy
habos-babos romantikus olvasmány, Trollope egyik regénye sem az – legalábbis az
álatalam eddig olvasottak nem. Felnőtt korosztálynak ajánlom, mert ők jobban
tudnak azonosulni a négy hősnő problémáival, még akkor is, ha éppenséggel nem
menő pénzügyi szakemberek… és ízlések, meg pofonok…