Fekete Tőr Testvériség 14.
Rhage és Mary
visszatérnek! Végre új kötettel bővül a Fekete Tőr Testvériség, amely annyira
népszerű, hogy talán nincs is olyan olvasó manapság, aki ne hallott volna róla.
A Fekete Tőr
Testvériség számára már semmi sem olyan, mint korábban. Miután elkerülték a
háborút az árnyékokkal, megváltoztak a szövetségi viszonyok, új határvonalak
húzódtak. Az Alantasok Társaságának tagjai erősebbek, mint valaha, az emberi
gyengeséget kihasználva próbálnak több pénzhez, több fegyverhez és több
hatalomhoz jutni.
De miközben a
Fekete Tőr Testvériség nagyszabású támadásra készül ellenük, az egyik testvér
önmagával is kemény harcot kénytelen vívni.
Rhage-et, a
legnagyobb étvágyú, ugyanakkor a legnagyobb szívű harcost mindenki tökéletesnek
gondolja vagy legalábbis tökéletesen szórakoztatónak. Ott van neki imádott
fele, Mary, a királya és a testvérei élete pedig remekül alakul. Rhage azonban
nem érti – és nem tudja kontrollálni – az időnként rátörő pánikot és
bizonytalanságot. Ez pedig megrémíti, valamint el is távolítja a párjától.
Amikor egy csatában halálos sebet szerez, újra kell értékelnie, mi a fontos az
életében. A válasz pedig alapjaiban rengeti meg a világát és Maryét is. Maryt
azonban szintén valami fontos dolog foglalkoztatja, olyasmi, ami vagy még
közelebb hozza őket egymáshoz, vagy olyan messzire sodorja, ahonnan már nem
tudnak visszatalálni a másikhoz.
Alexandra,
2018
Eredeti cím:
The Beast, 2016
Mit lehet még mondani/írni a Fekete Tőr Testvériségről – az FTT-ről, ahogy hajlamosak vagyunk emlegetni –, vagy bármelyik részéről, amit már ne mondtak volna el, írtak volna le?
Akik ismernek
vagy követik a blogomat, azok tudják, hogy a fantasy nem az én világom. Nem zárkózom
el teljesen tőle, hiszen egyik kedvencem a Napernyő protektorátus sorozat, de
nem is vagyok rajongó, mert amennyire lehet, szeretek a valóság talaján
maradni.
Találkozásom
az FTT-vel természetesen a rajongóin keresztül történt. Ismerőseim, barátaim
nagy része oda s vissza volt érte, lelkesen dobálóztak a karakterek nevével,
megbeszélték kinek mi tetszett és ki a legesleg a szereplők közül, és annyira
felcsigázták a kiváncsiságom, hogy egy nap eldöntöttem
belekukkantok az Éjsötét szeretőbe, a
sorozat első könyvébe, hogy lássam miért lelkesednek annyira mások. Valamikor
hajnalban, amikor befejeztem a könyvet meg is volt a válasz és azon tepertem,
kitől tudnám kölcsönkérni a folytatást. Időben ez akkor történt, mikor az
Ulpius-ház épp a tizenkettedik részt, A
királyt jelentette meg magyar nyelven, tehát sok éve már. Aztán más
megjelenések miatt valahogy elfelejtődött a Testvériség története.
A szerzőt
természetesen ismertem, hiszen romantikus írásait már olvastam. Talán van aki
még nem tudja, de ő Jessica Bird néven még a Harlequinnek is írt történeteket,
melyek közül néhány magyar nyelven is megjelent, abban a bizonyos füzetes
romantikus történetsorozatban, amit sokan lenéznek. Romantikus műfajban terjedelmesebb művei is megjelentek magyar nyelven is, az FTT előtt és után
is.
Múlt
karácsonykor vettem elő ismét a sorozatot. Nem várt és tőlünk független
események miatt borult az ünnepekre gondosan megtervezett programunk, utazás
lefújva, sílécek vissza a tárolóba, hangulat tök sötét és hát ehhez a hangulathoz
mi illene jobban, mint valami hasonlóan sötét. Mellesleg az is hozzájárult,
hogy akkoriban már felröppent a hír, hogy a sorozat további részei is
megjelennek magyar nyelven. Felvállalta az Alexandra Kiadó, mert azt mindenki
tudja, mi történt a sorozat előző kiadójával. Mi több, az előző részek is újra
megjelennek, hátha valaki lemaradt róluk és a polcán szeretné tudni az egész
sorozatot.
Mit mondhatok? Végigolvastam valamennyi eddig megjelent részt és egyszer sem éreztem
azt, hogy most telítődve lennék vámpírokkal, alantasokkal és a szerző
stílusával. Mert azért nem szabad elhanyagolni azt a közvetlen, olvasmányos és
humorban bővelkedő stílust sem, ami a szerző sajátja. Tehát lelkesen vártam a következő részt.
A vadállat Rhage és Mary történetének
folytatása és nemcsak, hiszen ugyanúgy találkoztam a sorozat valmennyi
szereplőjével, mint az előző részekben is, hiszen az élet megy tovább
Caldwellben és környékén. Jut eszembe, lehet-e egyáltalán életről beszélni egy
vámpír esetében?
No, de vissza
a történethez. Tehát itt Mary és Rhage kap kicsivel több szerepet és ez a rész
annyiban különbözik az előbbiektől, hogy míg eddig minden történetben egy pár
egymásratalálása volt a romantikus szál, most egy már meglévő pár története
folytatódik, hiszen Rhage és Mary egymásratalálása már a sorozat második
könyvében, a Síron túli szeretőben
megtörtént.
A sorozat
rajongói tudják, hogy Mary rákos megbetegedést úszott meg némi külső
segítséggel, és ennek az az ára, hogy soha nem lehet saját gyermeke. Az sem újdonság
senki számára, hogy egy bántalmazott nőknek és gyermekeknek segítő
intézményt-menedéket vezet. Vámpíroknak, természetesen, mert miért is ne lenne
szemét, bántalmazó vámpír is, aki a gyengébbeken éli ki dühét. Rhage-ről pedig
köztudott, hogy különleges férfias szépsége mellett van egy “aprócska” hibája:
mikor bedühödik, kitör belőle a benne levő vadállat és nemcsak átváltozik
szörnyeteggé, hanem kezelhetetlenné is válik. Ilyenkor mindenkinek feldezékbe
kell vonulnia, és hagyni kell, hogy kitombolja magát. Az egy Mary kivételével,
akinek a jelenlétében a tomboló fenevad farkcsóváló kiskutyává szelídül.
A
vámpírrezidenciában ugye megjelentek az utódok, hiszen Wrathnak ott a
trónörököse, az ijjesztő külsejű Zhadist pedig naphosszat lányának, Nallának
gügyög, Layla ikrekkel terhes, és természetes, hogy a Mary-Rhage párosban is
felmerül a gyermekvállalás gondolata, ami ugye Mary korábbi betegsége miatt
lehetetlen. Ezt a témát járja körül ez a történet – többek között. Mert ugyanúgy
folytatódnak a harcok az alantasok és a vámpírok között, a vámpírelít még mindig Wrath ellen szövetkezik, Xcor továbbra is
számkivetett és hatalomra törő, Assail még mindig drogfüggő, és Lassiter, a
bukott angyal most is a megszokott formáját hozza, azaz olyan mint egy
rakoncátlan gyerek, akinek csak a csibészségen jár az esze. Ő egyébként
személyes kedvencem.
Mit mondjak?
Imádtam! Annak ellenére, hogy voltak hangok, melyek szerint ez nem is volt olyan jó, mert inkább a mellékszereplőkkel foglalkozott. Van a Fekete Tőr Testvériségben mellékszereplő? Nem minden rész az egész Testvériség ügyeivel foglalkozik?
Úgy gondolom, ezt olvasni kell azoknak is, akik egyébként nem rajonganak a zsánerért, de természetesen ízlések és pofonok...
Úgy gondolom, ezt olvasni kell azoknak is, akik egyébként nem rajonganak a zsánerért, de természetesen ízlések és pofonok...
A sorozat magyar nyelven megjelent részei:
1. Éjsötét szerető
2. Síron túli szerető
3. Megsebzett szerető
4. Megváltott szerető
5. Feloldozott szerető
6. Megváltott szerető
6.5 Beavatás
7. Megbosszult szerető
8. Halhatatlan szerető
9. Felszabadított szerető
10. Újjászületett szerető
11. Végre szeretők
12. A király
13. Az árnyékok