Amikor az első
alkalommal összefutottam Chase-szel, nem tettem rá túl jó benyomást.
Egy étterem
mosdója előtt kuporogtam a folyosón, és épp a barátnőmnek hagytam üzenetet,
hogy mielőbb hívjon vissza valami ürüggyel, mert le akartam lépni a pocsékul
sikerült randimról.
Chase hallott
minden szót, szajhának nevezett, majd kéretlenül ellátott néhány tanáccsal
pasi- és randiügyben. Megmondtam ennek a magas és szívdöglesztően jóképű
alaknak, hogy foglalkozzon a saját átkozott ügyeivel, majd visszamentem a dögunalmas
partneremhez.
Később –
elhaladván az asztalunk mellett – Chase kajánul vigyorgott, én pedig a pimaszul
szexi, kemény fenekét bámultam, miközben odament a lányhoz, akivel együtt
vacsorázott.
Képtelen
voltam megállni, hogy néha lopva ne pillantsak rá erre a beképzelt és lekezelő
modorú alakra, aki a terem túlsó végében ült a barátnőjével. Természetesen
többször rajtakapott, hogy nézem, és mindannyiszor rám kacsintott.
Amikor ez a
szívdöglesztő fazon és a hasonlóképpen szexi barátnője hirtelen ott termett az
asztalunknál, megrémültem, hogy ez a jóvágású idegen be akar árulni a
pasimnak.
Ehelyett
azonban úgy tett, mintha régóta ismernénk egymást, majd leült az asztalunkhoz a
párjával, és mindenféle kiagyalt és rám nézve módfelett kínos történettel szórakoztatta
a társaságot a nem létező közös gyermekkorunkról.
A fickó – aki mellett addig halálra untam magam – furcsa módon izgalomba jött a tolakodó ismeretlen sztorizásától.
A fickó – aki mellett addig halálra untam magam – furcsa módon izgalomba jött a tolakodó ismeretlen sztorizásától.
Amikor az este
véget ért, elváltunk egymástól, én pedig sokkal többet gondoltam erre a vonzó
idegenre, mint azt valaha is be merném vallani. Még annak ellenére sem voltam
képes kiűzni a fejemből, hogy tudtam, sosem látom újra.
Úgy értem, mi az esélye annak, hogy csupa véletlenségből ismét belefutok valakibe egy nyolcmilliós nagyvárosban?
Úgy értem, mi az esélye annak, hogy csupa véletlenségből ismét belefutok valakibe egy nyolcmilliós nagyvárosban?
A véletlen
mégis úgy hozta, hogy egy hónap múlva ez a szexi pasi lett az új főnököm…
Álomgyár, 2018
Eredeti cím:
Bossman, 2016
Eredetileg nem
állt szándékomban elolvasni ezt a történetet, több okból sem. Nem részletezném
miért, csupán egy dolgot említenék: azt hittem egy újabb tartalom nélküli
csatakosan erotikus iromány lesz, olyan “dugjunk agyba-főbe” típusú, mert ez
adja el a könyvet. A borító sem cáfolja meg ezt a feltételezést, mert kábé így
néznek ki a Chippendale-fiúk: talpig egy szál csokornyakkendőben. Kicsit
fintorogtam, amikor haverinám lelkesen ajánlgatta olvasásra a maga példányát,
de nem utasítottam vissza, egyrészt azért, hogy ne sértsem meg haverinát és
lelkesedését, másrészt, ha nem tetszik, ugyis abbahagyom s annyi.
Nem mondanám,
hogy zseniális volt, de mindenképpen több, mint amire vártam. Első sorban
azért, mert az erotika mellett volt cselekménye – olyan, amilyen, de volt, jobb
mint sok hasonszőrű (lelki traumás dögös, gazdag pasi + szuperlány) társai.
Standard
felállásban ott a tehetős, dögös pasi, aki valamikor a múltban elvesztette nagy
szerelmét, ez természetesen nyomot hagyott benne, főleg, hogy a lány gyilkosát
sosem találták meg. De ettől Chase, a főhős – mert róla van szó – idővel tovább
lép, mert ugye az élet megy tovább. Hatalmas fantáziával megáldott személy, aki
pillanatok alatt talál ki történeteket és a világ legártatlanabb képével eteti
be velük ismerőseit, vagy akár idegeneket is. Kimondom: szemrebbenés nélkül
hazudik, de nem rossz, ártó szándékkal teszi, hanem szórakozásból és pontosan
ezért Chase minden hibájával együtt szerethető.
Ehhez a
csodaférfihez jön hozzá a női főhős, Reese, aki már nem annyira szimpatikus,
mert egyik pillanatról a másikra hagyja ott munkahelyeit, mert neki most éppen
úgy esik jól, aztán majd meglátjuk mi lesz. És azért sem kedveltem, mert
kényszeres randizó. Mindegy, hogy kivel-mivel, neki randiznia kell, és
párkapcsolatban kell élnie, mert már rég szingli, mert mindenki más ezt teszi,
és még hosszan lehetne folytatni a “mert”-ek sorát. De van egy dícséretes
tulajdonsága: főnökkel, munkatárssal nem bonyolódik semmilyen fajta kapcsolatba a
munkaviszonyon kívül.
Ez a két
személy véletlenül összetalálkozik és a fikció ördöge lehetővé teszi, hogy Reese
új munkahelye a Chase tulajdonában levő cég lehessen. S bár többszörösen is
nagyon hartározottan elhangzik mindkét fél részéről, hogy munkahelyi afférnak
nincs helye, agymosottnak kell lenni, hogy ki ne találd, ebből bizony az lesz.
S hogy a történet mégse legyen olyan egyszerű, a múltnak is ismét bele kell
szólnia, nehogy egyenes és bonyodalommentes út vezessen a valószínűsíthető
boldog végkifejlethez.
Természetesen
erotika is van bőven a történetben. Aki csupán ezért olvasná, nyugodtan
kézbeveheti, nem fog csalódni, mert minden lehető és lehetetlen helyen szexelni
fognak és a szerző nem fukarkodik az aktusok leírásával.
Mindig furának
tartom, amikor a könnyű műfaj szerzői meg akarják mutatni, hogy azért szorult
beléjük szociális érzékenység és a komoly témák sem idegenek tőlük, ezért
ezeket közérdekű témákat is belefűzik a történetbe valamilyen módon. Ez esetben
a hajléktalanok kérdése a nyerő, és ezt
a témát járjuk körül egyrészt azért, mert Chase volt menyasszonya is nagy
szociális érzékenységről tett tanúságot saját családi háttere miatt, másrészt,
mert újra és újra előkerül a téma Chase visszaemlékezéseiben.
A történet
E/1-ben íródott és főhősei mesélik el, tehát úgy Reese, mint Chase szemszögét is
megismerhetjük, de szerencsére a két szemszög nem ismétli, hanem kiegészíti
egymást, főként azért is, mert a Chase szemszögéből megismert részek inkább visszaemlékezések.
A történet mellett szól az is, hogy nincs előzménye-folytatása. Ennyi
volt, nem kell várni, hogy valamikor jöjjön a folytatás (vagy nem – mert ez is
benne van a pakliban).
Összességében egy könnyen olvasható, pörgős történet
volt, amihez a nyilvánvaló erotikán kívül cselekmény is társul. Senki világát
megrengetni nem fogja, de egy-két estére nyugis szórakozás lehet a műfaj
kedvelőinek. Meg az ízlések és pofonok…