Oldalak

2018. június 10., vasárnap

Cate Woods – Bárcsak ismernélek


Percy ​James átlagos harmincas lány, aki eddigi életét parkolópályán töltötte. Várt az álommunkára, a vékonyabb bokára és a nullánál kicsivel több romantikára. Derült égből villámcsapásként éri, amikor megkeresi az elegáns EROS TECH, a világ legmodernebb társkereső szolgáltatása. Az EROS TECH a Föld összes országában megfigyeli az emberek mobilhasználati szokásait, és az adatok csúcs technológiás elemzése után felkutatja ügyfelei számára az igazi lelki társat. Láss csodát, Percy James telitalálatként jön ki egy dúsgazdag kliens részére. De van egy kis probléma: Percy épp együtt él egy hapsival.
Az Amazon 2017-ben az egyik legjobb első könyves szerzőnek választotta Cate Woods írónőt. Fergeteges humorú regénye minden reklám nélkül egyre feljebb kúszott a listán, és végül hatalmas siker lett. Sophie Kinsella, Milly Johnson és Helen Fielding utódjaként emlegetik, de azzal a különbséggel, hogy náluk Cate Woods könyve jóval modernebb.


Lettero, 2018
Eredeti cím: Just Haven’t Met You Yet, 2016


Nem is tudom mit lehetne erről a könyvről írni úgy, hogy ne csupán a negatívumokat soroljam fel. Annyira rossz nem volt, hogy abbahagyjam, de jó se. Ez a szerző első könyve, csak remélni tudom, hogy a következők jobbak lesznek (ha lesznek).
Ugye itt van Percy James, a hősnőnk, akit születésekor Perseus Andromeda Jamesnek anyakönveztek, és aki kielégítő kapcsolatban él Adammal, a tökéletes pasival: nyugis, jó állása van, nem is néz ki rosszul, és ami a legfontosabb Percy szülei (főleg anyja) is kedvelik, a barátnőkről már ne is beszéljünk. Mert barátnők is vannak, abból a fajtából, amelyik mindig jobban tudja mi kell a másiknak. A hölgyek saját gondjaikat nem tudják megoldani, de határozott véleményük van arról, hogy mi a jó Percynek és ezt közlik is vele.
S akkor derült égből villámcsapásként jön a megkeresés, hogy ő valakinek a lelki társa. Valaki másnak. Mert a software kiszámolta azokból az adatokból, amiket ő a közösségi oldalakon osztott meg. Hát így osztogasson az ember lánya információkat magáról!
Percy maga sem biztos abban, hogy mit akar tenni. Harmincan felül van, ezt inkább fiatal nőnek nevezném, mint lánynak, kapcsolata Adammal nem brilliáns, de jó, és épp összeköltözni készülnek, amiért minden ismerős lelkesedik, csupán ő nincs meggyőződve, hogy ez neki jó lesz. Ezért tesz egy próbát a “lelki társsal”, ez pedig nemvárt események sorozatát indítja el. Meg a hazugságokét, hiszen Percy keményen mellébeszél, hogy magát jobb színben feltüntesse, ez pedig szokás szerint bonyodalmakhoz vezet.
Ez egy érzelmileg teljesen instabil fiatal nő tévelygéseinek története a párkeresés útján, aminek szórakoztatnia kellett volna, csakhogy nem tette meg. Túl sok volt benne a nyavalygás a semmiért. Nem találtam viccesnek, hanem inkább abszurdnak és túlzsúfoltnak, mert a cselekmény millió apró kis történést tartalmaz a vezérszál mellett, és nem mindegyiknek látom az értelmét az egészben. Ami pedig furcsa, a sok apró történés és pörgés ellenére – mert azt nem lehet állítani, hogy nem egy pörgős cselekményű írás –, unalmas volt. Ezen még a mindenre kiterjedő, habos-babos boldog végkifejlet sem segített.
Szereplőitől sem ájultam el. Percy maga a csődtömeg, barátnői mindenbe beleszólnak, anyja sznob és valósággal bele van betegedve, hogy lánya még nincs férjnél, ezért teljes gőzzel terelgeti az oltár fele Adammal. Az egyetlen szimpatikus és nagyon eredeti szereplő a nagymama. Őt bármikor örökbefogadnám.
Az biztos, hogy könnyű olvasmány és nem okoz lelki viharokat. Az egyetlen dolog amin elgondolkoztam, az természetesen az, hogy ha engem keresne meg az illető társkereső vállalkozás, akkor mit tennék? És nem is nehéz erre válaszolni: természetesen elmennék az első randira, másképp beledöglenék a kiváncsiságba.
Amúgy a könyv egyszer olvasós-felejtős… meg ízlések és pofonok…