Egy font hús 2.5
Kat Lane soha
nem hitte volna, hogy beleszeret egy börtöntöltelékbe. Ám a sors útjai
kifürkészhetetlenek. Most, immár Carter párjaként, az esküvőre készülődik.
Carter egyre
vívódik: képesek lesznek megbirkózni a házasság, a család és a munka
nehézségeivel… és ugyanakkor életben tartani a szenvedélyt is? S vajon hogyan
fogja megállni a helyét apaként ő, aki mostoha körülmények között nevelkedett?
És hogyan
alakul a barátja, a drogfüggő Max sorsa, aki találkozott Grace-szel, de el is
idegenítette magától a lányt. Van még reményük a közös jövőre?
Libri, 2017
Eredeti mű:
Sophie Jackson – Love and Always, 2015, Fate and Forever, 2016
Nyilvánvaló,
hogy ez egy kiegészítő novella, amiről azt is el bírom képzelni, hogy a könyv
megjelenése előtt kihúzott részekből állt össze, de ez semmit nem von le az értékéből.
Tulajdonképpen a sorozat két kiegészítő novellája egy kötetben, de mindkettő
középpontjában nagyjából Carter és Kate áll, tehát nem zavaró, hogy a magyar
rajongók egyben olvashatják, annak ellenére, hogy eredetileg más-más rész után következtek.
Aki ismeri a
szerző Egy font hús sorozatát, az
minden bizonnyal ennek a kis szösszenetnek is örül, mert ismét betekintést
kaphat Carter és Kate történetébe. Őket a sorozat első, címadó részéből
ismerjük és nálam az a rész vitte a pálmát. Kéretik nem félreérteni, minden
rész a maga módján érdekes és kedvelhető, és más-más érzékeny témát érint a
nyilvánvaló szerelmi történet mellett.
Carter és Kate
párosa nálam abszolút kedvenc, mert egy olyan időszakban jött a történetük,
amikor a könyvpiac telítődve volt a
“Szürke” jelenség ilyen-olyan variánsával, amikoris adott volt a lelki
traumákat cipelő dögös milliomos és az átlagos, de annál tehetségesebb leányzó,
kapcsolatukat pedig a statisztikai áltagtól eltérő szexuális preferenciák
jelelmezték. Az Egy font hús és
szereplői semmiben sem hasonlítottak a sablonhoz, tehát kész felüdülést
jelentettek.
Senkinek nem
kell elmesélnem kicsoda Carter és Kate, a sorozat kedvelői minden bizonnyal
nálam is jobban tudják.
Az első
részben az eljegyzési partira vagyunk hivatalosak, ahol a bordogságtól
szárnyaló házasulandókra csupán Kate anyja ereget sötét fellegeket, ugyanis a
mélységesen hagyománytisztelő és tehetős hölgy nehezményezi, hogy Carter nem
tőle kérte meg lánya kezét. Ez azért fura a 21. században, különösen, hogy Kate
független, felnőtt nő, akinek nincs szüksége engedélyre senkitől. Én ezt úgy
értelmeztem, hogy inkább azt nehezményezte, hogy egy ilyen fontos dologban nem
kérték áldását a frigyre, nem kérték véleményét és emiatt kissé kivülállónak
érezhette magát. De ez egy személyes vélemény, akár tévedhetek is, mert ugye
Kate anyja nem egy mimóza-lelkületű nőszemély.
Miután túl
vagyunk az eljegyzés bejelentésén, a partin, a barátok ugratásain és némi
pikáns, lepedőszaggató összebújáson, a folytatásban európai nászútjukra is
elkísérhetjük hőseinket, ami rendben is van, csak nekem erre nem igazán volt
ígényem. De nászút előtt még egy szösszenetnyi ízelítők kapunk Max és Grace
sorsának alakulásából is, mert miért ne? Talán jobb lett volna ezt a sorozat
harmadik része előtt megjelentetni, mert a Rileyra tett utalások inkább
felvezetik a következő részt, mint kiegészítik azt.
Természetesen
nagyon jó volt ismét találkozni a kedvenceimmel és a történet remekül fel is
dobta üres estémet, csak kevés volt. Kedvelem a szerző stílusát, azt, ahogy finom humorral elveszi a dolgok élét. Nagyon szeretnék más Sophie Jackson könyvet is olvasni,
de erre ki tudja mennyit kell várni. S az ízlések, meg a pofonok…
