A Spring Hill
tér kedves kis menedékhely, távol a mindennapok nyüzsgésétől. Itt várja
vendégeit Leni Merryman Sarki teaháza, amely valódi paradicsom a könyvmolyok
számára, és csak úgy vonzza a magányos szíveket. Leni kínálja a környék
legkülönlegesebb tortáit a legizgalmasabb irodalmi témákkal fűszerezve: ki az
ellenszenvesebb, Mr. Darcy vagy Heathcliff? A Manderley-ház asszonyának
története szívszorítóbb, vagy Jane Eyre-é? Az irodalmi teadélutánok résztvevői
hétről hétre mind jobban megnyílnak egymás előtt, s kiderül, hogy az ő életük
is csaknem olyan regényes, mint kedvenc hőseiké. Hazugságok, tönkrement
házasságok, éveken át titkolt kapcsolatok, személyes tragédiák látnak
napvilágot. De nincs az a szív, amelyet ne melegítene át egy forró angol tea,
egy szelet finom sütemény és Leni Merryman mosolya.
Pioneer Books,
2017
Eredeti mű:
Milly Johnson – The Teashop on the Corner, 2014
Mindent elolvastam, ami Milly Johnsontól eddig magyar nyelven megjelent. Vannak tetszetősebb írásai és olyanok is, amiket nem igazán kedveltem, de úgy gondolom, hogy ez a legjobb, amit valaha is olvastam tőle… vagy egyszerűen csak jókor talált meg.
A könyv
központjában természetesen a teaház áll, mondhatni ő a sztár. Minden más
szereplő valamilyen formában hozzá kapcsolódik, és bizony ők vannak bőven,
hiszen ez ismét egy sokszereplős regény.
Miért különös
ez a teaház? Azért, mert a tulajdonosa, Leonore (Leni) Merryman megszállottan
szereti a könyveket és mindazt, amit belőlük készíteni lehet. A boltjában
nemcsak teát és sütit lehet kapni – mellesleg a sütiteményeit is irodalmi
művekről vagy azok szerzőiről nevezi el –, hanem olyan tárgyakat, használati
cikkeket, mütyüröket, melyeket könyvek inspiráltak, belőlük készültek. Itt szervezi
tematikus napjait is Leni, amikor egy-egy szerző, vagy mű kerül terítékre és a
teaház törzsvendégei késhegyre menő vitákban védik saját véleményüket a témával
kapcsolatban. Akár azt is elmondhatnánk róla, hogy egy irodalmi teaházat vezet.
Zárójelként megjegyzem, hogy én még nem láttam könyvekből, borítókból gyártott,
vagy azokat utánzó tárgyakat, sőt elképzelni sem tudom őket, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne például
könyvből készült retikül.
Ebbe a teaházba
jön Carla, a friss özvegy, aki férje gyásszertatartásán szembesült a ténnyel,
hogy a megboldogult sosem vált el első feleségétől, tehát az ő házassága
érvénytelen, mi több az utóbbi hónapokat a férfi az első feleséggel töltötte és
szórta a pénzt, hozzá pedig úgymond pihenni járt és siránkozni a nehéz anyagi
helyzetükről. Carlának szinte nulláról kell kezdenie az életét.
S nemcsak Carla
jár ide, hanem Molly is, az idős hölgy, akit fia-menye évek óta meglop és egy
időseknek fenntartott intézménybe akar bedugni. Mollyval együtt jön második
férje is, akit annak idején a körülmények üldöztek el, s most sok-sok év után
ismét megkereste a nőt.
Szintén a
társaság tagja Pavitar Singh, az indiai származású nyugalmazott sebész, Will
Linton, akit elkényeztetett cicababa felesége kiforgat mindenéből, majd
otthagy, miután a fickót és építkezési vállalkozását az anyagi csődbe vitte.
Ehhez a
társasághoz csapódik időnként Shaun McCarthy, a téren lévő épületek, tehát
magának a teaház épületének tulajdonosa is, aki csak azért kezd odajárni, hogy
ellenőrízze a rossz környékről származó kamasz Ryant, akit Leni kisegítőnek
alkalmaz.
Mindenkinek
megvan a maga története, a maga bánata, és ezek az emberek lassan figyelni
kezdene egymásra, törődni kezdenek a másikkal, és alkalomadtán készek segítő
kezet nyújtani annak, akinek épp szüksége van rá.
Kedves,
nyugis, szórakoztató. Élettörténeteket tár elénk szépítés nélkül. Néhol
megmosolyogtat, máshol meg akár könnyeket is csalhat az érzékenyebbek szemébe.
Határozottan kedveltem, mert a mindenre kiterjedő boldog végkifejlet felé
haladás mellett meg tudott lepni néhány dologgal. Aki pörgésre és erotikára vágyik,
az bele se fogjon, de természetesen ízlések és pofonok…