A General Press Kiadó jóvoltából immár hazánkban is olvasható a Downton Abbey szerzőjének, Julian Fellowes legújabb 19. Századi romantikusa, a Belgravia. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével, s a turné végén tiétek lehet a könyv egy példánya.
A Downton Abbey szerzőjének új könyve
Sophia Trenchard a komornája kíséretében
céltudatosan halad Brüsszel utcáin; az apja irodájába tart, hogy elújságolja:
sikerült meghívót szereznie a társaság egyik legfontosabb eseményére: Richmond
hercegné báljára. A lány nem is lehetne boldogabb, hiszen ott végre találkozhat
a szerelmével, Bellasis vicomte-tal.
Sophia számára azonban ez az éjszaka mindent
megváltoztat: másnap a szerelme kilovagol, hogy még egyszer utoljára megküzdjön
Napóleonnal a waterlooi csatában.
Huszonöt évvel később a társadalmi
ranglétrán egyre feljebb emelkedő Trenchard család London legújabb, divatos
negyedébe, Belgraviába költözik, és a régóta eltemetett titkok lassan napfényre
kerülnek: köztük a végzetes bál beláthatatlan következményei is. Vannak
azonban, akik mindent megtennének, hogy a múlt titkai a múltban maradjanak…
General Press,
2017
Eredeti mű:
Julian Fellowes – Belgravia, 2016
Elnézést, a
Downton Abbey valami regferencia-munka, amit mindenkinek ismernie kellene?
Bunkóság ide vagy oda, én annyit tudok róla, amennyi a fotókon látszik: egy
csoport angol és amerkai színész korhű jelmezben egy szófán és körülötte
feszeng – még egy született brit arisztokratánál is merevebben.
A Belgravia
történései sem különböznek sokban ettől a tipikusan angol merevségtől, hiszen
szereplői egy része az arisztokrácia tagja, másik része pedig majmolja őket és
mindent megtesz, hogy valami úton-módon – lehetőleg házasság által – a
köreikbe férkőzzenek, az arisztokrácia pedig mindent megtesz, hogy ez ne
következzen be.
Ez egy minden
ízében brit történet. Igen, klasszikus romantikus, hiszen a 19. század
elején-közepén játszódik, de semmiben nem hasonlít azokra a rózsaszín ködös, romantikus
írásokra, amikkel a műfaj amerikai kontinensen élő írónői eddig elkényeztették a
nagyérdeműt. A boldog végkifejlet ebben az esetben nem egyértelmű és nem is
igazán nevezhető happy endnek, hanem inkább igazságszolgáltatásnak vagy jóvátételnek.
Tizenkilencedik
század eleje, Brüsszel. Sophia Trenchard, az élelmes, Varázslónak nevezett
Trenchard kereskedő lánya szerelmes Bellasis vikomtba, szerelme pedig
viszonzásra talál. Csakhogy Napoleonnak még van egy dobása, az ifjú Lord
Bellasis pedig a bálteremből egyenesen a halálba megy, hátrahagyva egy lelkileg
összetört és terhes Sophia Trenchardot, aki egy hamis házasságlevélbe
kapaszkodik.
S ekkor
megkezdődik a kármentés. Hiszen
Trenchardék egyre fentebb kapaszkodnak a társasadalmi ranglétrán – vagy
legalábbis szeretnének, nem érheti őket olyan szégyen, mint egy fattyú és egy
bukott leány. Semmi nem ronthatja el társadalmi felemelkedésüket és egyetlen
fiúk esélyeit.
Huszonöt évvel később, már otthon Londonban (Belgraviában), bűntudattól hajtva próbálják
rendbehozni azokat a dolgokat, amiket annak idején, merő buzgalomból, a
társadalmi megbélyegzéstől való félelemből elrontottak. Erről a jóvátételről
szól ez a könyv.
Nem egy pörgős
történet, de ennek ellenére kedveltem, mert egy remek korrajz. Kitűnően
ábrázolja a társadalom merev szabályait, a képmutatást, a hazugságot, a
megtévesztést és mindazt, ami mögötte van: erkölcstelenséget, kapzsiságot,
boldogtalanságot, és különös hangsúlyt helyez a különböző szociális-társadalmi rétegek közötti különbségekre.
Romantikával nem igazán találkzohatunk a könyv lapjain, mintha Sophie Trenchard és Lord Bellasis halálával az
is kiveszett volna a történetből, még az elején – ez egyébként annyira shakespeare-i
volt. S nemcsak ez, hanem a történet a maga titkaival, félreértéseivel,
kavarodásaival és véletlen egybeeséseivel nagyon emlékeztetett a nagy Will
írásaira, csupán egy másik korban játszódott.
Kedveltem a
történetet és még mindig elcsodálkozom azon, hogy mi mindent voltak képesek az
emberek feladni a látszatért, a társadalmi pozicióért, mert ez a történet annak
idején akár igaz is lehetett volna.
Azoknak ajánlom, akik szeretik az angol
irodalmat – a klasszikus formájában. És természetesen az ízlések meg a
pofonok…
Belgravia nem
kitaláció, hanem mai napig London egyik legarisztokratikusabb negyede,
mely visszafogott eleganciát sugárzó klasszikus épülettömbjeivel és zárt kertjeivel
gyönyörködteti a látogató szemét.
Londonba
hívjuk a játékos kedvű olvasókat, hogy a turné állomásain közösen fedezzük fel
e csodálatos város egy-egy Belgraviához hasonlóan híres-neves negyedét. A
szerencsés felfedezők között Julian Fellowes: Belgravia című könyvének egy
példányát sorsoljuk ki
Ne
feledjétek, a beírt válaszaitokon nem áll módunkban változtatni. A nyerteseket
e-mailben értesítjük. Kérjük, levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező
esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
Előkelő,
elegáns és csendes. A konzulátusok és múzeumok visszafogott zsibongását
kézművesboltok, zárt kertek és a parkok nyüzsgése töri meg. London
turisták által egyik nagyon kedvelt negyede, különösen azért, mert az egyik
palotában – mely neve mellesleg a negyedével azonos – lakik William és
Kate, a népszerű hercegi pár, a palota előtt pedig Viktória királynő szobra áll.
01.12. Szembetűnő
01.13. Betonka szerint a világ...
01.15. Dreamworld