Deverill krónikák 2
1925-öt írunk.
A háborúnak régóta vége, de sok minden elveszett, s az élet nem lesz többé
ugyanaz. A Deverill kastély, amely évszázadok óta a Deverill család szeretett
otthona Nyugat-Írországban, leégett.
Az ifjú és
bohó Celia azonban elhatározza, hogy régi fényében helyreállítja a kastélyt. A
lány jól megy férjhez, voltaképp elég gazdag ahhoz, hogy megtartsa a családnak,
és nem bírja elviselni üresen, elhanyagolt állapotában. Ám ismét sötét árnyak
gyülekeznek, kezdenek megrendülni a pénzpiacok, és minden, ami oly
biztonságosnak tűnt, megint bizonytalanná válik.
Művelt Nép,
2017
Eredeti mű:
Santa Montefiore – Daughters of Castle Deverill, 2016
The Daughters
of Ireland címmel is megjelent
“Maggie O’Leary vagyok. Lord Deverill, ön
gonoszat tett velem és leszármazottaimmal, mert elvette a földünket, és
megtörte a szellemünket. Örök nyughatatlanságra ítélem önt és örököseit a
kárhozott lelkek birodalmában, amíg csak jóvá nem teszi a rosszat, amit
ellenünk elkövetett.
Maggie O’Leary, 1662”
Ezzel az
átokkal kezdődik a Deverill krónikák első része, a Szerelem és háború dalai és ez az átok az ami évszázadokon
keresztül elkíséri a Deverilleket. Ha az első részben csupán az átok
következményeivel találkozhatunk, azaz a Deverill kastély tornya tele van az
elholt elsőszülöttek szellemeivel, s őket a család kiválasztott nőtagjai
látják, mi több, kommmunikálhatnak is velül, addig ebben a második részben némi
betekintést kapunk abba, hogy mi is történhetett anno domini 1662-ben Maggie
O’Leary és az első Lord Deverill között, amikor is az, mint angol megszálló, elfoglalta az írek földjét. Ami azt illeti, szerintem most sem kaptuk meg az egész
történetet.
Ez a rész
onnan folytatja a Deverill család történetét ahonnan az előző abbahagyta és
valamennyi ismert szereplővel ismét találkozhatunk a cselekmény valamely
pontján, sőt új karakterek is megjelennek a történetben, mert miért is ne
bonyolítsuk a dolgokat, ha lehet.
A történetnek
most is Írország a központja, hiszen itt áll a Deverillek kastélya, melyet most
Celia vásároltat meg magának a tűzvész után, hogy majd régi pompájába állítsa
vissza. Sőt még annál is többet tesz, hiszen a kor követelményei szerint
modernizálja is. A pénz neki nem számít, ha a saját játékszeréről van szó, az
sem számít, hogy ez a pénz honnan származik. De most is eljutunk más tájakra
is, az Egyesült Államokba és még az afrikai kontinens déli részére is.
Természetesen
nem csak Celia története folytatódik, hanem Kitty Deverillé is, és vele együtt
Jack O’Leary-é is, és egyetlen lépésre vagyunk az átok megtörésétől, csakhogy a
dolgok mégiscsak másként alakulnak. Hiszen, ha megtörik az átok, vége a történetnek.
Bridie Doyle
sorsának alakulását is nyomon követhetjük, aki, a történet idején, az Egyesült
Államokban Bridget Lockwoodként éli a fiatal és gazdag özvegyek életét, és akit
nem érint sem gazdasági válság, sem másfajta tragédia, csupán az igaz szerelmet
nem tudja megtalálni.
Ugye Bridie az
Egyesült Államokba menekült, miután életet ad Lord Deverilltől származó
gyermekének – vagy gyermekeinek, ugyanis az apácák azt mondják, hogy ikreket
szült, kislánya pedig halva született. Viszonyt ugyanabban az időpontban egy
amerikai házapár egy kislányt fogad örökbe és viszi magávan az Újvilágba. A
Martha Wallace nevet viselő kislány pedig a Deverill-nők kiválasztottjai
különös képességével rendelkezik: látja az elholtak szellemét. Most pedig,
majdnem felnőttként, tudni akarja, honnan származik. Ő az egyik új szereplőnk,
akinek – gondolom – majd jelentős szerepe lesz a folytatásban. S ha Bridie
lánya tényleg holtan született, akkor kinek a lánya Martha és honnan vannak a
paranormális képességei? Minderre természetesen választ is kapunk a
történetben.
Míg az első
részben Kitty Deverill volt a kedvencem, de szurkoltam azért Bridienek is, hogy
boldoguljon ott a messzi idegenben, most Celia a favorit. Míg a másik két nő
csak nyavalyog és sajnáltatja magát, ő cselekszik, és akkor sem omlik össze,
mikor özvegyen és nincstelenül marad, mikor kiderülnek a család gondosan a
szőnyeg alá sepert titkai. Abból pedig van bőven.
Erős
jóindulattal, ez önálló történetként is megállná a helyét, hiszen a szerző
rengeteg utalást tesz elmúlt eseményekre, amik érthevővé teszik a cselekményt
azok számára is, akik nem ismerik az első részt. Én azt mondom, hogy azt bizony
el kell olvasni, tehát, aki most kap kedvet a Deverill krónikákhoz, az kezdje
az elején. Annyi minden van ebben a történetben, és olyan gyönyörűen van
megírva, hogy kár lenne kihagyni.
Továbbra is
nagyon kedvelem a történetet – bár nem egy rövid kis szösszenet –, a szerző
stílusát is, és nagyon szurkolok, hogy a kiadó jelentesse meg a harmadik részt is
magyar nyelven – lehetőleg minél hamarabb.
Első sorban azoknak ajánlom, akik szeretik a
családregényeket, a valós eseményeken alapuló történeteket, hiszen az ír
függetlenségi törekvések nagyon is valóságosak még napjainkban is, és
természetesen a romantika rajongóinak is. Meg az ízlések és a
pofonok…
Művelt Nép, 2017
Songs of Love and War
3. The Last Secret of the Deverills