Minek neked
pasi? Te anyuka vagy!
A több éve
elvált Alice tulajdonképpen egyetért fiai keresetlen véleményével. Végtére is
jól elvan kamaszodó gyerekeivel, idejét bőven kitölti a róluk való gondoskodás
és persze a most induló habcsókvállalkozásának révbe juttatása.
Barátnői
azonban határozottan máshogy gondolják: ideje visszatérnie a pasizáshoz! Mivel
Alice-nek semmi kedve beszállni az aktív társkeresés mizériájába, elhatározzák,
hogy besegítenek.
Mindegyikük
kiválaszt az ismeretségi köréből egy-egy figyelemre méltó, független hapsit, és
Alice-től csak annyit kérnek: randizzon velük egyet. Három férfi, három
vakrandi. Ennyit igazán megtehet az ember a barátnői kedvéért, nem?
Vajon ki lesz a befutó, ha lesz egyáltalán? A házias, kislányát egyedül nevelő fogorvos? Az Alice-nél fiatalabb, jó dumás, szexi sármőr? Vagy épp a szabadúszó újságíró, aki még Párizsba is elhívja? És milyen helyzetekbe keveredik az, akinek nem csupán a randirutinja kopott meg, de a fiai sem hagyják szó nélkül anyukájuk kimaradásait?
Fiona Gibson angol írónő vicces és meglepően éleslátó története nem csupán kellemes szórakozás, de bájos mese is arról, hogy az élet néha épp akkor vesz új utakat, amikor azt hisszük: már tudjuk, hová tartunk…
Vajon ki lesz a befutó, ha lesz egyáltalán? A házias, kislányát egyedül nevelő fogorvos? Az Alice-nél fiatalabb, jó dumás, szexi sármőr? Vagy épp a szabadúszó újságíró, aki még Párizsba is elhívja? És milyen helyzetekbe keveredik az, akinek nem csupán a randirutinja kopott meg, de a fiai sem hagyják szó nélkül anyukájuk kimaradásait?
Fiona Gibson angol írónő vicces és meglepően éleslátó története nem csupán kellemes szórakozás, de bájos mese is arról, hogy az élet néha épp akkor vesz új utakat, amikor azt hisszük: már tudjuk, hová tartunk…
Lettero, 2017
Eredeti mű:
Fiona Gibson – Take Mum Out, 2014
No, ez
megvolt, de hogy olyan hangosan röhögős lenne, mint ahogy a borítón írja… Mellesleg
a kiadó is ismeretlen a számomra, sok sikert nekik és remélem lesz még Fiona
Gibson könyv tőlük, és nemcsak az.
Szórakoztatott,
szó se róla, mert viccesen adta elő egy negyven fele közeledő, két kamasz
gyermekét egyedül nevelő, kissé túlsúlyos nő társkeresési akcióját… azt a
társkeresési akciót, amit tulajdonképpen nem is akart, hanem a kötelezően jelen
levő barátnők rángatják bele – mert ők, ugye, mindig jobban tudják, hogy mi a helyes és mi kell a másiknak, miközben saját kapcsolatuk-házasságuk sem tudják rendben
tartani.
Ismerd meg
Alice Sweetet – igen, sweet, mint édes –, aki, mit tesz a véletlen ördöge!, pont
habcsókműhelyt szeretne nyitni a saját konyhájában. Ez a történet természetesen
nem Magyarországon játszódik, hanem a skóciai Edinburghban, ahol ezt megteheti
mellékállásban. Mert természetesen van neki főállása is, iskolatitkárként
működik.
Erről a házi
műhelyről meg rögtön az jutott eszembe, hogy ezt tömbmagyarságban miért nem
tehetné meg az ember lánya, pedig milyen remek dolog lenne így egy kis mellékest
keresni. Azért, mert nem kapna rá engedélyt, mert az állambácsi elvinné azt a
kevés bevételt is ilyen-olyan adók és hozzájárulások címszó alatt, és mert a jóindulatú
szomszéd irigységből azon perc be is tartana neki és feljelentené még az
Úristennél is.
Nos, itt van
Alice Sweet, két meglehetősen pofátlan kamasz gyermekkel, akiket egyedül nevel.
S azért neveli egyedül, mert véget vetett élettársi kapcsolatának – tehát a
fülszöveg a válást hibásan írja –, mert megelégelte partnere tehetetlenségét,
és azt, hogy a család terhét és felelősségét egyedül neki kellett viselnie.
Mellesleg a partner szinte azonnal talált magának egy másik nőt, hirtelen
vonzóvá lett a hivatalos elköteleződés és azóta már tehetős nagyvállalkozók
betegesen környezettudatos és egészségmániás feleségével – de továbbra is
felelőtlen a gyermekeinek, környezetének tett ígéreteiben.
Szegény
Alice-en az sem segít, hogy egyetemi professzor szülei házassága épp
befuccsolt. Apja alig néhány hónappal korábban lépett le falujuk kocsmárosának
feleségével, ettől pedig az amúgy is érzelmileg sivár és túlzóan kritikus anyja
mégjobban besavanyodott és pesszimizmusával terrorizál mindenkit.
Három barátnője
pedig kitalálja, hogy bizony Alicenek az lesz a legjobb, ha újra “nyeregbe
száll” és randizni kezd, ezért egymással versengve szerveznek neki barátnőnként
egy-egy vakrandit. Van-e ennél a baráti, jóindulatú segítségnél megalázóbb
dolog a világon? Amikor a saját, bizalmas barátnőid annyira bénának és
tehetelennek hisznek, hogy ne tudj egy pasit felcsípni maganak, ha épp erre
vágynál? Ezt pedig még fokozza gyermekei hozzáállása: Minek neked pasi? Te anyuka vagy! Mintha az anyaság beálltakor minden más emberi igény kiírtásra kerülne…
Alice
családját, a barátait, a vakrandik kimenetelét ismerheted meg, ha elolvasod a
könyvet. Szórakoztató, pörgős, könnyed műfaj… olyan nőcis könyv. Milly Johnson,
Katie Fforde, Jill Mansell rajongóinak minden bizonnyal tetszeni fog.
A végével viszont
nem voltam kibékülve. És ezen nem azt kell érteni, hogy nem
szerettem a történet lezárását, hanem azt, hogy egyszercsak kurtán-furcsán vége volt a könyvnek.
Slussz-passz ennyi, mintha egy fejezet közepén abbahagyta volna, és határozottan
éreztem, hogy onnan mintha hiányozna még valami. De hát ízlések és pofonok…