Oldalak

2017. április 1., szombat

Anne L. Green - Törékeny vonzerő

Vajon felépülhetünk egy a testünket és a lelkünket ért súlyos sérülésekből?
Adam Avens harmonikus élete semmivé foszlik, amikor a menyasszonya, Cat életét veszti egy tragikus balesetben. A keserű gyász és az emésztő bűntudat érzésében elmerülve teljesen reményvesztetté válik. Ám egy napon váratlanul berobban az életébe a szépséges Chloe. Adamet addig nem ismert vonzalom keríti a hatalmába a titokzatos, vörös hajú lány iránt, akit nem tud száműzni a gondolataiból.
Chloe erőszakkal teli múltja után keményen küzd, hogy a felszínen maradjon, de rendkívül kiábrándult és csalódott. Egészen biztos benne, olyan, hogy igaz szerelem, csak a romantikus könyvekben és mozivásznon létezik. Adam vonzó tekintete és tréfálkozásai iránti sóvárgása azonban erősebbnek bizonyul, mint a félelmei a múlt démonaitól. Mégsem képes egyedül eltépni a láncokat, mindent elfelejteni és újra hinni.
Az első találkozásuk azonban mindkettejük sorsát megpecsételi. Hosszú út áll még előttük, a sebek nehezen gyógyulnak. A szerelem, amelyről már mindketten azt hitték, soha sem lesz részük benne, lassan enyhíteni kezdi a múltjuk fájdalmait. Az éppen sarjadó szerelmüket azonban váratlan fordulatok és fenyegető üzenetek teszik próbára, feltépve a már hegedő sebeket.
Létezhet újrakezdés két megtört ember számára, akik már elvesztették a reményt? Vajon tényleg erősebb a lelkünk vágyakozása a boldogságra, mint a félelmeink?
Az Aranykönyv-díjra jelölt Anne L. Green a 2015. év elsőkönyves felfedezettje legújabb romantikus-erotikus regényének lapjain a korábbiaknál is mélyebb érzelmekkel és borzongással bontakoztatja ki két megsebzett szerelmes vívódásait.

Álomgyár, 2017


„– Olyan furcsák vagytok ti pasik. Ha a férfiagyba bedobok két almát, akkor tuti, hogy egy körtét fog kidobni. Teljesen másképp gondolkodtok.
Ezen kis híján sírva nevettem.
– Hogy micsoda? Neked a férfiak a bonyolultak? Akkor ezt kapd ki! Ha én dobok a te agyadba két almát, abból három csillag, egy rakat cseresznye, és négy háromismeretlenes egyenlet jön ki. A ti agyatok, mint egy szupersztráda. Szinte csak az érzelem vezérel mindent. Ez az egyik oka, hogy mindig minden megragad az agyatokban. Káosz. Ember legyen a talpán, aki kiigazodik rajtatok.”*

Az első könyvem a szerzőtől. Természetesen tudtam, hogy kicsoda Anne L. Green, mármint azt, hogy magyar szerző és a könyveivel is találkoztam itt-ott. Nem tudom mi fogott vissza attól, hogy bármelyikbe is belefogjak.
Mielőtt a Törékeny vonzerőt magamévá tettem volna körbenéztem, véleményeket olvastam – ugye ez egy 2017-es, de azért nem tegnap megjelent könyv. A Molyon kizárólag szuperlatívuszokat lehet olvasni róla, de hát nyilvánosan kevesen vállalják fel a véleményüket, főleg ha negatív, ezért a haveri körben is érdeklődtem, főleg arról, hogy milyen korosztályt céloz meg írásaival a szerző és megelégedéssel fogadtam, hogy nem a tizenéveseket. Azt is pontoztam volna, ha valaki szól, hogy ez a történet valamilyen formában kapcsolódik a szerző egy korábbi könyvéhez (A remény hajnala), és többször is utalások lesznek az ott történtekre.
Nekem ez a történet sok volt, de semmiképpen nem szabad mellőzni, leírni. Sok, úgy terjedelemben, mint tartalomban, s ha őszinte akarok lenni a két főhős sem lett a szívem csücske. Szerettem, mert a szerző egyszerű, hétköznapi embereknek írta le őket, és ugyanakkor nem kedveltem őket, mert a történet egy-egy pontján és külön-külön hősöket csinált belőlük. Adamből kétszer is.
Adam és Chloe története, véletlenszerű megismerkedésüktől egészen a boldog végkifejletig. Két lelkileg megviselt ember próbálkozása a normalitás, a bizalom, a boldogság megtalálására, miközben egy személyiségzavaros, őrült személy liheg a tarkójukba és mindent rombolni próbál, amit addig felépítettek, s még az életükre is tör. Chloe horrorfilmbe illő házasságából lábadozik – remek szemléltetése annak, hogy a pszichiáter is ember, ugyanúgy nőből van, mint bárki más, és házasságában ugyanazokat a hibákat követi el, mint más, közönséges halandó. Adam pedig teljesen feleslegesen hibáztatja magát egy olyan dolog miatt, amiről lényegében nem tehet, és magát bünteti azzal, amikor visszatér a seregbe és életét veszélyeztető akciókba vesz részt.
Ugye ez Adam és Chloe (Eperke, ahogy Adam becézi vörös haja miatt) története, s felváltva mesélik el. Már többször is mondtam/írtam, hogy a halálom, amikor egy női szerző a férfi szereplője szemszögéből meséli el a történetet. Le a kalappal Anne L. Green előtt, mert egyetlen pillanatra sem éreztem, hogy amikor Adam mesél nyálas lenne, túlságosan lelkizős, olyan nagyon „nőcis”. És amit igazán pontoztam, hogy a két szempont kiegészítette egymást és nem ismételte a történetet.
Viszont a címét nem értettem, de hát nem is fontos... és az ízlések meg pofonok....

„Emlékszem, amikor pár évvel ezelőtt a házassági évfordulójukon a bácsikám az asztalnál elmerengve megkérdezte a nénikémet:
– Ha visszatekerhetnénk az időt az esküvőnk előtti napra, amikor még nem mondtad ki az igent, akkor is hozzám jönnél még egyszer?
A nénikém felé pillantva gondolkodás nélkül felelt.
– Nem.
A bácsikám kétségbeesett, meglepődött arckifejezését látva folytatta.
– Ahhoz az emberhez, aki akkor voltál, nem mennék hozzá, de ahhoz, aki most vagy, igen. Ennyi év után értettem csak meg. A változás nem rossz, sőt jó, ha együtt változunk a párunkkal. A nehézségek, melyeken keresztül kell mennünk, nem feltétlenül kell, hogy eltávolítsanak bennünket egymástól, össze is kovácsolhatnak.”*

* Anne L. Green – Törékeny vonzerő, Álomgyár, 2017