Oldalak

2017. február 25., szombat

Gill Hornby - És most együtt

Bridgeford ​válságban van. A főutca félig elnéptelenedett, az üzletek bezárnak, a polgári büszkeség gondolatát ódivatúnak találják a munkából egyenesen hazaszáguldó ingázók. A kisváros mintha elcsüggedt volna. 
Akad azonban egy dolog, ami összehozhatja a lakosokat: a zene. A bridgefordi városi kórusnak esélye lehet arra, hogy megnyerje a megyei kórusversenyt. Az énekesek kis csapatának azonban először új tagokat és egy egészen megújult hangzásvilágot kell találnia magának. 
Ezen a ponton lép a színre Tracey – született szólista, aki eltitkolt múltját rejtegeti; Bennett – hajdani templomi kóristafiú, aki értetlenül szemléli a modern világot; és Jazzy – aki a hangját útlevélnek tekinti, amelynek segítségével maga mögött hagyhatja a várost, és elindulhat a jövendőbeli hírnév és gazdagság felé. Sikerülhet-e beilleszkedniük az olyan régi, megbízható kórustagok közé, mint amilyen Annie? Megtanulhatnak-e közösen dolgozni, megmenthetik-e az énekkart, sőt, talán az egész közösséget is?
Az És most együtt humoros, éles szemű megfigyeléseken alapuló, de megható regény, amely az éneklés örömeiről, az együttélésről, a szerelemről szól… de legfőképpen arról, mennyire fontos, hogy az ember rátaláljon saját, igazi hangjára.
Gill Hornby író és újságíró. Férjével, Robert Harrisszel és négy gyermekükkel a berkshire-i Kintburyben él. Első regénye, a Méhkas felkerült a Sunday Times bestsellerlistájára.

Gabo, 2016
Eredeti mű: Gill Horby – All Together Now, 2016, 2015


Gill Hornbynak két könyve jelent meg magyar nyelven, az első a Méhkas volt, sajnos elsiklottam fölötte, de idővel pótolni fogom. Tehát ez az első írás amit tőle olvastam, s az igazat megvallva már néhány hete túl vagyok rajta, csak valahogy mindig más olvasmányom élményét osztottam meg és ez maradt a sufniban.
Nehezen fogott meg a történet, nem is igazán értettem mit akar ott ez a rengeteg ember, hiszen a főhősökön kívül egy egész közösséggel ismerkedünk meg.
A cselekmény egy idillikus angliai kisvárosban játszódik, itt él:
a főhősnő, a zárkózott és kissé antiszociális Tracey és szárnyait bontogató fia, Billy, akit egyedül nevelt fel
a fess Bennett, aki átszervezések következtében munkanélküli lesz, és akit meglehetősen rosszindulatú felesége rögtön elhagy, mi több, felnőtt gyermekeit is ellene próbálja hangolni
Annie, a buzgó mócsing, aki mindenkinek az életébe beleszól és kérés nélkül rendezni próbálja mások dolgait, valójában a saját családi gondjaival sem bír megbírkózni
a tohonya Lewis és tolókocsiban ülő lánya, Katie, aki mesés sütiket készít, amikor jó napja van
Jazzy, a zavaros családi háttérrel rendelkező 19 éves pincérlány, aki hangját a világhírnévhez szóló belépőnek tekinti
a kisváros főterén levő emlékműnél ücsörgő fiatalok, akik csak úgy ott vannak, mert ez menő
Pat és Lynn, a két idős és furkálódó pletykakirálynő
és temészetesen Constance (a drága Connie), a helyi kórus vezetője, aki történetünk elején autóbalesetet szenved –, meg a kegyes hazugság, hogy a drága Connie jobban van és hamarosan felépül, valójában vegetatív állapotban fekszik és gépek tartják életben.
Mi a közös ezekben az emberekben? A zene, hiszen valamennyien a városi kórus tagjai… vagy azok lesznek. Ki hogyan és miért kerül be a haldokló kórusba, mi a története és ki épp mit titkol, rajtad áll felfedezni.
Mind modtam/írtam, nehezen fogott meg, eleinte nem is igazán értettem hová akar kilyukadni a sok szereplővel és történeteikkel. Nem tudom mikor, egy ponton szórakoztatóvá és letehetetlenné vált a történet, legalábbis számomra. Szabályosan szurkoltam egy-egy szereplőnek… például annak is nagyon szorítottam, hogy Bennett volt felesége essen jól pofára…
Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik szeretik az olyan, angliai kisvárosokban játszódó történeteket, amik nem egy-két emberről szólnak, hanem inkább közösségekről. Ajánlom azoknak is, akik szeretik a nyugis, humoros írásokat, azoknak is, akik kedvelik Jill Mansell, Milly Johnson vagy Katie Fforde könyveit. 
Én szerettem… és hát az ízlések, meg a pofonok…