Oldalak

2016. november 30., szerda

Hóvégi klasszikus: Giovanni Boccaccio - Dekameron


A Dekameron, alcíme: Galeotto herceg (olaszul Decamerone: Prencipe Galeotto) Giovanni Boccaccio száz novellából álló gyűjteménye, melynek keletkezése a 14. század közepére valószínűsíthető. (forrás: Wikipédia) Jól láttad, nem írtam el a századot, olyan rég írták, én is meglepődtem mikor annak idején olvastam és többször is a könyv végén levő  ismertetőre lapoztam, hogy leellenőrizzem, biztosan azt írja ott, hogy 14. század?
Mostanában a szórakoztató irodalom szexuális forradalmát éljük, a megjelent könyvek nagy része tocsog a szexualitástól, sokszor a pornográfia határát súrolva, mert ugye az erotika és az erőszak mindent elad. Nos, az erotikus írások nem a 21. század találmánya, de még a 20.-é sem, ugyanis a Dekameron novellái nagyrészt szerelemes-erotikusak és/vagy szatírikus-irónikusak és a gyűjtemény visszakézből ver jónéhány mai, divatos irományt.
A történet egyszerű: az 1348-as firenzei pestisjárvány ellen tízen – három férfi és hét nő, valamennyien tehetősek –, egy vidéki kastélyba menekül és egymás szórakoztatására mesélnek. A történetek tematikáját mindig az előző nap megválasztott “király” vagy “királynő” határozza meg. Tíz nap – a címe is ezt jelenti görög nyelven, tíz mesélő, száz történet az élet dolgairól, erotikáról, az emberi gyarlóságról tömény szatírával elmesélve. Ez a Dekameron.
Nyelvezete a reneszánsz korra jellemző. Meglehetősen nehézkésnek és dagályosnak tűnhet, de nem várható el, hogy egy 14. századi művet a 21. században divatos szlengre fordítsanak le. Nevezzük inkább pajzán meséknek, sikamlós történeteknek, amik mai világunkban már kicsit sem megbotránkoztatóak.
Világszerte ismert mű, sok más hasonlónak az ihletője – egyes források szerint maga Bocaccio is az Ezeregyéjszaka meséit vette alapul. S nem csak írókat ihletett, a festészetre is hatással volt. Rá lehet keresni időben hány festőnek és művészeti irányzatnak volt a múzsája a Dekameron és történetei. Sandro Boticelli egy egész képsorozatot festett a Dekameron történetei alapján, és film is készült belőle, bár jó régen.
Magyarul először 1890-ben jelent meg először, Dekameron vagy száz elbeszélés címmel, azóta többen és többször is újra lefordították.
Megér egy próbát…

“Minden harc és háború az élet megsemmisítésére tör. Egyetlen harc van, mely nem pusztulást, hanem termékeny életet jelent: a harc, amelyet a szerelmes férfi a nő ellen visel…” 
 (Giovanni Boccaccio - Dekameron)


A Dekameron száz világhírű történetét Boccaccio 1349 és 1353 között írta. Azóta se veszítettek elevenségükből, mert az író nem éri be azzal, hogy egyszerűen elbeszéli a szerencsétlen vagy boldog szerelmesek megpróbáltatásait vagy kacagtató kalandjait, a tréfás vagy szomorú történeteket: elbeszéléseiben ott kavarog korának egész társadalma, megtollasodott vagy tönkrement kereskedők, uzsorások, művészek, kalandorok, féktelen nemesurak, ravasz kópék, huncut parasztok, álszent, nagybélű, parázna papok, ostoba és agyafúrt törvénytudók, orvosok. Boccaccio a középkor alkonyán már az újkor hírnöke: a vakhit helyett a kétkedést, a józan észt, az önsanyargató vezeklés helyett a derűs életörömöt hirdeti.

Tizenkilenc magyar nyelvű kiadás, a legutolsó 2009-ben, az Európa Kiadótól