Tara,
Katherine és Fintan egy írországi kis faluban élnek, már tinédzser koruktól a
legjobb barátok. Kamaszéveik egybeesnek a rózsaszín lasztexnadrágok és a Duran
Duran fénykorával. Történetünk kezdetén immár harmincas éveik elején járnak,
réges-rég Londonba költöztek, de mostanáig csak Fintannek, a meleg
divattervezőnek sikerült megtalálnia az igaz szerelmet. Az állandó
súlyproblémákkal küszködő Tara egy zsákutca-kapcsolatban vergődik
reménytelenül, ám nem mer belőle kilépni, attól fél, nem találna már új társat,
retteg a rá váró magánytól. Barátnője, a csinos Katherine biztos egzisztenciát
teremtett magának. Látszólag nyugodt életet él kifogástalan, összeillő
melltartó- és bugyiszettjei, illetve a tévé távkapcsolójának társaságában,
férfi nélkül, mondván, ha nincs szerelem, csalódás sincsen. Az sem számít neki,
hogy munkahelyi kollégája, a fantasztikus, megnyerő John Roth félreérthetetlen
célzást tesz: szíves örömest váltogatná vele a csatornákat.
Ám az élet
közbeszól, hogy megváltoztasson mindent. Jön egy váratlan, súlyos betegség,
majd pedig fölbukkan a múltból egy veszedelmesen jóképű, ám annál linkebb
színész, és a sors ezzel úgy intézi, hogy mindhármuk élete gyökeresen
megváltozzék.
Marian Keyes a modern női irodalom első számú írója. Regényeit harmincöt
nyelvre fordították le. Azon kevés szerzők egyike, akik egyszerre képesek sok
milliós rajongótáboruk és a kényes szakmai közönség igényeit is kielégíteni.
Népszerűsége egyedül Helen Fieldingéhez, a Bridget Jones írónőjééhez mérhető.
Magyarul a Lucy Sullivan férjhez megy és a Szusi kezdőknek sikere után immár a
harmadik regényét olvashatjuk.
Ulpius-ház,
2004
Eredeti mű:
Marian Keyes – Last Chance Saloon, HarperCollins, 2003
Szeretek
Marian Keyes könyveket olvasni, mert történeteinek van mondanivalója a szórakoztatáson
túl is. Ha még nem olvastad az Utolsó esély szalon-t és most kaptál kedvet rá,
akkor vértezd fel magad sok türelemmel és rengeteg idővel, mert ez egy nagyon
hosszú könyv, anno két kötetben jelent meg a megboldogult Ulpius-nál… bár
szerintem az Ulpius nem is boldogult meg, hanem más néven újraértelmezte magát,
nem nagy filozófia kitalálni. De ez az én véleményem, semmilyen más, benfentes
infó nem támasztja alá.
Nem mondanám,
hogy a szerző valamennyi magyar nyelven megjelent könyvét olvastam. A
Walsh-sorozatot páldául nem szerettem, talán két kötetet olvastam az ötből – de
más írásait viszont igenis kedveltem, tehát engem nem riasztott el csarnokelsőre
a könyv terjedelme. Az biztos, hogy nem mostanában jelent meg - van annak már 12 éve is -, de valamiért eddig nem kaptam kedvet hozzá.
Annyi
mindenről szó esik ebben a könyvben, hogy nem is igazán tudom hol kezdjem, mit
meséljek el belőle, úgy, hogy nem pukkasztánám ki a buborékot és rontanám el az
olvasás-élményed…
Mondjuk, elsőre
elmondanám azoknak, akik még nem olvastak Marian Keyes könyveket, hogy a szerző
ír, az álatalam eddig olvasott könyvei nagyrészt Írországban játszódtak és volt
benne egy jó nagy adag egészséges ír nacionalizmus valamelyik szereplő által
képviseltetve. Nos, ebből a könyvből ez hiányzik – mármint az ír nacionalizmus,
és a cselekmény helyszíne is London, csupán akkor térünk vissza Írországba,
mikor valamelyik szereplő visszaemlékszik gyermek- és/vagy tizenéves korára.
Ahogy a
fülszöveg is írja, három személy áll a történet központjában: Tara, Katherine
és Fintan, az ő múltjukat, jelenüket, gondolataikat, kapcsolataikat ismerjük
meg a könyvben. S e mellett még sokminden mást, mert ugye barátaik is vannak,
mellékszereplők sokaságával találkozhatsz, akiknek valamilyen formában közük
van a három főszereplőhöz, akár mindháromhoz, akár csak egyikükhöz, még akkor
is, ha eleinte nem is érted mi a bánatot keresnek ebben a történetben.
Mi a könyv
címét adó Utolsó esély szalon? Egy képzeletbeli csoportosulása azoknak akik azt
hiszik, hogy harminc után megállt az élet, meghaltál, nem lesz soha párod és
mindent meg kell tenned annak érdekében, hogy a mostani kapcsolatod megóvd, még
kemény kompromisszumok árán is. Azoknak a klubja, akik felébredtek, hogy az
élet nem kizárólag a buliról szól.
Tara,
számítógépes cégnél dolgozik, jól keres és állandóan a súlyfeleslegével foglalkozik
és mindent eltűr zsugori, homofób partnerének, Thomasnak, aki egy gyemekkori
sérelembe kapaszkodva és hamis őszinteséggel takarózva (én aztán megmondom a
tutit-típus) szemetebb mint a sokévi átlag. Thomas számára Tara csak a
pénzeszsák, érzelmileg jobban kötődik Berylhez, a macskájához, mint Tarahoz. A macska Thomas viselkedésének tükörképe...
Katherine, a
Jégkirálynő – munkatársai akasztották rá a gúnynevet, mert nem vesz részt a
cégben tomboló munkahelyi szexuális viszonyokban. Reklámcég vezető könyvelője,
csinos, pedáns és zárkózott. Kapcsolatai tiszavirág életűek, mert minden férfit
elmar maga mellől – ha elolvasod a könyvet megérted miért.
És harmadikként
Fintan… ő egy meleg férfi, aki stabil kapcsolatban él egy olasz építésszel és
egy divatcégben tölt be asszisztensi poziciót, amíg meg nem betegszik.
Velük
ismerkedhetsz meg a könyvben, a családjaikkal, a barátaikkal a munkatársaikkal,
s mellettük Liv-vel a svéd szőkeséggel, aki valamikor együtt lakott Taraval és
Katherine-nel és aki egy nős férfivel folytat viszonyt, Sandroval és Thomassal,
Fintan és Tara partnereivel, Ravi-val, Tara munkatársával, aki lelkesen segít
neki a tartós rúzs megtalálásában, Joe-val, a tehetséges reklámszakemberrel,
aki Katherine-be szerelmes… és Lorcannal, a vörös hajú bájgúnárral, aki
negyvenhez közel is rég tökrement
színészi karrierje morzsáiból él és azt hiszi magáról, hogy minden nő számára
ajándék.
Kinek
ajánlanám ezt a könyvet? Mindenkinek…
… azoknak a
nőknek, akik még mindig hisznek abban, hogy nős szeretőjük el fogja hagyni a
családját miattuk,
… azoknak,
akik minden szemétkedést és megaláztatást eltűrnek a partnereiktől, csak azért,
hogy egy kapcsolatban lehessenek, mindegy kivel, mindegy mennyi szenvedést okoz
ez nekik és mennyi áldozatot kell hozniuk emiatt,
… mindenkinek,
aki egy beteg homoszexuális férfi láttán rögtön AIDS-ről kezd suttyorogni,
… azoknak,
akik azt hiszik, hogy mások földbe döngölése soha nem fog rajtuk csattanni,
… és mindenki
másnak, akinek van kellő kitartása egy hosszú, de nagyonis valósághű történetet
elolvasni.
Nekem ez a történet
nagyon bejött, de ahogy mondani/írni szoktam: ízlések és pofonok…
Más Marian Keyes könyvről olvashatsz:
Ulpius-ház, 2002
Lucy Sullivan is Getting Married
Ulpius-ház, 2012
This Charming Man