Szerelem és
szenvedély a Skót-felföldön…
Hannah
Dounreay, az erős és független, fiatal nő olyan korban vágyik szerelemre és
megértő társra, amelyben a házasságok nem érzelmi alapon köttetnek. Hannah
sorra utasítja vissza a kérőit – akik mind rátennék a kezüket a hozományul járó
földekre –, és inkább maga igazgatja a családi birtokot. Amikor azonban az
erős, csendes – és nem mellesleg rendkívül jóképű – harcos megmenti egy
erőszakos támadástól, megdobban a szíve: végre nem csak olvasmányaiból
ismerheti meg a szenvedélyt. Ki lehet ez a férfi? Vajon érdemes miatta feladnia
a szabadságát?
Dunnet
bárójának, Alexander Lochlannach-nak rabul ejti a szívét az öntörvényű,
vadítóan vonzó Hannah. Miközben a felföldön kegyetlen összecsapások dúlnak a
klánok között a földekért és a haszonért, Alexander nem bír ellenállni a lány
csábításának. A férfi múltja azonban sötét titkot rejt, amely, ha kiderül,
tönkreteheti kettejük boldogságát. Alexander ezért szenvedélyesen szeretné
bebizonyítani Hannah-nak, hogy ők ketten összetartoznak egy test és egy lélek.
Studium Plus,
2016
Eredeti mű:
Sabrina York – Hannah and the Highlander, St. Martin’s, London, 2015
Jaj, hát ez egy bűbájos történet volt… olyan igazi skótos, romantikus, egy szusszanásra el lehet olvasni. A fordítója meg keressen magának valamilyen más munkakört, esetleg menjen vissza angolul tanulni, vagy ami mégjobb, magyarul. Aki egy 19. században játszódó könyv fordításában leírja, hogy “szia” meg “farka” (ez nem a kutya farkára értendő, hanem a báróéra) az gondolja újra műfordítói hivatásának gyakorlását – s ez csak két példa volt a sok közül. Majd amikor Lora Leigh vagy Maya Banks erotikus írásait fordítgatja, ott mind írhatja a "farok" szót, de egy klasszikus romantikusban nem. Nem kell az angol eredetit olvasni ahhoz, hogy észrevedd, itt valami nagyon nincs a helyén…
Mint már
jeleztem, a történet a 19. század elején játszódik, bár többször is az volt az
érzésem, hogy legalább 300 évvel korábban, a középkorban. Ha nincs az elején az
évszám, “1814. május Barrogill, Caithness megye, Skócia”, akkor símán el is lehet hinni, hogy ez
bizony a középkorban történik.
A könyv tulajdonképpen egy trilógia első része,
ugyanis Dounreay bárónak három feleségtől három lánya van – saját bevallása
szerint három makacs, önfejű teremtés – Hannah pedig a legidősebb közülük. S
mivel a három lány három különböző anyától származik, egy kicsit sem
hasonlítanak egymásra – innen származik Hannah enyhe kisebbségi érzése, amikor
angyali szépségű húgaira néz: ő alacsonyabb, és inkább a töltött galamb
jelzővel illetné magát. S mert állandóan húgaihoz hasonlítgatja magát, meg van
győződve, hogy őt csakis a vele járó vagyonért akarják elvenni feleségül – pedig
csak a megfelelő férfire kell rátalálnia.
S ott a megfelelő férfi: Alexander
Lochlannah, a sokat próbált, testi-lelki sebeket hozdozó, sérült Dunnet báró… aki
természetesen olyan mint a mesében: magas, izmos, az arcán levő sebhely ellenére
is lehengerlően jóképű
Zárójel: valamikor régebben olvastam egy blogger
billentyűzetéből arról, hogy miért ájuldoznak a nők a skót férfiakért mint
főhősök. Sajnos nem emlékszem ki írta, de ha a kezedbe kerül az írás, akkor ki
ne hagyd, mert szenzációs. Zárójel zárva.
Nos, szóval ott tartottam, hogy a megfelelő
férfi, aki olyan mint a mesében – nagy kár, hogy a valóságban inkább a szomszéd
Józsihoz meg Lacihoz hasonlítanak – és
Hannah összetalálkozik és a körülmények kényszerítő hatására össze is
házasodnak. Hogy miért, majd elolvasod, ha akarod, és megtudod. Itt kezdődik a kettejük története, szó sincs arról, hogy vége a könyvnek.
Mint mondtam már, bűbájos történet, tehát
világrengető dolgokat ne várj tőle, nem változtatja meg az életed, de ha a
műfaj kedvelője vagy akkor mindenképpen szórakoztatni fog. Megtalálod benne a
klasszikus romantika minden elemét: szerelmet, izgalmat, kis erotikát, humort,
árulást, erőszakot és még misztériumot, fantasy-t is, ugyanis Hannah kisebbik
húga, Lana az elholtak szellemeivel képes társalogni, ez pedig időnként nagyon
hasznos tud lenni, nem beszélve a herceget sújtó átokról. Igen, van herceg is a történetben, átok is... Szóval rendesen fel van szerelve a történet mindennel, amit csak akarsz.
És még valami van a könyvben… nem is tudom
minek nevezzem, a könyvben fejlesztés címszó alatt fut. A bárók minden
bérlőjüket kitelepítik, menjenek a szemük világába, ők pedig más típusú, jövedelmezőbb gazdálkodást akarnak folytatni körbekerített birtokaikon. Engem ez erősen
emlékeztetett egy nem is olyan rég élt elmebeteg diktátorra, aki Erdély falvait
hasonló indíttatásból dózerolgatta. No, de kétlem, hogy az írónő azt a motívumot használta volna fel, csak úgy eszembe jutott.
Nekem ez tetszett. Lehet akkor jött, amikor
nyitott voltam az ilyen olvasmányokra, de határozottan kijelenthetem, nagyon
remélem a kiadó megjelenteti a folytatásait is. Sőt! Nem bánnám, ha a kis Fiona
történetét is elolvashatnám valamikor – nekem ő nagy kedvenc lett. Szól valaki
az írónőnek, hogy fogjon neki a megírásának?
… és ízlések meg a pofonok…
A sorozat további részei egyelőre angolul: