Ez az a könyv
ami megérdemli a “történelmi romantikus”
címkét, mert egy nagyon is valós történelmi esemény idején játszódó szerelmi
történet. És nemcsak az, hanem nagyon hiteles bemutatása az amerikai déli
társadalomnak, a polgárháborúnak az északi és déli csapatok között, a
feketék felszabadításának és annak a megszületésének ami a mai Amerikai Egyesült Államok elődje volt.
A könyv két
részből áll: az elsőben megismerjük a
19. századi déli világot és a háborút, majd a második részben a háború
utáni újrakezdés van terítéken. S ezt végigkíséri a főhősnő obesszív
ragaszkodása és képzelt szerelme egy olyan férfi iránt, aki a másé, valamint az
ír apjától örökölt szeretete a föld, Tara iránt. Lényegében az ő életének egy részén keresztül vannak bemutatva a kor történései, szokásai, társadalma. Igen, ő az a főhősnő, aki
lerántotta a nappali függönyét, ruhát
varrt belőle és a városba utazott pénzt szerezni a birtok megmentésére
Irodalmi
Nobel-díjat nem kapott érte, de Pulitzer-t igen és szerepel az 1001-es listán.
– aki nem tudja mit jelent az 1001-es lista, nézzen utána, röviden: az olyan
irodalmi művek listája, amit mindenkinek legalább egyszer el kellene olvasnia.
Már a
megjelenése idején nagy port kavart fel, a kor szokásaihoz képest gyorsan meg
is filmesítették – a film 1939-ben a mozikba került, olyan nagyágyúkkal a
szereposztásban mint Vivien Leigh, Clark Gable vagy Olivia de Havilland. 1940-ben besepert több Oscar díjat is, többek között a legjobb
mellékszereplő színésznőnek járót, amit a díj történetében előszőr egy
színesbőrű színész kapott meg: Hattie McDaniel Mammy szerepéért. A film eredetileg fekete-fehér volt, később a technika ördöge segítségével lett színes - az elkövetőjét ezért az Akadémia Oscar díjjal jutalmazta. A film, akárcsak a könyv, egy klasszikus.
S mivel a könyv annyira népszerű volt, mindenki a folytatását várta, de az írónő nem állt
kötélnek, s hosszú ideig az örökösei sem, míg a ’90-es évek elején Alexandra
Ripley megkapja a jogot, hogy folytatást írjon a történethez onnan, ahol az
eredeti mű abbamaradt: Melanie halálától. Ez a Scarlett, magyarul is megjelent, filmet is készítettek belőle. Majd
2007-ben, szintén a jogutódok engedélyével jelenik meg egy újabb folytatás: Donald McCaig – Rhett Butler, ami
tulajdonképpen a férfi szemszögéből meséli el a történetet.
Mert ezt a
csontot nagyon jól lehetett rágni, több folytatás is született Audrey Dee
Milland tollából, számszerint nyolc. Ezek a Scarlett-könyvek, egyet sem
olvastam, maga, a jogutódok által engedélyezett Alexandra Ripley-féle Scarlett
is elég kínos volt és meg sem közelítette az eredeti színvonalát.
Az Elfújta a szél olyan könyv amit időnként
újraolvasok… és a filmet is többször láttam…
Scarlett
O'Hara, Észak-Georgia ünnepelt szépsége tizenhat esztendős, amikor e
monumentális regény első lapjain találkozunk vele – és huszonnyolc, amikor
elbúcsúzunk tőle. A közben eltelt tizenkét esztendő nem csak Scarlett életében
sorsformáló időszak: átalakul szűkebb környezete, de tágabb pátriája, az
amerikai Dél is – mert közben lezajlik az amerikai polgárháború, Észak és Dél
harca, amely mindkét félnek mérhetetlen szenvedést okoz.
Margaret
Mitchell, maga is a Dél szülötte, tízévi gondos kutatómunka után részletes és
hű képet fest a háborús Dél megrázó hétköznapjairól s a vereség utáni
újrakezdés megpróbáltatásairól.
A regény
1936-ban jelent meg Amerikában, s addig ismeretlen szerzőjét egy csapásra
világhírűvé tette, néhány év alatt több millió példány kelt el művéből, s
elnyerte a legrangosabb amerikai irodalmi kitüntetést, a Pulitzer-díjat.
1939-ben azóta is nagy sikerrel játszott filmet forgattak belőle Vivien Leigh,
Clark Gable és Leslie Howard főszereplésével.
A szép
Scarlett O'Hara viharos szerelmeiről és örök szenvedélyéről, a családi
birtokról szóló regény lebilincselő olvasmány.
Eredeti mű:
Margaret Mitchell – Gone with the Wind, 1936
Magyarul
1937-ben jelent meg előszőr a Singer és Wolfner kiadásában. Az utolsó magyar
nyelvű kiadása 2014-ben volt, az Európa Kiadónál… a kettő között még
tizenötször jelent meg, és mai napig az 1937-es Kosáryné Réz Lola-féle fordítást
olvassuk… tudott valamit a hölgy!
Majd holnap gondolok erre, Tarán. Akkor már el tudom viselni. Holnap majd kigondolok valamit, hogy visszaszerezzem Rhettet. Elvégre a holnap az már egy másik nap.
(Margaret Mitchell – Elfújta a szél, zárómondat)