O’Neil testvérek 2
Elise Philippe
különösen rossz passzban van. Nemcsak hogy füstbe mennek a Csónakház kávézó
megnyitására vonatkozó tervei, ráadásul még Sean O’Neil is hazatér Vermontba,
és vonzóbb, mint valaha. Múlt nyáron együtt töltöttek egy emlékezetes éjszakát
– olyan emlékezeteset, hogy Elise kis híján felülvizsgálja az „egy férfi – egy
éjszaka” szabályt, mely szerint az életét éli.
Sean O’Neil, a
neves sebész nagyjából olyan szívesen jön haza Snow Crystalba, mintha a fogát
húznák. Csakhogy vészhelyzet van, és nem mondhat nemet: a családja kérésére
kénytelen visszatérni, és megfogni a munka végét. Odahaza rengeteg emlék várja
– no meg Elise Philippe, az üdülőközpont éttermének francia szakácsnője, akinek
ajka még mindig olyan puha és édes, mint a híres francia édesség, a
csokoládéhab.
A férfit
nagyon csábítja a gondolat, hogy megismételjék Elise-zel az együtt töltött
szenvedélyes éjszakát, de tudja, ha ez megtörténik, sokkal nehezebb lesz
elhagynia az égig érő hegyek és a végtelen erdők birodalmát, legyenek bármilyen
emlékezetesek is a lány csókjai…
Harlequin,
2016
Eredeti mű:
Sarah Morgan – Suddenly Last Summer, Harlequin, New York, 2014
Tavaly, ha jól
emlékszem karácsony környékén találkoztunk a trilógia első részével és Snow
Crystallal, az idillikus hegyi üdülőhellyel – olyan nyáron nyaralunk, télen
telelünk típusú hely, hiszen minden évszakra igyekszenek turizmusra
berendezkedni. Kis szerencsével még az idén megkapjuk a sorozat befejező részét
is… mert ugye az O’Neil testvérek hárman vannak: Jackson, ikertestvére Sean és
az öccsük, Tyler. Ha a hírek igazak, akkor már október végén kézbevehetjük
Tyler – és feltételezem Brenna –, történetét, amit Talán majd karácsonykor
címmel tervez megjelentetni a kiadó.
Míg az első
részben (Hóvarázs) Jacksonnal, a külföldről hazatérő üzletemberrel és Kaylával,
a reklámszakértővel ismerkedünk meg, most Sean O’Neil, az ortopéd sebész és a
francia séf, Elise története van soron.
Természetesen
valamennyi, az első részből már ismert szereplővet találkozunk a történet valamelyik
pontján, tehát az egész O’Neil családdal, de ez a könyv főként Seanról és
Elise-ről szól. Arról, hogyan volt egyéjszakás kalandjuk az előző nyáron… hogy
miért elégszenek meg mindketten a futó kalandokkal és zárkóznak el a
kapcsolatok elől.
Hogy Sean
miért, erről már van fogalma annak aki olvasta az előző részt. Menő sebész,
nagyvárosi ember és ő volt apja bizalmasa… aki ugye nem szerette Snow Crystalt,
illetve nem úgy szerette ahogy a család elvárta tőle: szerette, mert a
szülőhelye volt, de nem akarta ott leélni az életét, nem akart a családi
válalkozás része lenni, de mégis megtette mert ezt várták el tőle… s ezért
sosem volt igazán boldog. Ez pedig befolyásolta fia életét.
Elise… nos ő
már bonyolultab eset. Kemény dolgok történtek vele a múltban, ő Snow Crystalt
tekinti otthonának és O’Neiléket a családjának… s hogy ez miért van így, lassan
és fokozatosan derül ki a történet során, ahogy Sean és Elise közeledik és nyit
egymás fele.
S miközben
Sean és Elise bonyolítja saját és egymás életét, Snow Crystalban tovább folyik
az élet: a vállalkozás egy tóparti kávézóval bővül, a családtagok hozzák
megszokott formájukat és betekintést nyerünk abba, hogy mit is jelent egy ilyen jellegű családi vállalkozás és annak működtetése. Ahogy a könyvben itt-ott elejtett célzásokból
kivettem, a harmadik rész bonyolult lesz.
Nyugis,
kiszámítható, romantikus történet.
Nincsenek viharos érzelmek – bár ez nézőpont kérdése, nincsenek extrém megnyilvánulások
és a happy end az ott van a helyén. Tehát a világod nem fogja alapjaiban
megrengetni, de néha ilyen is kell. Ha sablonos romantikára vágysz akkor
mindenképpen olvasnod kell, de ajánlatos a trilógia első részével kezdeni, hogy
képben legyél ki kicsoda a családban és a történetben.
Mondtam már,
hogy ízlések és pofonok...?
