Az olimpiai
válogatóra készülő, tizenkilenc éves Kinsley Bryantnek úgy hiányzik Liam
Wilder, mint púp a hátára, hiszen fontos lenne, hogy semmi ne vonja el a
figyelmét a felkészülésről. Az Amerika kedvenc rosszfiújaként számon tartott
Liam profi futballista, és minden megvan benne ahhoz, hogy a lányok szó nélkül
ledobják magukról a textilt.
*Észbontóan
jóképű – kipipálva.
*Olyan hátsó,
amellyel képes összeroppantani egy parmezán sajtot (méghozzá a drágábbik
fajtát) – kipipálva.
*Annyi
magabiztosság, amennyivel képes lenne kiiktatni a Föld gravitációs vonzását –
duplán kipipálva.
Ráadásul
Kinsleynek szigorúan tilos Liamhez közelednie, aki maga a tiltott gyümölcs. Az
edzője ezt világosan az értésére adta. („Próbáljatok csak meg közel kerülni
Wilderhez a focipályán kívül, és olyan gyorsan repültök a csapatból, hogy
időtök sem lesz megszámolni a tetoválásait!”) De Kinsley számára ettől csak még
vonzóbbá válik a fiú. Sőt, mivel Kinsley már számba vette a látható helyeken
lévő tetoválásokat, nem végez félmunkát, ha már belefogott. A saját szabályai
szerint próbál közelebb kerülni Liamhez, aki elhatározza, hogy megismerteti a
lánnyal a „csapatszellem” egy teljesen más értelmezését.
Könyvmolyképző,
2016
Eredeti mű: R.
S. Grey – Scoring Wilder
Ezt a könyvet
sem nekem írták. Nem is tudom, hogy mivel kezdjem…
Sportról szól,
tele nagy, hangzatos, amerikai motiváló szöveggel… olyan mint amikor a Hallmark
Channel csinál egy ilyen sportos-amerikai ifjúsági giccset és attól mindenki el
van ájulva, hogy mennyire szuper, növeli a nemzeti felsőbbrendűség illúzióját és mennyire tükrözi az amerikai álmot.
Sport mint
foci… melyik fociról is beszélünk pontosan? Mert az ami nekünk, európaiaknak a
sportok királya (ne bántsatok, ezt mondják róla a sportkommentátorok) az az
Egyesült Államokban nem igazán népszerű, semmiképpen nem annyira, mint ahogy
ezt a könyv sugallná és akkora hisztériát sem csapnak körülötte/miatta mint a
könyvben leírtak. Viszont ha az amerikai fociról beszélünk – aminek ugye
istenei vannak Amerikában és annyit keresnek mint egy kisebb európai állam éves
költségvetése –, az meg nem olimpiai sportág… Ha nem láttam volna az angol
nyelvű fülszöveget, hogy akkor most soccer vagy football, fogalmam nem lenne
melyik sportágról van szó. Ezt nem ártott volna pontosítani, mert ugye a
cselekmény az Egyesült Államokban játszódik és nem mindenki olvas angolul. De maradjunk
az általunk ismert európai pöttyös labdás focinál… bár már az a labda sem
pöttyös, de legalább kerek.
Azt sem
értettem, miért volt a fenenagy tiltott szerelem meg az akörüli kavarás? A
fickót büntiből küldték segédedzősködni egy főiskolai lánycsapathoz, illetve
nem is büntetésből, hanem inkább arculat- és közmegítélés feljavítása céljából
és ideiglenesen. Egy 25 éves, egészséges, heteroszexuális férfinek miért nem
lehet kapcsolata egy 19 éves heteroszexuális fiatal nővel, ha ideig-óráig a csapatjának
nemhivatalos segédedzője? És miért kellene ebből ekkora fejhajtást csapni? Ha
David Beckham vagy a Cristiano Ronaldo egy vendéglőben vacsorázna XY
szupermodellel, az hír a bulvársajtónak. De hogy egy amerikai
főiskolai csapat újonca kivel kavar az maximum a csapattársakat érdekelheti pletyó
szinten.
És ezzel el is
érkeztünk a főszereplő Kinsleyhez és ahhoz, amit ezek a könyvön keresztül
közvetít a kortársai fele. S nemcsak ő, hanem az egész sportösztöndíjjas
rendszer, amiről már annyi filmet láttunk és annyit hallottunk: lehetsz
bármilyen kretén, ha jól sportolsz, akkor lesz egy főiskolai diplomád is,
teljesen mindegy miből, válasz nyugodtan, órára úgysem kell majd járnod. Pénzed
is lesz, mert majd versengenek érted a szponzorok, s ha ügyes vagy sosem kell
egy percet sem dologoznod az életben. Sőt! botrányod is lehet, ha a szüleid
tehetősek, mert – bár sosem mondja ki, hogy miből kifolyólag olyan tehetősek a
szülei –, anyu-apu PR részlege és ügyvédeinek hadserege majd közbelép,
nyilatkozatot ad ki, mindent elsimít. Elég részedről egy telefonhívás és a
rendszer máris működésbe lép. Neked semmi dolgod, csak bulizz amennyi beléd fér
és járj el az edzésekre, a többi majd jön magától.
S, hogy
egyetlen klissé se maradjon ki, természetesen van negatív szereplő, mert valakinek
szemétkednie kell a főszereplő lánnyal, ugye? Nem, nem a pompon-lányok vezetője
– ahogy ez lenni szokott –, hanem a csapatkapitány és az egyik ex-barát, aki
természetesen a jelenlegi szerelem csapattársa és szintén focizik. De, ahogy ez
már lenni szokott, mindketten megkapják méltó büntetésüket a történet végére.
Erről szól ez a könyv. Olyan se füle,
se farka nagyon ifjúsági történet, nyomokban erotikus jelenetekkel, eredeti
ötlet nem igazán van benne, erősen érzik, hogy a szerző nagyon fiatal még. De pozitívumai
is vannak: humora van – és nem is kevés, pörgős a történet, valamint nincs
folytatása, tehát nem kell a következő részekre várni.
De hát ízlések
és pofonok…