A pajkos régensség 1
A pajkos régensség nevű sorozat első részével mutatkozik be a magyar olvasóknak Maggie Fenton. A Könyvmolyképző Kiadó gondozásában megjelent A herceg liezonja könnyed stílusával és váratlan fordulataival mosolyt csal az olvasó arcára.
Tartsatok velünk blogturnénkon és megnyerhetitek a Kiadó által felajánlott könyvet!
Egy mindent irányítani akaró herceg.
Egy éles eszű kékharisnya.
És egy őrjítő vonzalom.
A hűvös, szőrszálhasogató montfordi herceg elvárja, hogy minden úgy legyen, ahogy ő akarja: szép rendben, szigorúan a szabályok szerint. Ezért feldühödik, amikor megtudja, hogy az egyik hercegi birtok bérlője már egy éve meghalt, de valaki mégis irányítja, pedig egy ősi szerződés szerint az már a Montfordokat illeti. Amikor a herceg megérkezik Yorkshire-be, hogy utánajárjon a helyzetnek, rádöbben, hogy a birtokot egy vadóc nő vezeti – aki ráadásul még kékharisnya is.
A tűzvörös hajú Astrid Honeywell talpraesett és tanult. Évek óta ő irányítja a Honeywell család gazdálkodását. És nincs szándékában senkinek – még Montfordnak sem – átadni valami elavult szerződés miatt.
Montford és Astrid között azonnal fellobban a gyűlölet… és valami tagadhatatlan, leírhatatlan vonzalom. Ám ellen kell állniuk helytelen vágyaiknak, elvégre a hercegnek Londonban menyasszonya van. Viszont amikor Astrid élete veszélybe kerül, Montford azon kapja magát, hogy kész lenne mindenét kockára tenni, hogy megmentse a lányt.
Mélyedj el üdítő románcukban!
Könyvmolyképző, 2021
Eredeti cím: The Duke’s Holiday, 2014
Mindig izgalommal tölt el, amikor egy új szerző neve tűnik fel egy-egy kiadó megjelenési tervében, különösen akkor, ha az illető szerző történelmi romantikus műfajban alkot, mert sajnálatos módon egyre kevesebb ilyen jellegű írás jelenik meg magyar nyelven. Nos Maggie Fenton egyike az ilyen új neveknek, bár nem kizárólag az általam annyira kedvelt zsánerben ír, hanem steampunk romance-t is (bármi is lenne az), igaz, más néven.
A herceg liezonja egy sorozat indítókötete, s mint olyan, az alaptörténeten kívül felvezeti azt is, amire az egész sorozatban várhatunk. Azaz megismertet azzal a három rangos úriemberrel, akik majd egy-egy rész főszereplői lesznek – az elsőnek mindjárt maga a herceg –, kezdve az urak megismerkedésétől egészen a történet jelenéig. S ez egy meglehetősen hosszú ismeretség, hiszen még nagyon zsenge korban kezdődött a bentlakásos iskolában, s azóta is tart. Az urakból ketten a London társaság korhelyei lettek (szeretjük a pokolravaló korhelyeket), a herceg… nos, ő teljesen más kategória.
Montford hercege (Monty, ahogy barátai szeretik idegesíteni) korán árván maradt és ez rányomta bélyegét életének alakulásán. Izzig-vérig tökéletes arisztokata, tisztában van rangjának súlyával, és hátsójában nem egy karó van, hanem egy egész fa. Lombostól. Pedantériáját a kényszerbetegségig vitte, tele van fóbiákkal, és egy hónap múlva egy hasonlóan rangos hölgyet készül feleségül venni, aki – az ő kritériumai szerint – tökéletesen megfelel az eljövendő hercegné szerepére: van származása, társasági szépségnek minősül és hideg mint a jégcsap. Az érzelmek nem játszanak ebben a házasságban. Az egész érzelemszegény férfi egy vicc, és nem sokban különböznek tőle közvetlen alkalmazottjai sem.
Nos, egy hónappal a házasságkötés előtt Őhercegsége levelet kap, melyben egy sőrfőző intézmény tulajdonosa meg akarja venni Rylestone Hallt és az ott működő sőrfőzdét, mivel a bérlő/tulajdonos már egy éve eltávozott az élők sorából. Azt a Rylestone Hall nevű birtokot, ami évszázadok óta vita tárgyát képezi a Montfordok és a Honeywellek között, akik (pfúj!) sört főznek. Annak ellenére, hogy a Rylestone-ban főzőtt sör nagy népszerűségnek örvend, a birtok alig jövedelmez. S ha a Honeywell pátriárka halott, akkor ki küldözget hébe-hóba a hercegnek jelentéseket? Mivel nagyon bosszantja, hogy megtévesztették, sőt az is megfordult a fejében, hogy anyagilag is átverték, Rylestone-ba zavarja intézőjét, majd mikor az semmilyen hírt nem ad magáról, bármennyire is utál utazni, maga is útra kell sosem látott birtokára.
Rylestone-ban pedig elindul az, amit semmi másnak nem tudok nevezni csak kabarénak. Kezdve azzal, hogy a kastély tornya ferde, amit a kényszeres herceg zavarónak talál, bent teljes zűrzavar uralkodik, két, meghatározhatatlan nemű ördögfióka görög drámát játszva randalíroz, egy idős hölgy pedig hatalmas rizsporos parókában még mindig a francia udvarban képzeli magát. És akkor ott van még maga A. Honeywell, aki a jelentéseket küldözgette neki, akiről kiderül, hogy nő és a neve Astrid, Uram bocsá’! lángvörös haja van és botrányos módon a két szeme különböző színű. És akinek legfőbb vágya, hogy visszazavarja a herceget oda, ahonnan jött. Ha még nem lenne elég, megjelenik a kastélyban a szomszéd grófné, aki gyakorlatilag a négy Honeywell-lány nagynénje, kicsit flepnis fia, aki azt hiszi magáról, hogy szerelmes Astridba, s ha még mindig nem lenne elég, színre lép Petúnia is, a Honeywellek házi kedvence. Nem kutya, nem macska, hanem egy kan disznó. És nem is kicsi. Tehát a herceget utolérte legvadabb rémálma, és ez tovább fokozódik, amikor Rylestone-ba érkeznek korhely barátai is, sőt menyasszonya is.
Montford és Astrid kettőse egyszerűen döbbenetes. Egyszerre gyűlölik egymást és vonzódnak egymáshoz. És mindketten ugyanazt akarják: kitenni a másikat a házból. A herceg szemében Astrid mindaz, amit utál egy nőben: kiszámíthatatlan, okos, tanult, zavarja a feltűnő vörös haja, kétszínű szeme, és gyűlöli, hogy a lány átverte és folyamatosan további átveréseket tervel ki. Ami a legjobban zavarja az, hogy származása ellenére a lánytól olyan messze áll az úrinő fogalma mint Makó Jeruzsálemtől: haja többnyire kócos, gyakran nadrágot visel, férfi módra üli meg a lovat, s ha kell, káromkodik mint egy kocsis. Astrid pedig otthonát védelmezi, hiszen Rylestone az egyetlen otthon, amit ismert, és gyűlöli, hogy a herceg bele akar szólni a vezetésébe, hogy nem irányíthatja a dolgokat a maga liberális módján. És azt még jobban gyűlöli, hogy a herceg miatt számításba kell vennie az esetleges házasságot kérői valamelyikével: a vetélytárs sőrfőzde tulajával, aki egy undorító fazon, a dadogós lelkésszel vagy Sir Wesleyvel, nem teljesen százas unokatestvérével.
Szédületes történet volt. Pörgött, tele volt meglepő fordulatokkal, millió szereplővel, akiknek mind jól meghatározott helyük volt a cselekményben. Könnyen olvasható, nagyon szórakoztató stílusban megírva, és az érzékiség is megtalálta a helyét. Bevallom rég vihorásztam ennyit egy könyv olvasásakor.
A zsáner rajongóinak kötelező olvasmány, és ajánlom azoknak is, akik jót szeretnének derülni, mert ez a történet egy kész paródia.
Hercegekre vadászunk! Nyereményjátékunk minden állomásán egy-egy olyan történet fülszövegéből találtok részletet, amelyben egy herceg is szerepel. A feladatotok az, hogy a Rafflecopter megfelelő dobozába beírjátok a könyv címét és szerzőjének nevét, amelynek fülszövegéből a részlet származik.
Figyelem! A beírt válaszok már nem módosíthatóak. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
"Minden jel arra mutat, hogy Simon Basset meg fogja kérni legjobb barátja húga, a bájos és okos Daphne Bridgerton kezét. Ami csak kettejük titka: házasságról szó sincs, csak így kívánják Simontól távol tartani a lányaikat férjhez adni kívánó, igen aktív társasági hölgyeket. Daphne pedig, mivel hercegi udvarló találta kívánatosnak, később alkalmas kérőket kaphat."
01.05 - Betonka szerint a világ…
01.07 - Olvasónapló
01.09 - Dreamworld