Ez volt életem legkínosabb éjszakája. Pedig én nem „olyan” lány vagyok. Mondom, hogy nem. Talán egy kicsit.
Tudod, amikor az alaposan becsípett csaj a harmincadik születésnapját ünnepli a két legjobb barátnőjével, akik persze boldog házasok. Minél többet ittam, annál jobban vágytam rá, hogy valami vakmerő dologgal ünnepeljek.
És vakmerő alatt azt a szexi és vonzó fickót értem, aki öltönyben álldogált a bárpult mellett. Ismered ezt a fajtát: magas, sötét, jóképű és úgy tud nézni. Biztosra vettem, hogy nem egy kasztba tartoztunk, de eleget ittam ahhoz, hogy az ilyesmi már ne érdekeljen. Nem vagyok kövér, azt hiszem, de azért könnyen meg lehet állapítani, hogy szeretem a sült krumplit.
Végül is elvitt magával, és életem legforróbb szülinapi légyottjában volt részem. Vagyis, addig, amíg hirtelen és váratlanul meg nem álltunk.
Semmihez sem fogható, amikor a legnagyobb vágtádat félbeszakítja egy vékony kis hang: „Mit csinálsz az apukámmal?”
Ó, öljetek meg! Legalábbis akkor így gondoltam.
Aztán kiderült, hogy a fickó, akivel életem legszenvedélyesebb éjszakáját töltöttem, nem más, mint az újdonsült főbérlőm.
Kendall Ryan, az itthon is hatalmas sikert aratott Szeress és hazudj szerzője egy újabb, édes és romantikus New York Times bestsellerrel kápráztatja el az olvasókat egy ámulatba ejtő, egyedülálló apukáról és az új szomszéd lányról, akibe belezúg.
Álomgyár, 2019
Eredeti cím: Mister Tonight, 2018
Kendal Ryannak már több könyve is megjelent az Álomgyár gondozásában és egyszerűen nem emlékeztem, hogy olvastam-e tőle bármit is, vagy sem. Olvastam, bár túlzás lenne azt mondani, hogy megtettem, hiszen két könyvével is próbálkoztam és egyik sem tetszett, be sem fejeztem őket, tehát blogbejegyzés sem született az élményről.
Hogy ezek után mégis miért adtam egy újabb esélyt a szerzőnek? Mert annyira nem hagytak bennem nyomot a könyvei, melyekkel előzőleg próbálkoztam, hogy nem is emlékeztem, hogy valaha is kézbe fogtam volna bármit is, amin a neve szerepel.
Mire vártam a borító láttán? Egy újabb mostanság divatos, csatakosan erotikus történetre egy nagyonis domináns fickóval a főszerepben (figyeld csak meg azt a flegma mosoly-kezdeményt a fickó arcán!), aki a történet háromnegyedét szétkeféli egy Anastasia (szólíts csak Anának) Steele-szerű libácskával, hogy majd a végre jöjjön az egyetemes, boldog végkifejlet, és boldogan élnek, míg meg nem halnak.
Nos, ebből szinte semmi nem jött be, de nem is mondanám, hogy a könyv olvasása után ellenálhatatlan vágyat éreznék, hogy a szerző minden könyvét beszerezzem és Kendall Ryan-maratont rendezek.
A történet E/1-ben íródott és főhősei felváltva mesélik el. Bár van némi ismétlés részükről (nem túl sok), de ettől függetlenül ezt egyetlen este is el lehet olvasni, mert terjedelme csak a részletes erotikus jelenetekkel haladja meg azoknak a füzetes regényeknek a terjedelmét, melyet egy, a nevét mostanában sűrűn változtató kiadó jelentet meg havi rendszerességgel és összehasonlíthatatlanul olcsóbban.
Az éjszaka ura – akiről ugyebár a könyvet is elnevezték – nem egy újabb döggazdag, lehengerlő személyiségű fickó, aki egyetlen mosolyával leolvasztja minden nőről a fehérneműt, hanem egy gyermekét egyedül nevelő, irodában dolgozó fazon, bár, ami azt illeti, meglehetősen mutatós és szexi példány. Mert ugyan ki olvasná el a könyvet, ha nem egy álompasi lenne terítéken. Meg akkor sem, ha a hozzá tartozó kislány nem lenne csupa bűbáj, és akinek a szájába néha olyan szavakat adott a szerző, melyek inkább egy tíz évvel idősebb gyermekhez illenének. Sosem találkozott még élőben négyévesekkel?
Ezt a csodálatos emberpéldányt csípi fel egyéjszakás kaland céljából a történet hősnője, aki a kötelezően jelen lévő legjobb barátnők társaságában születésnapilag iszogat egy bárban. Kate – így hívják a történet hősnőjét – nem hisz a szerelemben, a kapcsolatokban, meg úgy egyáltalán semmiben sem, csupán azért, mert sem szülei, sem testvére házassága nem sikerült. Ezért kizárólag egyéjszakás kalandokban utazik, melyekre bőven van alkalma, hiszen pletykarovatot ír, állandóan társasági eseményekre jár. S döbbenettel veszi tudomásul másnap, hogy az új főbérlője maga a kínosan megszakított egyéjszakás kaland főhőse, Hunter. Dícséretes, hogy a történet hősnője nem egy újabb csodaszép nádszálvékony címlapmodell, hanem egy teljesen átlagos harmincas nő, akin még némi túlsúly is van itt-ott.
Innen a történet már csak arról szól, hogy hogyan változtatja meg Kate véleményét a kapcsolatokról, vágyik saját családra, "törzsre", ahogy többször is kifejti a történet során. És természetesen szexről, sok-sok szexről is szól, bár ami azt illeti, a szerző egészen szépen meglovagolta a gluténérzékenység és a gyermeküket egyedül nevelő szülők témáját is.
Megletetősen egyhangú, kiszámítható történet volt. Semmi csavar, semmi meglepetés, semmi izgalom, egyszerűen csak lassan csordogált. Hogy humoros lenne? Nem hinném, hogy bárkinek is nevethetnékje támadna, mikor a legvadabb szexuális aktus közepén rányit egy négyéves gyerek. Ez kínos, nem vicces. Azt sem igazán mondanám, hogy csak egy könnyű, romantikus limonádé, mert inkább a giccs és közhelyesség határait feszegeti.
Ez nálam az egyszer olvasós kategóriában fut, igazándiból dögunalom volt, és még meggondolom, hogy valamikor a jövőben olvasok-e a szerzőtől, vagy sem. De hát ízlések és pofonok...