Anya. Anya!
ANYAAAA! – 40-es szingli anya megosztaná (mindenét!)
„Sam, Ava! Indulás fölfelé! Megmostátok a fogatokat? Fésülködés? Cipő? Gyerünk, gyerünk, gyerünk! Már megint iszonyúan el fogunk késni! Nem, nem láttam Optimusz fővezért, és nem is érdekel, merre lehet. Sam, abbahagynád a testvéred szekálását, és eltennéd végre a felhőkarcoló-modellt, amit a múlt éjjel gondosan összeraktam helyetted, hogy ne kerüljünk bajba a tanárodnál? Nem, nem olyan a szaga, mint a romlott bornak. Na jó, talán egy kicsit. Sam, nincs időm vitázni. Csak emeld meg a feneked és szállj be a kocsiba, oké? Ava! Fogmosás! Fésülködés! Cipő!”
„Sam, Ava! Indulás fölfelé! Megmostátok a fogatokat? Fésülködés? Cipő? Gyerünk, gyerünk, gyerünk! Már megint iszonyúan el fogunk késni! Nem, nem láttam Optimusz fővezért, és nem is érdekel, merre lehet. Sam, abbahagynád a testvéred szekálását, és eltennéd végre a felhőkarcoló-modellt, amit a múlt éjjel gondosan összeraktam helyetted, hogy ne kerüljünk bajba a tanárodnál? Nem, nem olyan a szaga, mint a romlott bornak. Na jó, talán egy kicsit. Sam, nincs időm vitázni. Csak emeld meg a feneked és szállj be a kocsiba, oké? Ava! Fogmosás! Fésülködés! Cipő!”
Gemma
éppencsak egyben tartja az életét: egyedülálló anya, mindjárt betölti a 40-et,
és a hétéves lánya egy kegyetlenül pontos rajzon a melleit valahol a térde
környékén ábrázolja. Amikor Gemma újdonsült szomszédja, Becky azt javasolja,
hogy kezdjen el újra randizni, Gemmának komoly önuralomra van szüksége, hogy ne
röhögje képen.
De Becky
nagyon meggyőző tud lenni, és Gemma hamarosan ott találja magát zsonglőrködve
egy teljes munkaidős állásban, az iskolatársak egyre örültebb igényeket
támasztó anyukáinak Facebook-csoportjában és az új randizás világának trükkös
etikettjében.
Ha ez nem
lenne elég, Gemmának valahogy kezelnie kell a vonzódását a lánya tanárához,
Tomhoz, aki a nagyvárosi életét arra cserélte, hogy egy osztálynyi hétévesnek
nyelvtant és matekot tanítson, meg azt, miért nem jó ötlet a másikat büdös
pukimajomnak nevezni.
Ez hosszú
évnek ígérkezik, amiben Gemma és Becky egy nagyon fontos leckét kap az élettől:
hogy végül is jó szülőnek lenni csupán annyit jelent, mint elég jónak
lenni.
Kathryn
Wallace blogját, Facebook-, Instagram- és Twitter-oldalait 200 000 rajongó
követi nap mint nap. Első regénye, amelyben minden anya könnyedén magára
ismerhet, egy kihagyhatatlan, vidám és kedves történet, és amely a megjelenést
követően azonnal az Amazon sikerlistájának élére ugrott, most végre elérkezett
a magyar olvasókhoz is.
Álomgyár, 2019
Eredeti cím:
Absolutely Smashing It, 2019
“Nem véletlen, hogy a mesék ott végződnek,
ahol a királyfi feleségül veszi a királylányt.”
Becsüllettel
bevallom, hogy több mint egy hónapig tologattam ezt a könyvet olvasás előtt,
mert… nos ennek több oka is van. Első sorban a kiadója, ugyanis jó ideje nem
vagyunk egy hullámhosszon. Aztán ott van az a kreatív, fél méteres könyvcím,
aminek nyomokban sincs köze az eredetihez, s bár egy alapigazságot tartalmaz,
símán takarhatott volna egy újabb olyan irományt, melyben egy sok idővel
rendelkező, pihentagyú valaki megmondja, hogyan is kell gyermeket nevelni, s
mitől lesz majd az ember lánya tökéletes anya. Mert ugye a gyermekneveléshez és
a focihoz mindenki ért. Meg újabban a pszichológiához is.
A történt
természetesen az anyaságról szól, és mindarról, ami ezzel együtt jár.
Igazándiból egy kliségyűjtemény, de az élet is klisékből áll, a szerző stílusa,
humora letehetetlenné tette. S ha belegondolok, hogy egy blogger első könyve,
akkor egyetlen szó jut eszembe róla: szenzációs!
Több anya is
képbe kerül, de a történet hősnője Gemma, két apró gyermekét egyedül nevelő
dolgozó nő. Férje – közhelyes módon – a titkárnőjével lépett le, hogy kiélvezze
az élet nyújtotta lehetőségeket egy világkörüli csavargáson, és családja, mint
olyan, teljesen meg is szűnt létezni számára. Tehát Gemmának egyedül kell helyt
állnia minden szerepben, és ennek következtében az élete egy állandó, vége
nincs rohanás. A dolgok akkor bonyolódnak, mikor a szomszéd házba költözik a
kicsit színesebb bőrű Becky és családja, s lányaik nemcsak azonos korúak, hanem
osztálytársak is lesznek. Becky a családanya típus. Feladja hivatását és otthon
marad gyermeket nevelni, bár nehéz is lenne munkába állnia, hiszen a férje
foglalkozása rengeteg költözéssel jár, bár most úgy néz ki, hogy egy időre sikerül
gyökeret ereszteni Gemma szomszédságában. Beckynek hiányzik az, hogy valami más
is legyen, mint egy makulátlan háztartás háziasszonya. A két nő – akárcsak
lányaik – közel kerül egymáshoz, és Becky az, aki ráveszi Gemmát a randizásra.
Gemmának pedig ki más tetszik meg, mint lánya új tanárja?
S akkor itt
van az iskola világa, ami, ugye, tele van anyukákkal, és ahol fellelhető az
összes anyatípus, a sokgyerekes, állandóan nyúzott anyától kezdve a
kikent-kifent férjvadászokig, a nagyszájú, fontoskodó szülői közösség
vezetőjétől egészen az eseményekkel sodródókig. Ezek olyan karakterek,
amelyekkel minden nap találkozhatunk, mert a világ bármelyik táján jelen vannak
és mintha egy kaptafára szabták volna őket. Mint ahogy a gyerekeket is a maguk
zavarba ejtő kérdéseikkel, melyeket lehetlőleg olyankor tesznek fel, amikor nem
kellene, az aranyköpéseikkel, melyektől ég a szülő pofája (Nahát! Honnan szedte
ezt a gyerek?)
Gemma életében még jobban fokozódik a bonyodalom, mikor szeretett munkahelye is veszélybe kerül (főnöke egy
imádnivaló, nagyon eredeti figura!), s a tévelygő családapa is hazavonszolja
magát, hogy újra elfoglalja helyét a családban. Pont akkor, amikor úgy néz ki,
hogy Gemma és Tom, lánya tanárja között a dolgok kezdenek egyenesbe jönni.
Gemmának pedig dönteni kell, hogy visszafogadja gyermekei megbízhatatlan apját
csak azért, hogy ismét teljes legyen a család, vagy egy új kapcsolatot épít egy
másik férfival.
Ez a könyv
volt az év legkellemesebb csalódása. Pörgött, vicces volt, a komoly dolgoknak
is egy-egy humoros fordulattal vette el az élét – mert azért komoly dolgokról
is szó esik benne –, abszolút szórakoztató volt. Teljesen őszintén mondom, hogy
többször is csorgott a könnyem a nevetéstől.
Ajánlom
azoknak a nőknek, akiknek gyermekük van, mert sok helyzetben magukra és/vagy
gyermekeikre ismernek. Azoknak a nőknek is, akiknek ezután lesz gyermekük, hogy
képben legyenek mindazzal, ami rájuk vár. És természetesen azoknak a nőknek is,
akik soha nem akartak anyák lenni, hogy lássák mit úsztak/úsznak meg. Zseniális
volt.