A Sullivan család 8
Grayson Tylert
három évvel ezelőtt egy személyes tragédia arra sarkallta, hogy maga mögött
hagyja New Yorkot, és a kaliforniai partvidék vadregényes hegyei közt kezdjen
új életet. Már majdnem sikerül elhitetnie magával, hogy többé semmi másra nem
lesz szüksége az életben, csak a kék égre, a végtelen legelőkre és az óceán
tajtékzó hullámaira, amikor egy szép napon betoppan az életébe Lori Sullivan. A
családja körében csak Huncutként emlegetett lány szélviharként forgatja fel
Grayson érzelemmentes, magányos világát, és a férfi menthetetlenül beleszeret.
De Lorinak vajon sikerül-e meggyőznie a bizalmatlan Graysont, hogy neki adja a
szívét, és elhiggye, az örökké tartó boldogság nem pusztán hiú ábránd?
Kossuth, 2019
Eredeti cím:
Always On My Mind, 2013
Véget ért a
San Franciscó-i Sullivanek története. Tulajdonképpen nem is ezzel a nyolcadik
résszel, hanem a tavaly már magyar nyelven is megjelent kilencedikkel (Csók a fagyöngy alatt). Fura, hogy hamarabb egy későbbi kötetet jelentetett
meg a kiadó, de fogjuk a karácsonyi történetre, s arra, hogy mennyire menő lett
az év második felében az ünnephez kapcsolódó történetekkel bombázni a
nagyérdeműt.
Bevallom, nem
olvastam el a kilences számú Sullivan történetet, mely visszatérés az időben és
Mary-ről, a nyolc Sullivan-gyerek anyjáról szól, nem is áll szándékomban. Azt
hiszem egy korábbi résznél már írtam, hogy a sorozat felépítése engem
kísértetiesen emlékeztet Julia Quinn Bridgerton sorozatára, azzal a
különbséggel, hogy az egy klasszikus romantikus, ez pedig napjainkba játszódó,
modern történet. Nem elhanyagolandó az sem, hogy ez lényegesen több részből
áll, hiszen nem gond ha kiveséztük a San Franciscó-i Sullivaneket, van belőlük
Seattle-ben is éppen elég. A sorozat éppen a tizenkilencedik résznél tart, s
akkor még nem említettem a kiegészítő novellákat. Hogy meg fogunk-e ismerkedni
a család másik ágával is? Fogalmam sincs, nem ismerem a kiadó további terveit,
de néhány seattle-i Sullivan már feltűnedezett ilyen-olyan nagy, össznépi rendezvényen,
és ennek a történetnek a végén is finoman a szánkba rágódik, hogy kiről lesz szó a következőben.
Azt is el kell
mondanom, hogy az első két-három résznél még kedveltem a sorozatot, aztán ahogy
haladtunk előre, egyre kevésbé rajongtam érte. Egyre több volt a klisé, egyre
kiszámíthatóbbá vált és lassan olyan lett, mint egy erotikával jól felturbózott
regény, melyből egy másik kiadó havi rendszerességgel többet is megjelentet. S
igazándiból mindazt ami ebben a könyvben történik egy füzetes regény terjedelmében
is el lehetett volna mesélni, kevesebb klisével, visszaemlékezéssel és
fölösleges lelkizéssel, nem kellett volna hozzá 376 oldal.
Ezek után
felmerül a kérdés, hogy miért olvastam el mégis? Mert kiváncsi voltam az utolsó
Sullivan-gyerek történetére, és mert a hősnő az egyik legellentmondásosabb,
legérdekesebb karakter a testvérek között. Igazándiból vártam a nagy
durranásra, ami sajnálatos módon nem jött.
Akik képben
vannak a sorozattal és szereplőivel, azoknak nem ismeretlen Lori Sullivan.
Időnként fel-feltűnt az előző részekben is, akárcsak testvérei, attól
függetlenül, hogy épp kinek a története volt soron. Sullivanéknál amúgy is kőbe
vésett szabály a havonként egyszeri családi ebéd és ezen könyvenként legalább
egyszer végig kell menni.
Loriról azt
kell tudni, hogy élete és hivatása a tánc, s ikertestvérével, Sophie-val, ők a
Sullivan-klán lányai, ami nem könnyíti meg az udvarlóik dolgát, hiszen a hat
idősebb testvér sportot űz abból, hogy húgaik potenciális udvarlóit
megfutamítsák. S az ikerpárnak beceneve is van: Lori a Pajkos, Sophie pedig a
Barátságos. Bármennyire idegesített a becenevek használata – lényegében felnőtt
nőkről beszélünk a történet idején –, a szerző kitartott mellette hét könyvön
keresztül, aztán a nyolcadikban a fordító gondolt egyet és a Pajkosból és
Barátságosból Huncut és Cuki lett. (Van valakinél kölcsönben egy repülős
zacskó?)
Nos, Lori
sokadszorra is szakít táncos barátjával, aki többszörösen átverte, megcsalta,
megfúrta és meg sem áll Grayson Tyler farmjáig, ahol mindenesnek áll be. Eddig
semmi gond nem volt a történettel, a nyáltenger és a giccs ezután jött, kezdve a
klisével, hogy Grayson az üzleti életet és a sok pénzt hagyta ott három évvel
korábban, hogy friss özvegyként a biogazdálkodásnak szentelhesse magát és
nyalogassa lelki sebeit.
Kettes számú
klisé: a két főhős azonnal őrült és ellenállatatlan vágyat érez egymás iránt,
aminek egy ideig ellenáll, aztán jöhet a lepedőszaggatás, majd Lorinak sikerül a visszavonultan élő farmer kirángatni önként vállalt magányából és hatással lesz szocializációs képességeire is. S persze ott a mély dilemma: tánc vagy szerelem? Térjen vissza a színpadra, vagy maradjon a farmon, merüljön el az önsajnálatban és a lepedőszaggatásban? Mert lepedőszaggatás van benne bőven, még több is mint kellene.
Persze vicces
volt olvasni Lori farmerlány kalandjait, mi több, az öreg macskusz halálán még
szipogtam is egy keveset, de hát azt is el kellett baltázni a későbbiekben egy
közhelyes megoldással. De ez a történet akkor sem volt nyerő.
Bár egy
sorozat nyolcadik része, önálló kötetként is olvasható, s amennyi
visszaemlékezés, utalás van az előző részekre (hadd teljen a papír!) elég ezt
az egyet elolvasni és mindenki képben
lehet mindazzal, ami az előző hét részből említésre méltó a Sullivanok
életéből.
Nekem ez
egyszerolvasós, közhelyes, kiszámítható és unalmas volt, de természetesen
ízlések és pofonok…
A szerző nevéhez kapcsolódó bejegyzések:
Örökké a tiéd (A Sullivan család 4)
Csak téged látlak (A Sullivan család 5)
Hadd legyek az Igazi (A Sullivan család 6)
Te vagy az egyetlen (A Sullivan család 7)