Betonka szerint a világ...: Vi Keeland, Penelope Ward

Hamarosan megjelenik a Könyvmolyképző Kiadónál Vi Keeland és Penelope Ward közös regénye: Nagyképű öltönyös címmel. A két népszerű szerző garanciát jelent a remek szórakozáshoz, Soraya és Graham történetét a könnyed, romantikus műfaj kedvelőinek ajánlunk. A Blogturné Klub kilenc állomáson keresztül mutatja be a történetet, és a szexi öltönyös játékunk kapcsán három szerencsés nyertes örülhet a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott nyereménykönyveknek.

Az ellentétek meddig vonzzák egymást?

A szokásos reggelnek indult a vonaton.

De csak addig, amíg fel nem figyeltem az átellenben ülő férfira.

Olyan lekezelőn beszélt valakivel telefonon, mintha ő irányítaná a világot.

Mégis minek képzeli magát ez a nagyképű öltönyös? Istennek?

Bár meg kell hagyni, tényleg úgy nézett ki, mint egy isten.

Ám mi ketten nem is lehetnénk különbözőbbek.

És jól tudjuk, mit mondanak az ellentétekről.

Semmi sem készíthetett volna fel arra az útra, amire végül magával vitt. Arra pedig pláne nem, hogy hova fogunk a végén kilyukadni.

Mert minden jó véget ér, igaz egyszer?

Leszámítva a mi kapcsolatunkat, mert még csak nem is sejtettem, hogy az miként végződik.

Könyvmolyképző, 2018

Eredeti cím: Stuck-Up Suit, 2016

Megrendelhető

Valamiért mindig azt gondoltam, hogy az írás magányos folyamat. A szerzőt homlokon csókolja a múzsa miközben elbűvölten bámul ki a fejéből, s aztán motoszkálni kezd benne a zseniális ötlet, ami csak dagad és dagad míg jön a késztetés, hogy jegyzeteket készítsen, további ötleteket vessen papírra, majd lázasan írni kezdjen, míg a nagy mű össze nem áll. S ez a saját szellemi gyermeke, nem kell osztoznia rajta senkivel – kivéve, hogy majd le kell meccselnie a kiadójával és a szerkesztőjével. Soha nem írtam könyvet, nem is áll szándékomban, de én valahogy így képzeltem el egy mű születését, ezért csodálkozom mindig, hogyan tud két vagy több ember összehozni egy szórakoztató irodalmi alkotást. És úgy néz ki ez most már lassan divattá is vált, mert egyre több ilyen termék jelenik meg a könyvpiacon.

A két szerző neve nem ismeretlen a magyar olvasók számára sem. Vi Keeland A beosztott című könyvét kora nyáron hozta el olvasói számára az Álomgyár Kiadó, és nekem nagyon kellemes meglepetést okozott, mert a borítón szereplő Chippendale-fiúka fotója ellenére egy tartalmas, jól megírt történetet kaptam, melynek még nyomokban sem volt köze a borítón szereplő fickóhoz.

Penelope Ward nevével is találkoztam már – és mindenki más is, akinek az olvasás a szenvedélye –, hiszen a Könyvmolyképző Kiadó már két könyvet is megjelentetett a szerzőtől: Legdrágább mostohabátyám (Stepbrother Dearest) és Jake megadja magát (Jake Undone), sőt hamarosan a harmadik is megjelenik A legedvesebb szomszéd (Neighbor Dearest) címmel. Közvetlenül a megjelenés után el is olvastam Legdrágább mostohabátyámat és nem kedveltem, mert sablonos amerikai ifjúsági történet volt, ami lassan már a csapból is folyik. Nekem nem jönnek be ezek az eltúlzott ifjúsági lelki mizériák, tehát a szerző következő könyve már nem is érdekelt.

S akkor itt van ez a történet, két különböző szerzőtől, s az egyik stílusát kedvelem, a másikét nem. Győzött a kiváncsiság és Vi Keeland neve.

A történet főhősei Soraya Venedetta, egy kissé excentrikus, több tetoválással is rendelkező, tiritarka hajú fiatal nő, aki egy tanácsadó rovat szerkesztőjének asszisztense, és Graham Morgan, tehetős üzletember, a címben is szereplő nagyképű öltönyös.

Kettejük első találkozása a metróban történik, amikoris Soraya épp egy magánszámot ad elő, hogy egy volt randipartnertől szabaduljon. Nagyképű öltönyös természetesen nem veszi őt észre, hiszen azzal van elfoglalva, hogy telefonon leordítsa valaki fejét. S ez a telefon hozza össze őket, ugyanis a férfi a zsebe mellé teszi a készüléket, melyet Soraya kaparint meg és a későbbiekben visszaszolgáltat – ne essünk tévedésbe: nem aznap.

Itt már elgondolkoztam azon, hogy ismét tévedésben élek, mert tehetős üzletemberekről úgy gondoltam, hogy még a nagyvárosban is – mert egy Egyesült Államok-beli nagyvárosban játszódó történet – saját kocsijukkal mennek a munkahelyükre, melyet ők maguk vezetnek, ha puccos sportkocsi, vagy a sofőrjük, ha valami elegánsabbra is költöttek. És azt sem igazán értettem, hogy egy tehetős üzletember nem zároltatja rögtön a telefonját a szolgáltatóval, hanem alkalmat ad a megtalálónak, hogy kutakodjon benne. No, de kicsire nem adunk, s lehet Graham Morgan mégsem volt annyira tehetős és inspirált, hogy mindezt elkövesse.

Nyilvánvaló, hogy ez a két teljesen különböző ember kapcsolatba kerül egymással, s ehhez a kapcsolathoz idővel érzelmek is társulnak, ahogy jobban megismerik egymást. S ha már érzelmek, akkor néhány érzéki jelenettel is elkényeztettek a szerzők, pont annyival amennyi kellett.

Hogy azért a történet némi extra izgalommal is szolgáljon, Graham múltja visszajelez és felkavarja a kedélyeket, de sajnos ez annyira közhelyes volt, hogy nem jött az izgalom, hogy akkor most mi lesz, hanem “jobbat nem tudtak kitalálni?” volt a reakcióm.

A töténet E/1-ben íródott, váltott szemszögben, tehát úgy a Soraya, mint a Graham gondolatait is megismertem, bár érzésem szerint talán Sorayából kicsit többet kaptam. Hogy a két szerző közül ki mit írt, fogalmam nincs, nem találtam erre vonatkozó információt, feltételezéseim nem osztanám meg.

A szereplőkről is megosztott a véleményem. Graham kedvelhető, nem nagyon, de azért nagyjából megfelel annak a képnek, amit az ember lánya annyi döggazdag üzletemberről olvasott könyv után magában kialakított az ilyen karakterekről. Plusz pontot kap azért is, mert nincsen semmilyen fajtájú szexuális devianciája. Soraya viszont nem lett a szívem csücske és ez nem a tetkói, vagy naponta változó hajszíne miatt volt, hanem a viselkedése miatt. Egyesek ezt szókimondásnak neveznék, nekem egyszerűen vulgáris a viselkedése, a beszédstílusa.

Kedveltem, hogy itt-ott betekintést nyertem a Kérdezd Idát! (itt dolgozik Soraya) tevékenységébe, konkrétan olvashattam néhány levelet és a rá adott válaszokat is – maga Graham is kiönti a lelkét és tanácsot kér –, viszont nem kedvelem amikor egy történet tele van a szereplők közötti sms-váltással. Tele éppen nem volt, de hiányérzetem sem lett volna, ha egyáltalán nincs benne egy sem.

Többet vártam a történettől, de sajnos csak közepesre, egyszer olvasósra sikeredett… de ízlések és pofonok.

Nagyképű öltönyösök helyett Jóképű öltönyösöket mutatunk nektek, ki kell találnotok kik vannak a képeken! Minden állomáson más-más öltönyös híresség várja, hogy beírjátok a nevét a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére válaszolni az értesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.