Cecelia Ahern június 7.-én Budapesten, a 89. Ünnepi Könyvhéten! Könyvbemutató 17 órától a Vörösmarty téri Nagyszínpadon, dedikálás 18 órától a Dedikálószigeten.
Az Athenaeum
Kiadó pedig újabb kötettel lepte meg a szerző rajongótáborát. A Lantmadár két,
szinte hihetetlen körülmények között találkozott ember szerelmének
története és nemcsak. Kövesd a Blogturné klub három bloggerét e rendhagyó
blogturnén, és tiéd lehet a könyv egy példánya.
Laura a
nagyvilágtól elzárva él Írország délnyugati részén, a hegyek közt, harmóniában
a természettel. Egy nyári napon azonban összetalálkozik az erdőben Solomonnal,
és élete egy csapásra megváltozik. A sármos férfi egy dokumentumfilmes
forgatócsoport tagja. A háromfős kis csapat éppen következő filmjéhez keres
témát, Laura pedig egyből felkelti az érdeklődésüket. A lány ugyanis lenyűgöző
képességgel rendelkezik: úgy tudja utánozni a hangokat, mint senki más - senki,
csak az ausztrál lantmadár.
Laura egy új
élet reményében a stábbal tart Dublinba, ahol nem csupán a nagyváros zajos
nyüzsgése robban be a mindennapjaiba egyik pillanatról a másikra, de a 21.
század is, a közösségi média, a tévé és a tehetségkutató műsorok pozitívumaival
és árnyoldalaival egyaránt.
Cecelia Ahern
legújabb regénye elgondolkodtató, szívmelengető szerelmi történet a mindenkiben
ott lakozó szabadságvágyról és a világ zaja mögött megbúvó csendről.
Athenaeum,
2018
Eredeti mű:
Cecelia Ahern – Lyrebird, 2016
“A világ egyik legcsodálatosabb,
legkülönlegesebb és valószínűleg legintelligensebb teremtménye az
összehasonlíthatatlan művész, a lantmadár…
A
madár hihetetlenül félénk és megfoghatatlan… lenyűgöző intelligenciával
rendelkezik. Az, hogy hegyi lény, csak részben magyarázza karakterét.”
Ambrose
Pratt: Tanulmány a lantfarkú madárról
Bevallom,
ezidáig Cecelia Ahern egyetlen könyvét olvastam. Nem azért mert nem kedvelném a
szerzőt, hanem egyszerűen időhiány miatt… és egy kicsit azért is, mert a szerző
nem az igazán szokványos romantikus történetekkel rukkol elő, hanem könyveiben
a szerelem és romantika mellett mindig létezik komolyabb téma, mondanivaló is. Az
ember lányának megfelelő hangulatban kell lennie ahhoz, hogy vevő legyen és
értékelje is ezeket a komoly dolgokat is.
A főszereplő
személye volt a döntő tényező, ami miatt olvasni akartam ezt a történetet, mert
Laura, ahogy a fülszöveg is indulásból elárulja, a világtól elzártan élt. Rögtön
megjelent előttem Tarzan, a Dzsungel könyve Mowglija, vagy akár ByeAlex Kedvese,
akit, ugye, farkasok neveltek.
Viccet
félretéve, azért akartam ezt a könyvet, mert kiváncsi voltam a szociális
készségeket nélkülöző lány útjára egy számára teljességgel idegen világba, egy
olyan világba, amelyet csak könyvek lapjairól ismer.
Kicsit nehezen
indul el a történet, melyben először is megismerkedünk egy kis
forgatócsoporttal: a producer Boval, a leszbikus operatőr Rachellel és a
hangtechnikus Solomonnal. Végig fontos szerepük lesz a történetben,
hiszen nekik köszönhetően kerül képbe és változik meg a hősnő, Laura sorsa. Ők
évek óta együtt dolgoznak, Bo és Solomon egy ideje egy párt is alkot, bár
kapcsolatuk nem a legideálisabb, főleg Bo személyes karrier-ambíciói miatt.
A stáb a Cork
megyei Gougane Barra településre utazik, ahol az az idős ikerpár él, akiknek
meglehetősen magányos életét egy évig figyelemmel kísérték, és amiből
nemzetközi díjnyertes dokumentumfilmet sikerült összehozniuk. Most egyikük temetésére utaznak és a producer Bonak
megcsillan egy újabb díjnyertes alkotás lehetősége. A cél miatt pedig nincs
tekintettel senkire és semmire.
Csakhogy a
remélt folytatás teljesen már irányt vesz, amikor a véletlen összehozza őket
Laurával, aki egy régi-romos kőházban él egy tisztáson, valahol az erdő mélyén,
és aki egy különleges tehetséggel rendelkezik: minden hangot tökéletesen
utánozni tud, emberi hangoktól az ajtó nyikorgásig, a telefon billentyűinek
pittyegéséig, a madarak füttyétől egy hárfán előadott dalig. Ezért a képességéért nevezik el Laurát az Ausztráliában élő hangutánzó madár után lantmadárnak. Mielőtt mindenki
felkapná a fejét és rávágná, hogy ilyen nincs, kéretik visszaemlékezni Michael
Winslowra, az unalomig ismételt Rendőrakadémia-filmek színesbőrű sztárjára, aki
ugyanilyen hangképzési képességgel rendelkezik.
Laurát nem úgy
kell elképzelni, mint egy vadonban nevelkedett személyt, hiszen ő csak élete
utóbbi tíz évét töltötte ott. Ír, olvas, beszél, csupán nagyon félénk, nagyon
egyedül van és a világot csupán a könyvek lapjairól ismeri. Laura jogilag nem
létezik és létezéséről mindeddig három ember tudott: nagyanyja, anyja és később
apja is, most pedig mindhárom ember halott. A producer Bo pedig a nagy
lehetőséget látja benne: a világhírnevet, díjakat és anyagi juttatásokat első
sorban magának, tehát nyomul és kihasználja, hogy Laura a barátjával, a
hangtechnikus Solomonnal első pillanattól kezdve szót ért és megbízik benne.
Csakhogy Bo kezéből kicsúszik a dolgok irányítása, mert túl sokat akart.
Nem szeretnék
többet mesélni a cselekményről, mert akkor minek elolvasni. Annyit azért még
elmondanék, hogy Laura élete gyükeresen megváltozik és nem mindig jó irányba
halad, hiszen mindenki akar egy darabot belőle, mindenki akar valamit tőle, de
őt senki meg nem kérdezi, hogy ez a változás jó-e neki, hogy ő mit akar
igazándiból. Az egyetlen aki igazán törődik vele az Solomon, a hangtechnikus,
tehát nem is meglepő, hogy idővel kettejük között barátság lesz, ami később
szerelemmé alakul át.
A történet
E/3-ban íródott, tehát a szerző mesél, jelen időben és négy részre van osztva
Laura történetének függvényében. Minden ilyen részt egy-egy részlet előz meg Ambrose Pratt: Tanulmány a lantfarkú
madárról című írásából, jóval bővebben, mint ahogy én itt idéztem belőle.
“Tiszteletben tartja a szomszédai területét,
de a sajátját is védi.
Rendelkezik a képességgel, hogy gondolatait
egyfajta beszédformával közvetítse.
Monogám, párjához mindig hűséges – látszólag
még a társa halála után is (habár ezt még nem sikerült minden kétséget kizáróan
bizonyítani).
Különösen szereti a dallamokat, és azokat
csodásan, magas fokú művészi képességgel tudja előadni.
Kecsesen táncol, és lépéseit különleges,
tündéri zenével kíséri, melyben tánclépéseivel is követett, lüktető szüneteket
tart.”
Ambrose
Pratt: Tanulmány a lantfarkú madárról
A Lantmadár az
a történet, amit vagy kedvel az olvasója, vagy nem, köztes megoldás nincs. Én
nagyon kedveltem ezt a titkokról, szabadságról, szerelemről, rossz döntésekről,
személyes ambíciókról és még annyi minden másról szóló keser-édes történetet.
Mindenképpen figyelemre méltó könyv. Engem annyira lekötött, hogy le sem tudtam
tenni, hajnali háromig olvastam.
Első sorban a
szerző rajongóinak ajánlom, valamint azoknak is, akik nem riadnak vissza
egy-egy komolyabb történet olvasásától. De természetesen ízlések és pofonok…
Játékunkban a
szerző könyveire vonatkozó néhány kérdésre kell választ adni és azokat a
Rafflecopter megfelelő dobzába beírni. Nem lesz nehéz.
Ne
feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket
e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok,
ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre
postáz.
A szerző hány
könyve jelent meg eddig magyar nyelven is?.
06.03 -
Betonka szerint a világ…
06.05 -
Zakkant olvas
06.07 - Szembetűnő