Amikor a londoni Heathrow Reptéren biztonsági intézkedésre hivatkozva beszünteti az automatikus utasfelvételt, az Aer Lingus check in desk pultja mögött Cora Hendriks épp élete mélypontját éli. Egy keserű szerelmi csalódás után, édesanyja egyre súlyosbodó Alzheimerével kénytelen szembenézni. A váratlan intézkedés így nem is jöhetett volna jobbkor, gondjaiból mások életébe meneküljön. Saját sorsát tekintve ugyan végleg lemondott a szerelemről, ez nem akadályozza meg abban, hogy Cupido szerepét magára öltve, az utasok között villám párközvetítésbe fogjon.
Cora a
megérzései, az internet és cinkostársa, a légiutas-kísérő Nancy segítségével a
huszonhetedik sorban rendezi be szerelmi laboratóriumát. Minden járaton lesz
két mit sem sejtő utas, akik ahelyett, hogy véletlenszerűen foglalnának helyet
a gépen, azt veszik észre, hogy álmaik szerelme mellett ülnek – vagy mégsem,
Cupido-Cora ugyanis koránt sem tévedhetetlen. De mit kezd az önjelölt
szerelemvadász akkor, ha egy nem várt találkozás után ismét ő kerül a célkeresztbe?
General Press,
2018
Eredeti mű:
Eithne Shortall – Love in Row 27, 2017
Az ír
újságíró, író első regénye – eddig összesen kettő van –, mely természetesen az
első, ami magyar nyelven is megjelent. S ha a szerző ír, akkor a történetnek
is valamilyen formában Írországhoz kell kapcsolódnia. Ez esetben nem helyileg,
hanem a hősnő és munkája kapcsolódik Írországhoz, hiszen Cora az Aer Lingus (egy ír légitársaság) check-in pultjánál dolgozik London legnagyobb repülőterén, Heathrow-n.
Zárójelként megjegyzem azok számára, akik még nem jártak Londonban, hogy a
városnak négy repülőtere van, és mindegyik működik.
Cora maga is
ír származású, de már anyja is a repülőtársaságnak dolgozott Londonban. Állását
átmenetinek tekinti, mert végzetsége teljesen más, de egy rossz kimenetelű
kapcsolat miatt ott kellett hagynia álommunkáját és haza kellett térnie
Berlinből. Ráadásul anyjánál Alzeheimer-kórt állapítottak meg, és most egy erre
szakosodott kutatóintézetben él. Cora pedig arra haszálja munkáját, hogy
kéretlen Cupidót játszék és szingliket párosítson össze, egymás mellé ültetve őket
az ominózus huszonhetedik sorba.
Mivel Cora a földön marad, a potenciális
párosokat a repülőn barátnője, a légiutaskísérő Nancy figyeli tovább és ő maga
is közbelép egy-egy ingyen valamit felajánlva, ha úgy látja hogy a párnak
segítségre van szüksége. Kezeket fel, ki kapott valaha is valamit ingyér' bármilyen repülőjáraton, mikor lassan még a levegővételért is külön kell
fizetni? S a politikai korrektség nevében Nancyvel dolgozik George is, aki
színesbőrű és meleg. Ezzel pedig több dolgot is kipipált a szerző: lásd
esélyegyenlőség: férfi is dolgozhat egy nőies szakmában, valamint nincs faji
hovatartozáson és szexuális preferenciákon alapuló diszkrimináció.
Nem mondanám,
hogy különösebben kedveltem volna a történetet, ami szinte olyan mint egy
novellagyűjtemény, hiszen Cora "klienseiről" szinte mindent megtudunk, akár rendszeresen repülnek a légitársasággal, akár csupán alakalmi utasok. Ezeknek az embereknek egyetlen
közös pontjuk van: Cora és az ő mániákus párkeresése... meg a légitársaság, amivel utaznak.
Azért sem
kedveltem, mert valós dolgokat alakít át saját kénye-kedve szerint. Ami nem
gond, hiszen a történet fikció, de akkor ne alapozzon egy nagyonis valós
légitársaságra – vajon ezért a reklámért kapott néhány ingyenútat az Aer
Lingustól? –, hanem találjon ki egy fiktív légitársaságot (például Vadliba
Airlines) és annak a működési szabályait ő maga írhatja meg. Cora azért kerül a
check-in-hez, mert biztonsági okokból csak személyesen lehet bejelentkezni a
járatokra. Ugyanakkor ő feltölt a cég számítógépes rendszerébe egy olyan, a
testvére által írt programot, amivel az utaslistát összekapcsolja a közösségi
oldalakkal és így keresi a szingliket, valamint párosítja össze őket
érdeklődési körük szerint. Erről pedig szinte mindenki tud, de senki nem szól
semmit. Tényleg? Csak úgy játszadozik a személyes infókkal saját kénye-kedve
szerint? Most nem éppen egy ilyen miatt lépett érvénybe a GDPR? És a biztonságiaktól senki nem veszi észre, hogy a számítógépes
rendszerben párhúzamosan még fut egy program? Heathrow-n, Európa egyik legforgalmasabb, legnagyobb repülőterén?
Ugyanakkor ott
van Cora nem létező szerelmi élete. Még mindig nem tudta túltenni magát a
parazita Friedrich-en, és mikor már viszonylag megnyugodni látszik, akkor a
férfinek meg kell jelennie feleségestől Londonnak pont annak a repülőterén,
pont annak a légitársaságnak pont annak a check-in pultjánál, ahol a hősnő
dolgozik. Kicsit sok a véletlen egybeesésből és kliséből, nem?
Természetesen
ott a kiszámítható boldog végkifejlet, amikor Cora maga is megtalálja a
szerelmet, ami végig ott volt az orra előtt, de mélységes szerelmi bánata miatt
nem volt hajlandó észrevenni.
Én elég gyakran utazom repülővel, és valahogy nem esett jól ez a történet, mert kissé távol áll attól, amilyen valóban egy repülőút, a hozzá tartozó végeláthatatlan biztonsági intézkedésekkel együtt, és nem igazán vannak kedves légiutaskísérők, akik csak úgy szívjóságból meglepnek ezzel-azzal, vagy csak egyszerűen odajönnének beszélgetni.
Könnyű, nyári olvasmány, strandra – vagy éppen egy repülőútra – pont jó, de sokat nem kell várni tőle. Nekem ez egyszerolvasós-fejeltős marad, de természetesen ízlések és pofonok…
Könnyű, nyári olvasmány, strandra – vagy éppen egy repülőútra – pont jó, de sokat nem kell várni tőle. Nekem ez egyszerolvasós-fejeltős marad, de természetesen ízlések és pofonok…