Bella Vista lankái 2
A napsütötte
Bella Vistán, ezen a csodaszép és dúsan termő birtokon nevelkedett Isabel
Johansen a nagyszülei féltő gondoskodása mellett. A lány úgy dönt, hogy
gyerekkori otthonában főzőiskolát nyit, ahová eljöhetnek azok, akik megcsömörlöttek
a nagyvárosi élettől, változásra vágynak, és meg akarják ismerni a
szakácsművészet titkait. A gyümölcsösök és szőlők, a virágoskertek a
kaptárakkal eszményi helyszínül szolgálnak ehhez az elképzeléshez. A birtokon
felbukkan az újságíró Cormac O'Neill – aki a munkája során a világ számtalan
forrongó pontján megfordult már –, hogy anyagot gyűjtsön a könyvhöz, amelyet
Isabel nagyapjáról rendelt tőle egy kiadó. A férfi régi titkokról, megrázó
tragédiákról lebbenti fel a fátylat. Vajon a múlt megismerése és egy váratlan,
mindent elsöprő szerelem elég ahhoz, hogy Isabel kövesse az álmait?
HarperCollins,
2018
Eredeti mű:
Susan Wiggs – The Beekeeper’s Ball, 2014
A
Kaliforniában játszódó Bella Vista lankái
második része, és ezzel záródik is a sorozat, annak ellenére, hogy a történet
végén nem minden kapott rózsaszínű közbe burkolt happy endet, sőt néhány dolog
határozottan nyitott maradt. Elképzelhető, hogy annak idején a szerző további
folytatásokkal akarta tovább szőni ezt a történetet – lett volna hová és kivel
is, de mivel már négy éve írta meg a második részt, nem valószínű, hogy valaha
is választ kapok majd azokra a dolgokra, amik nyitottak maradtak.
Akik már
olvasták a történet első részét, azok ismerik a helyszínt is, és nagyjából a
szereplőket is, hiszen túl sok új szereplő nem jelenik meg. Az egyik ilyen a férfi főhős lesz, Cormac O’Neill,
az író, aki azért érkezik Bella Vistára, hogy Magnus Johansen történetét
megírja. És azt is tudják, hogy ez a rész természetesen Isabel Johansenről fog szólni, hiszen nagyon szépen fel volt ez vezetve az előző részben.
Akárcsak a Megtalált álmokban, most is szinte
minden a birtok körül forog, ahol a család almatermesztéssel foglalkozik. Ehhez
jön hozzá Isabel a maga történetével és megálmodott főzőiskolájával, valamint
nővére esküvői előkészületeivel.
Mivel Cormac
az idős Johansen történetéért utazik Bella Vistára ismét elmerülhetünk a
második világháború Dániához köthető eseményeiben, és abban, hogy milyen hatása
volt ennek a Johansen családra, akik kénytelenek voltak menekülni, mivel a dán
ellenálláshoz tartoztak. Néhány erről szóló részlet már ismerős az előző
részből, nem érettem az ismétlés mit akart kihangsúlyozni.
Be kell
vallanom, hogy a háborús részeket nem kedveltem, mert személy szerint nem
vagyok oda a háborús vagy zsidóüldözésről szóló történetekért, ez pedig a könyv
durván egyharmadát tette ki.
Isabel a
főzőiskolája mellett a méhészkedéssel is kacérkodik, de mivel kezdő, szüksége
van egy szakember segítségére is. Itt kerül a képbe a másik új szereplő: Jamie.
Ő egy nagyon fiatal, rocker kinézetű lány, aki ráadásul terhes is, viszont
mindent tud a méhekről, a méhészetről és reális segítség a kicsit elveszett
Isabel számára. Ő az egyik olyan szereplő, akinek a története lezáratlan
maradt, mert a lány ugyan elhatározza, hogy lemond a gyermekéről, de a birtokon
mindenki finoman, vagy nyiltabban az ellentkezőjéről próbálja meggyőzi. Arról,
hogy ez sikerül-e, a továbbiakban egy szó sem esik.
Ugyanakkor
Erik, a lányok apjának története is új löketet kap, mikor Cormac egy kicsit
kutakodni kezd a baleset körülményei után és újabb információkkal áll elő, de
ez is elsikkad – bár ami azt illeti, pont a végére tartogatta a szerző ezt a
kis durranást.
Isabel, akit
nagyszülei neveltek – Erik, az apja még születése előtt meghalt
autóbalesetben, anyja pedig két nappal később nem élte túl a szülést –, nos ő minden információért hálás, ami a szüleivel összefügg, de most egyszerűen közömbösen fogadja a hírt:
“– Nem is tudom... Lehet, hogy nyugodni
kellene hagynunk a dolgot – gondolkodott hangosan, aztán hátrált egy lépést, és
felnézett Macre, a szerelmére, aki az egész világot és a jövőt jelentette
számára. – Vagy legközelebb majd Tangerbe utazunk.”
Nekem kicsit összecsapottnak tűnt, mintha a
szerző túl sok információt akart volna egyetlen kötetbe belezsugorítani, és azt
is megfejelte a múltba való kaladozások fejezeteivel. Úgy néz ki, most az a
trend, hogy egy könyven belül legalább két generáció történeteit kapjuk meg
ide-oda ugrálva az időben.
Annak
ellenére, hogy rengeteg minden volt belezsúfolva, egyes részek már-már vontatottnak
tűntek, a jelenben játszódó jelenetek egy része is arra volt hangolva, hogy
egy-egy szereplő (az idősebbek közül) hogyan élete meg a második világháború
atrocitásait, és erről mesélt annak, aki épp hajlandó volt meghallgatni. De
lényegében erről szól a történet, hiszen Cormac O’Neill azért jön a birtokra,
hogy ezeket a történeteket első kézből hallhassa és könyvében a világ elé
tárhassa.
Akárcsak az első részben, a szerző
most is megörvendezteti a vállalkozó kedvű olvasókat receptekkel. Míg az első
részben minden az alma körül forgott, most természetesen a méz lesz a
főszereplő, hiszen Isabel új hobbija a méhészkedés, és receptei is e körül forognak. Lehet próbálkozni.
Nem kedveltem,
nekem egyszer olvasós marad, de természetesen ízlések és pofonok…