Anna Bouvarie
a helyi pap feleségeként húsz éven keresztül szolgálta Istent és az
egyházközséget – számos különféle módon. Süteményt sütött, kihordta az egyházi
lapokat, szorgalmasan mosta és vasalta férje karingeit, miközben magát és
gyermekeit csakis a használt holmik vásárán talált viseltes ruhákba öltöztette.
Ám amikor férje sikertelenül pályázik a főesperesi tisztségre, és a férfi
csalódásában keserű magányba gubózik, kislányát pedig immár elviselhetetlenül
zaklatják a helyi iskolában, Anna végül fellázad. Munkát vállal a helyi
élelmiszerüzletben, ahol a pénzkereset mellett visszanyeri saját önértékelését
is – szembeszállva az egyházközség döbbent rosszallásával és férje jéghideg
dühével. S felkelti három nagyon is különböző férfi szenvedélyes érdeklődését,
akik mind fontos szerepet játszanak Anna életének kivirulásában…
Kossuth, 2013
Eredeti mű:
Joanna Trollope – The Rector’s Wife, 1991
“egy idő után
az embernek elege van abból, hogy állandóan türelmesnek kell lennie.”
Ez
nyilvánvalóan nem egy mostanában megjelent könyv, én is tavaly olvastam, de
valamiért mindig kerültem, hogy erről írjak a blogban. Az este ismét
belenéztem, mert ez egy újraolvasós könyv – mellesleg nálam a szerző valamennyi
eddig olvasott könyve az újraolvasós
katergóriába tartozik –, s hát akkor itt az ideje erről a történetről beszélni
egy keveset.
Azért szeretem
Joanna Trollope könyveit olvasni, mert mindig egy kényes témát választ és azt
járja körül a történetben. Annak ellenére, hogy ezek a történetek az élet
dolgairól szólnak, az erotikát teljes egészében mellőzik és inkább az
alaptémához tartozó élethelyzeteken van a hangsúly. Ebben a történetben sincs
ez másképp. S azért is kedvelem a szerzőt és az írásait, mert felnőttekről ír
felnőtteknek.
Angliában
járunk, időben a 20. század végén, de ez a történet akár napjainkban is
érvényes lehetne bárhol a világon... pontosítok, a világ keresztény részén. A
történet középpontjában természetesen egy pap felesége van, nem nagy filozófia
kitalálni. Akkor lett volna meglepetés, ha a történet nem róla szól.
Ugye
mindenkinek saját privát nyomora, hogy hogyan viszonyul a valláshoz és
Istenhez, hisz-e a létezésében, jár-e templomba, gyakorolja-e a vallását vagy
sem, és senkinek semmi köze hozzá. Az egyetlen kivétel ugyebár a lelkész felesége,
mert egy sztereotíp világban élünk, a pap feleségétől elvárják, hogy a férje
munkáját segítse, sőt! az legyen a legfontosabb, hogy a gyülekezet apró-cseprő
dolgait megoldja, segítsen a rászorulókon, smúzoljon a támogatókkal és
mindehhez vágjon jó képet is. Ez nemcsak a könyv lapjain van így, gyakori a
valós életben is, különösen kisebb településeken, ahol a papnénak példát kell
mutatnia a gyülekezetnek.
Anna Bouvarie
rendesen el is játsza ezt a szerepet kemény húsz évig, ám amikor férje nem
kapja meg a remélt előléptetést elege lesz. Ő eredetileg fordító volt,
szakszövegeket fordított németből(re?), de miután nem maradt fizikai ideje
határidőre befejezni a fordításokat, a megbízók lassan elmaradtak. Most pedig
nagyon kellene a pénz, hiszen két gyermekük is van, és Annának nagyon elege van
az örökös nélkülözésből és spórlásból és természetesen jobbat-többet szeretne
nyújtani gyermekeinek is. Munkát vállal a közeli város egyik boltjában és ő nem
szégyeli, hogy árufeltöltés lesz a feladata. Férje viszont annál inkább és egy
idő után a nő tudta nélkül felkeresi főnökeit és a nevében felmond. Anna egy
békés személy, én kiheréltem volna.
Nemcsak az
anyagiakkal állnak hadilábon, hanem a családi életük is szétesőben van. Annát
két férfi is kísértésbe hozza, férje kizárólag saját magával és sérelmeivel törődik és mindig csak a látszatért él, az érdekli mit fog a gyülekezet (és főleg a
tehetős támogatók) szólni ha… És a gyülekezet szól is, mert a pletyka vastagon
folyik, olyankor is, amikor Anna vagy a gyerekek teljesen vétlenek. Férjét teljesen letaglózza, hogy nem kapta meg a főesperesi kinevezést, önző módon csak és kizárólag magával és a sérelmeivel törődik. Meg azzal, hogy kifele, a világnak és a gyülekezetnek a tökéletes család képét mutassák, azt a képet, amit a környezet elvár tőlük.
Ez egy
felnőtteknek szóló történet, mert mit értene egy alig tizen-huszonéves egy negyvenes,
két gyermeket nevelő nő kínjából, egy sértett férfi megfelelési kényszeréből. Én nagyon kedveltem, mert volt mondanivalója,
bár nem mondanám, hogy nagyon pörgős lett volna. Ez a lassan csordogáló
cselekmény egyébként nagyon jellemző a szerzőre, legalábbis az általam eddig
olvasott műveire érvényes.
1994-ben négy
részből álló minisorozat is készült a könyv alapján. Még nem láttam, de tervben
van, feltételezhetően majd egy következő életben, amikor csak olvasni és filmet
nézni fogok.
Ja, és ízlések
meg pofonok…