Senki nem
felejthet el egy olyan nyarat, amelyet a Casa D'Orban töltött…
A Casa D'Or, a
titokzatos ültetvényes ház a Naplemente-tó partján, több mint ötven éve a Wyatt
család tulajdonában van. Jennifer Wyatt ide tér vissza az egyetem elvégzése
után reményekkel telve, várja a tóparti nyár. Ám mire eljön az ősz, szíve
összetörik, családja szétesik, álmai semmibe vesznek.
Húsz évvel
később a Casa D'Or, tragikus események áldozataként, elhanyagoltan áll.
Jennifer rácsapta az ajtót a múltjára. Aztán Jim, a férfi, akit megismert, és
akibe beleszeretett azon a varázslatos nyáron, újra megjelenik az életében. Azt
tervezi, hogy visszaszerzi a Casa D'Or egykori dicsőségét. Találkozásuk
felzavarja mindkettejük régi kísérteteit, és felfedi a sötét titkokat,
amelyeket a ház még mindig rejteget.
„Elvesztett
szerelem és rég eltemetett titkok… Tökéletes vasárnapi olvasmány.” (Marie
Claire)
„Ezzel a
csábító és titokzatos regénnyel kitűnően elmúlathatunk egy nyári délutánt.”
(Daily Express)
„Megragadó…
Szurkolni fognak Jimnek és Jennifernek. Az elbeszélés nagy sebességgel száguld
előre, és briliáns a stílusa. Én imádtam.” (Daily Mail)
„Románc
izgalommal fűszerezve.” (Glamour)
„Titokzatosság,
cselszövés és románc találkozik egyetlen varázslatos olvasmányban.” (Fabulous
Magazine)
„Hangulatot
teremt és leköti a figyelmet.” (Sunday Mirror)
XXI Század,
2017
Eredeti mű:
Tasmina Perry – The House on the Sunset Lake
Ez a könyv egy
kicsit másabb volt a Tasmina Perrytől megszokottakhoz képest, legalábbis nekem
ez volt az érzésem. Mintha az általam eddig olvasott könyveiben több lett volna
az “akció”, és mellette volt egy romatikus-szerelmi szál is. Ez pedig egy
szerelemről szól és a mellékszál a történéseké.
Abban is
különbözik az átlagtól, hogy a történet központjában egy férfi áll, Jim
Johnson, és a női főhős, Jennifer Wyatt kissé mögé szorul, de ez nem jelenti
azt, hogy ne lenne fontos szerepe a történetben.
A cselekmény
párhúzamosan két idősíkban zajlik: 1994-ben, amikor a két fiatal megismerkedik
és egymásba szeret, majd húsz évvel később, amikor egy üzleti ügy kapcsán ismét
egymáshoz sodorja őket a véletlen ördöge. És ez nagyon jól van így, mert ahogy
haladunk a jelen történéseivel, úgy ismerjük meg fokozatosan a múlt eseményeit
is, hogy majd csak a végére kapjunk tiszta képet. Mert ebben a történetben
semmi sem az, aminek az első pillanatban látszik.
A ‘90-es évek
közepén, a híres angol író, Bryn Johnson családostól Savannah-ba érkezik, hogy
halódó karrierjének egy újabb impulzust adjon. És megismerkednek a szomszédban
lakó Wyattékkal, aki a helyi közösség krémjéhez tartoznak: gazdag, vállalkozó
férj, sznob, neurotikus feleség, puccos iskolákba járatott, de semmihez nem
értő lány, akit ráadásul a család egy hozzájuk hasonló családból származó férfi
felé terelget.
Ebbe a
felállásba érkezik az apja árnyékából kitörni készülő Jim, aki húszévesen rockzenészi
karrierről álmodik és rácsodálkozik a tipikusan déli világra, ami annyira
különbözik a sajátjától
“– Furcsa egy ország ez az Amerikai Egyesült
Államok – rázta Jim a fejét, és mosolygott. – Tizenhat éves korodban vehetsz
fegyvert, de várnod kell, amíg huszonegy éves leszel, hogy kapj egy sört.”*
A két család
gyakran találkozik a nyár folyamán és akaratlanul is hatással lesznek egymás
életére, a nyár pedig tragédiába torkollik.
Húsz évvel
később Jim Johnson karierrje csúcsa fele
törtet a szállodabizniszben. Két lépésre van az igazgatótanácsi tagságtól és a
rockzenész karrier-álmok már rég a múlté. És pont Wyatték villáját vásárolja
meg a luxusszálloda-lánc számára. Tehát elkerülhetetlen Jennifer és Jim találkozása,
az emlékek felelevenítése. Jennifer trófea-feleség, semmi más, hiszen
minden meggyőződése ellenére és a körülmények hatására, követte a családja
által kijelölt utat.
Látszólag ez
egy olyan könnyű, nyári olvasmány, de sokkal több annál. Igen, alapjában véve ez Jim és Jennifer szerelmének története múltban és jelenben, de nemcsak, hiszen pontos betekintést kapunk Jim munkájába és magánéletének alakulásába és közvetetten a Jenniferébe is, bár neki karriere nincs, csak magánélete. A szerelmi történeten
túl tele van titkokkal, megcsalással, árulással, sznobizmussal. És a Jimre
jellemző angol humorral:
“– Mondtam neki, hogy az első popesemény,
amelyre valaha eljutottam, a Nelson Mandela tiszteletére adott koncert volt
Wembley-ben. Mire azt mondta, hogy ő is ott volt, azzal a különbséggel, hogy ő in utero, az anyaméhben volt jelen.”*
Szépen megírt
történet, tele érzésekkel és még az utolsó pillanatokban is tartogat
meglepetéseket, hiszen, ahogy már jeleztem, ebben a történetben semmi sem az,
aminek látszik. Olvastatja magát, tehát egy délután-este túl lehet lenni rajta.
Én kedveltem, de természetesen ízlések és pofonok...
* Tasmina
Perry – Ház a Naplemente-tónál, XXI Század, 2017