„…elképesztően
izgalmas…” Booklist
Gray már akkor
is lenyűgöző volt, amikor négy évvel ezelőtt érdekházasságot kötött Izabellel.
Most viszont egyenesen leírhatatlan. Már nem szeleburdi ifjú, korántsem az;
meggyötört férfi lett, akit titkok vesznek körül, és aki nem árulja el, mit
tett azóta, hogy eltűnt.
Isabel tudta,
hogyan bánjon a hajdani, meggondolatlan ifjonccal, de a férje most… ezt a
baljósan szenvedélyes férfit nem lehet megszelídíteni. Vajon Isabel fel meri
fedezni önmagában mindazt, amire Gray vágyik, amit követel tőle? Bízik benne
annyira, hogy egészen átadja magát neki, az ellenállhatatlan, ám idegen
szeretőnek?
Sylvia Day a
New York Times és az USA Today bestseller írója, könyvei nemzetközi bestseller
listákat is vezettek. Több mint 20 díjnyertes könyve jelent meg, több mint 40
országban. 28 országban vált bestseller íróvá, könyveit több tízmillió
példányban adták ki.
Álomgyár, 2017
Eredeti mű:
Stvia Day – The Stranger I Married, 2013, 2012, 2007
Ha valaki egy
évvel ezelőtt azt mondja, hogy klasszikus romantikust fogok olvasni Sylvia
Day-től, méghozzá magyar nyelven, az biztosan az arcomra csalta volna a kaján
vigyort. Igazándiból azt sem tudtam, hogy ebben a műfajban is jeleskedett a
szerző, amíg a kiadó reklámozni nem kezdte megjelenésre váró könyveit. Valamiért eddig sosem látogattam meg az írónő honlapját, most pedig meglepve vettem tudomásul, hogy nem is egy ilyen klasszikus romantikus regénye van.
Ugyebár Sylvia
Daytől megszoktuk, hogy erotikában bővelkedő, de kortárs írásai vannak. Lásd
Crossfire sorozat, aminek nemsokára jön majd a befejező része is magyar
nyelven, vagy a Harlequin Magyarország által kiadott Átverve/Átölelve.
Nos, az Idegen a férjem önálló kötet, és teljesen
más az eddig megszokottakhoz képest, ugyanis ötvözi a tömény erotikát a
klasszikus romantikus történettel. Illetve ötvözné, ha lenne történet is az
erotikán túl, mert lényegében a könyv cselekményét alig néhány bővített
mondatban el lehetne mesélni.
Az aranyifjú
Grayson márki – akinek egyszerre két szeretője is van: gyermekkori szerelme és
egy divatos színésznő – daccból feleségül veszi a hozzá hasonlóan hírhedt és
csodaszép özvegy Lady Isabel Pelhamot (továbbiakban Pelként említődik a
történetben), aki 4 évvel idősebb nála és az esemény idején 26 éves. Azért
hangsúlyozom ezt ki, mert a történet során visszatérő motívum, hogy ő már idős,
nem lehetnek gyermekei, mi lesz majd a nemesi címmel, ha Grayson saját
vérvonalát szeretné továbbörökíteni és nem hagyja a testvéreire ezt a becses
feladatot. Értem én, hogy a 19. században fiatalnak csak a hamvas, 16 éves
elsőbálozók számítottak, de azért az élet nem ér véget 26 évesen, de még 30-ban
sem – ennyi éves Lady Pelham amikor történet folyatódik –, s anatómiai
ismereteim alapján a női termékenység időtartama genetikailag meghatározott és
a legritkább esetekben ér véget egy nő húszas éveinek a végén. Még
arisztokratáéknak sem találtak fel külön anatómiát és fiziológiát.
No, de térjünk
vissza a könyv cselekményéhez. Ott tartottunk, hogy Grayson márki feleségül
veszi Lady Pelhamot, csak, mert megteheti és ezzel milyen jól borsot tud törni az
anyja orra alá. S nem sokkal a házaságkötés után a békés egymás mellett élést
és szeretőtartást egy váratlan esemény zavarja meg, minek következtében a márki
önkéntes száműzetésbe vonul vidéki birtokaira, ahol remekül elvan magának úgy
négy évig, majd hirtelen indíttatásból visszatér és követeli férji jogait.
“– Akkor szeretőt kell keresnünk a férjednek
– mondta komoran a gróf. – Hogy hagyja békén az enyémet.”* – ez Lady Pelham
szeretőjének hozzáállása az új helyzethez
“– Semmiség, Bella. – A hercegné odahajolt,
és leánya arcához simította az arcát. – Mi más lehet egy
anya kötelessége, mint az, hogy segítsen a lányának szeretőt találni
a férje számára?”* – ez pedig lady Pelham anyjáé.
Körülbelül
ennyi lenne a dióhéjban cselekmény, mert a továbbiakat az egymás kerülgetése és
az erotika tölti ki. Meg az, hogy kinek kicsoda a szeretője, ki volt a
szeretője, vagy épp kit szeretne szeretőjének. Úgy jön le, mintha az egész 19.
századi angol arisztokrácia egyetlen nagy és boldog kupleráj lenne és csak a
legritkább esetekben lehet hitvesi hűségről beszélni.
Hogy ne csupán
a két főhős szerelmi és szexuális életével ismerkedjünk a történet során, a
szerző elénk tárja lady Pelham bátyjának, egy eljövendő hercegnek is a
kicsapongásait. Rhys, az eljövendő herceg épp egy jelentéktelen külsejű és
gyermeteg viselkedésű amerikai örökösnőt újít be magának és rendesen bele is
habarodik. Az ő történetük egy ponton übereli a főhősök között zajló erotikától
fűtött akarom-nem akarom játékot.
Nem mondanám,
hogy maradandó élmény volt olvasni a könyvet, de lehetett szórakozni rajta –
nem a pozitív értelemben. Úgy tudom a kiadó további klasszikus romantikus
történeteket tervez megjelentetni a szerzőtől, majd meglátjuk azok milyenek
lesznek – feltételezem hasonló stílusban íródtak.
Erotikus
írások rajongóinak ajánlott, ők minden bizonnyal értékelni és élvezni fogják a
történetet. Meg az ízlések és a pofonok…
* Sylvia Day –
Idegen a férjem, Álomgyár, 2017