A legfelső
emeleten Katie lakik. Egy könnyűzenei ügynökségnél dolgozik vezető beosztásban,
és ha nem éppen valamelyik lecsúszott rocksztárral hadakozik, azon tűnődik,
mennyi túrótortára lenne szükség ahhoz, hogy halálra egye magát…
Az alatta lévő
lakáson két izmos lengyel osztozik az utcai életben jártas taxissal, Lydiával,
akinek az eszénél csak a nyelve élesebb, ugyanakkor, meglepő módon, vannak
sebezhető pontjai is…
Az első
emeleten találjuk Fionnt, a kertészt, aki többre becsüli egy csokor
petrezselyem társaságát, mint az emberekét. Pedig úgy néz ki, mint egy mesebeli
herceg, és amikor saját műsort ajánlanak neki az egyik televíziós társaságnál,
váratlanul reflektorfénybe kerül…
A ház alsó
szintjének lakója az Elválaszthatatlan Páros, Matt és Maeve, akik, miközben
nagyon, de nagyon szeretik egymást, napi jótéteményekkel próbálják elejét venni
a lelküket mardosó kétségbeesésnek…
Egy ház, négy
lakás.
S egy este
rejtélyes látogató érkezik a Star Street 66-ba. Felbukkanása nagy változásokat
idéz elő a ház életében. Rég eltemetett titkok bukkannak felszínre, szerelmet,
tragédiát és nem várt fordulatokat idézve elő. És hirtelen minden lakónak új
irányt vesz az élete…
Marian Keyes
(Görögdinnye, Van valaki odaát?, Angyalok) a modern női irodalom koronázatlan
királynője. Finom humorral és kivételes érzékenységgel megírt művei méltán
népszerűek világszerte
Ulpius-ház,
2012, 2011
Eredeti mű:
Marian Keyes – The Brightest Star in the Sky, 2009
Nyilvánvaló,
hogy ez a könyv nem mostanában jelent meg, s bár meglehetősen kedvelem Marian Keyes
írásait, ezt egészen mostanáig halogattam, mert… nem tudom miért. Nagy
valószínűség szerint a terjedelme miatt. A szerző sosem sieti el a dolgokat, de
ez a könyv szinte 900 oldal. – Tehát akkor fogj hozzá, ha időd, türelmed és
hangulatod van hozzá.
Olvastam róla
jót és rosszat egyaránt, én úgy gondolom, hogy egyike a legjobb írásainak, de
ez természetesen csupán az én véleményem, ki-ki maga dönti el, hogy kibír
sokszáz oldalt vagy sem.
A fülszöveg
elég sokat elmond a szereplőkről, itt-ott pontatlanul, de ez igazán mellékes. Igen, a cselekmény nagy része egy négy lakásos házban történik.
Dublinban, hol máshol, hiszen a szerző ír és regényeinek cselekményét
előszeretettel helyezi hazai környezetbe. S kezdjük a történetet június elsején,
hétfőn, a 61. napon. Innen fogunk majd visszaszámolni, s ha volt időd, türelmed
és hangulatod a terjedelmes könyvhöz, akkor azt is megérted, hogy miért, mit
jelképez ez a 61. nap.
A történet
szereplői hétköznapi emberek, változatos a felhozatal a lengyel vendégmunkástól
a megfelelési kényszertől szenvedő kertészig vagy a gondjaikat szigorúan
titkoló fiatal házaspárig. Érdekes és kevésbé érdekes személyiségek, akárcsak a
való életben.
Kicsit
bővebben beszélnék a szereplőkről és akkor mindjárt a földszinten lakó Matt-tel
és Maeve-vel kezdeném. Fiatalok, házasok és látszólag minden a legnagyobb
rendben van közöttük, bár fura szokásaik vannak.
Fölöttük
Jemima lakik, egy kedves idős hölgy, Morgóval, lusta kutyájával. Ide várja Fionnt,
nevelt fiát, aki tulajdonképpen vidéken lakik, de mivel olyan jóképű mint egy
filmszínész, egy kertészeti tévéműsorba kap meghívást. Fionn ugyanis kertész,
szabályosan éhezik a szeretetre – ez zaklatott gyermekkorára vezethető vissza. A férfinek
csapodár szíve van: amilyen könnyen esik szerelembe, olyan gyorsan el is múlik
ez az érzés. Egyetlen állandó van az életében: a növények feltétel nélküli szeretete.
A második
emeleten Andrzej és Ian, a két lengyel vendégmunkás lakik, valamint az
albérlőjük, a taxis Lydia. Ian szinte állandóan honvággyal küzd, Andrzejt ír
menyasszonya a szexszel zsarolja – addig nem fekszik le vele, amíg a férfi
gyűrűt nem húz az ujjára. Lydia meg tömény nemtörödömséggel és flegmával álcázza
valós gondjait. És van belőlük éppen elég.
A legfelső
lakásban Katie lakik. Egy köpésre a negyventől, gazdag, menő baráttal, akit sem
barátai, sem családja nem kedvel és ez bizony befolyásolja a nőt. Pedig Conall
nem is tűnt olyan szörnyűnek, a munkamániáján kívül, annak ellenére, hogy
tényleg elkövet néhány bakit. Katie egy zenei ügynökség alkalmazottja, állandó
jelleggel hisztis sztárokkal foglalkozik. Ez sem tetszik begyepesedett
családjának, hiszen anyja szerint: “Két
alkalom van egy nő életében, amikor indokolt, hogy bekerüljön az újságba –
mondta Penny. – Az egyik, amikor férjhez megy, a másik amikor meghal.” Mert
ugye:
“–
Hát már elfelejtetted, hogy a nőnek a jó hírén kívül nincs semmije?
–
Nem akarok kötekedni, anya, de nekem van még lakásom, autóm, televízióm…”
A 61. napon, ahonnan a visszaszámlálás
kezdődik, még érkezik valaki a házba, és egy ideig azon fogsz idegeskedni, hogy
tulajdonképpen nem tudod mire vélni ezt a titokzatos valamit-valakit, aki maga
is mesél, beleavatkozik a lakók életébe, nem mintha az nem lenne már eddig is
nagyon bonyolult. Mert fokozatosan a négy lakás lakói ilyen-olyan formában
belefolynak egymás életébe.
Ez a könyv a
ház lakóinak története 61 napban elmesélve. Az, hogy honnan jöttek, hová
tartanak és miért. Néhol vontatott, néhol vicces vagy éppen kétségbeejtő, de
mindenképpen nagyon valós, nagyon emberközpontú.
Nagyon kedveltem a történetet és úgy gondolom,
hogy egy próbát mindenképpen megér, de természetesen az ízlések és a pofonok.