A bábaként
dolgozó Emily látszólag tökéletesen elégedett az életével. Élvezi, hogy
egyedülálló nőként kötöttségektől mentes lehet. Mégis változásra vágyik, ami
érzelmileg is felüdülést jelentene a hétköznapok egyhangúságából. Így amikor
legjobb barátnője, Rebecca felajánlja, hogy töltse a nyarat a hajóján
főszakácsként, kapva kap az alkalmon.
Ám mielőtt
igazán kiismerhetné magát a hajókonyhában, alkalmazkodnia kell új
környezetéhez. Rebecca várandós, ezért egyre több feladatot ad át Emilynek,
akinek még a féltékeny konyhai kisegítővel is meg kell küzdenie. Ott van
továbbá Alasdair, a szívdöglesztő orvos, akit Emily mindenáron igyekszik nem
észrevenni, hiszen ha beleszeret, új időszámítás kezdődik a számára. Vajon
tényleg ez lesz élete legfelszabadultabb nyara?
A Francia
kaland, a Tökéletes esküvő és számos egyéb nemzetközi bestseller
szerzője e kötetében ismét egy lélekemelő, romantikus és szórakoztató
történettel kedveskedik olvasóinak.
Libri, 2017
Eredeti mű:
Katie Fforde – A Summer at Sea, Cornerstone, 2016
Katie Fforde
tizennegyedik magyar nyelven megjelent könyve, és némi csúsztatással
valamennyit el is olvastam. Volt ami határozottan szórakoztatott, volt ami
kevésbé, de számomra valamennyi közül ez volt a leggyengébb produkció.
Ismerd meg
Emily-t, a 35 éves szingli bábát, az otthoni szülés lelkes támogatóját és élharcosát. Elvakultan kiáll meggyőződései mellett, és eltúlozza saját
fontosságát, még akkor is amikor talán jobb lenne hallgatni. Ne tessék
félreérteni: bábának lenni nagyon is szép és fontos dolog, és minden
tiszteletem azoknak, akik ezt a hivatást folytatják, de a könyv mintha ezt
kissé elbagatellizálta volna és inkább az otthoni szülés nagyszerűségére
koncentrált. Nem áll szándékomban ennek előnyeit és hátrányait itt megvitatni,
mindenkinek megvan róla a saját véleménye, hogy a szülés nemes aktusát hol és
hogyan szeretné lebonyolítani, csak van egy olyan érzésem, hogy a szerző
kizárólag az otthoni szülésre és az ezt segítő bábák fontosságára koncentrált, minden más szempontot mellőzve, vagy éppen negatívan véleményezve.
Tehát itt van
a csodás Emily, akinek kényszerszbadságra kell mennie egy időre, mert épp a
rossz apukával akasztotta össze a bajszát. S mit tesz a véletlen ördöge,
skóciai barátnője – Rebecca – épp állást ajánl neki a nyárra, hiszen ő maga két
gyermek anyja, a harmadikkal terhes, és már nem tudja ellátni a munkáját. Így lesz Emilyből
szakács egy fura rendszer szerint működő gőzhajón, északon, a Skót Felföldön. Nem egy-két hétig, hanem az egész szezonra, ami ugye hónapokat jelent.
Zárójel:
nagyon szeretnék én is egy ilyen idillikus társadalomban élni, hogy hosszú,
fizetett szabadságokat vehessek ki, amikor az úri kedvem úgy diktálja.
Természetesen
barátnőjének van egy özvegy sógora – a fülszövegben is említett Alasdair, aki
mi más lehetne mint orvos, és aki természetesen az otthoni szülés nagy
ellenzője. S hogy tovább fokozzuk a közhelyeket, Alasdair nagyon vonzó, nők
által nagyon áhított és egy tündéri kislány apukája… és szabadidejében zenél
is, mert miért ne? Ebben a könyvben kivétel nélkül minden szereplő halmozottan
tehetséges és tökéletes abban amit épp csinál.
A felföldi
gőzös-kaland idejére kissé felfüggesztődik a bábák dícshimnusza, és előtérbe
kerül a kötés, abból is a Fair Isle minta,
valamint a vidrák meglesése. Emily szakács a gőzösön, és természetesen pontosan
olyan zseniális séf, mint bába. Senkit nem fog meglepetésként érni, hogy a
gőzössel való furikázás befejeztével neki kell világra segítenie barátnője
gyermekét, hogy közben odahaza varázsütésre mindenki imádni kezdi az
otthonszülést, sőt már bővíteni is akarják a szülészetet és Emily-nek
előléptetést helyeznek kilátásba. S történt ez a nagy pálfordulás csupán azért,
mert az otthoni szülést legjobban ellenző professzor lebukott az egyik
nővérrel. Mennyire nevetséges ez?
A történet
tele van felesleges epizódokkal, olyan “teljen a hely” módon. Például
fölösleges volt a rámenős Anne epizód, ami azt volt hivatott ismételten kihangsúlyozni, hogy mennyire
kívánatos agglegény Alasdair – ezt már számtalanszor megbeszélték egymás között a
nők. Szintén felesleges volt Rebecca (a kebelbarátnő) vaskalapos anyjának
látogatása közvetlenül a szülés után, az egész hisztéria és berezelés ami ezzel járt, valamint a sok-sok teázás is. Tudom én,
hogy az angolok mindent megoldanak egy-egy csésze teával, de még ők sem isznak
ennyit, mint ahányszor a könyvben a teázás szerepelt… s ha mégis lenne olyan
elvetemült angol, akinek minden vágya egy tein-mérgezés, miért kell ezt leírni
százszor?
Chick lit,
könnyű műfaj, alapból nem kell tőle sokat várni. Ennek ellenére unalmas volt,
vontatott, erőltetett, kiszámítható. Kapkodik ide-oda a történetben és az egész olyan mintha
rendelésre írta volna, hiszen túlzás nélkül elmondható, hogy az egész könyv óda az otthoni
szülésnek és a bábáknak.
Nagybetűs
fikció az egész történet, hiszen annak a valószínűsége, hogy mindez (vagy
ennek töredéke) így megtörténjen nemhogy a nullával egyenlő, hanem nagyon
negatív szférákba esik. Nálam ez nemcsak egyszerolvasós, de gyorsan felejtős
is, de természetesen az ízlések és a pofonok…