Sisterhood 1
A
szórakoztatóan izgalmas sorozat első darabja egy csapat különleges nő nyomába
ered, akik elhatározzák, hogy lépésről lépésre kivívják a maguk igazát. Nikki
Quinnt felfoghatatlan csapás éri, amikor legjobb barátnője, Barbara egy
cserbenhagyásos gázolás áldozata lesz, a gázoló ráadásul diplomáciai
mentességet élvez. De míg Nikkinek ott van a munkája és a szereleme – a
helyettes államügyész Jack Emery –, addig Barbara anyjának, Myrának semmi nem
marad, amiért érdemes lenne élnie. A bosszúvágy és a harag poklában vergődve
Myra már-már egészen elemészti magát, amikor… egy nap a tévéhíradóban
megpillantja Marie Lewellent, akinek a lánya egy gyilkosság áldozata lett. Az
asszony saját kezébe veszi a bíráskodást, és lelövi a lánya gyilkosát. Myra fejében
ekkor megszületik a gondolat, és egy hónap múlva Nikkivel összetoboroznak egy
női csapatot, amelynek tagjaiban egyvalami közös: kivetette őket magából az
amerikai igazságszolgáltatási rendszer. A lesújtott lányok azonban nem törnek
meg, sőt, készen állnak rá, hogy felvegyék a harcot a sorsukkal, és elégtételt
vegyenek a bűnösökön.
Elsőként
Kathryn, a kamionsofőr ügyét veszik kézbe. Kathrynt sok éve megerőszakolta
három motoros egy autópálya menti parkolóban, miközben mozgásképtelen férje
tehetetlenül végignézte a kamionból. A szövetségbe tömörülő nők kidolgozzák a
bosszút, de mivel a széthúzás is felüti köztük a fejét, megjósolhatatlan, hogy
működni fog-e terv – mígnem elérkezik az igazság pillanata.
Álomgyár, 2017
Eredeti mű:
Fern Michaels – Weekend Warriors, 2001
Bár magyar
nyelven már több könyve is megjelent a szerzőnek, eddig még semmit nem olvastam
tőle. Ha a kiadó folytatja a sorozatot – s remélem fogja – akkor én bizony
elolvasnám valamennyi részét (legalábbis most, az első rész olvasása után így
érzem), mert nem egy habos-babos történetről beszélünk, bár annak a
valószínűsége, hogy a leírtak így, egy az egyben megtörténjenek nagyon csekély.
Igen
sorozatról beszélhetünk, méghozzá nagyon hosszú sorozatról, ugyanis a
Sisterhood (Testvériség) épp a huszonnyolcadik részénél tart, bár a
nyolcadiktól kezdődően egy másik, a Rules of Games (A játék szabályai)
sorozatba folyik bele. Meg lehet nézegetni a Goodreads-en
A fülszöveg
még sokat is mesél arról, hogy mi várható ettől a történettől. Néhány nő, akiket
az igazságszolgáltatás amúgy is lassan örlő malmai fájadalmukban magukra
hagytak és hála az ügyvédi csűrés-csavarásnak bántalmazóik szabadon elsétáltak,
szóval ez a néhány nő összefog és olyan törvényen kívüli Chales Bronsonos
módon igazságot szolgáltatnak maguknak.
Az egész
művelet “agya” Myra Rutledge, aki saját születésnapján vesztette el lányát egy
autóbalesetben, a vétkes pedig diplomáciai mentessége miatt megúszta. És vele
tart nevelt lánya, Nikki Quinn, ügyvéd is.
Hogy pontosan
kicsoda is Nikki Quinn, azon túl, hogy Myra kis korában magához vette és
lányával együtt nevelte fel, nem derül ki a történetből. Valószínűleg egy
későbbi részben fény derül arra is, hogy hová lett Nikki biológiai családja. Egyelőre csak annyit
lehet róla tudni, hogy együtt nevelkedett Myra lányával, akit testvérként
szeretett, ügyvéd és Jack Emery álamügyész volt barátnője – kettejük kapcsolata
nagyon közel állt az eljegyzéshez, míg a szakmai ego közbe nem szólt. Maga Myra is úgy tekint rá mint fogadott lányára és soha nem tett különbséget a két lány között.
Tehát Myra
egy… nevezhetnénk bűnszervezetnek is azt amit létrehoz, de ő azzal a céllal
alapítja meg ezt a csapatot, hogy mindegyik nőnek – tehát lánya elvesztése
miatt saját magának is – valamilyen formában igazságot szolgáltassanak. Olyan
szemet szemért, fogat fogért módon. Van közöttük plasztikai sebész, aki nem
gyakorolhatja szakmáját mert hűtlen férje, egy szenátor, HIV vírussal fertőzte
meg, kertész, akinek apja prostítúcióra kényszeritette keleti származású
anyját, átvert bróker és építész, megerőszakolt kamionsofőr. Felnőtt nők, nem
viháncoló ifjak.
Myra megteheti
ennek a szervezetnek a felépítését, mert kőgazdag és segítségére van Charles,
midenkori szerelme, egy volt MI6-os ügynök. Charles-szal kapcsolatban úgy
éreztem, hogy kicsit elfutott a ló a szerzővel, mert azért az angol királynő
nem telefonál sehová, senki érdekében – megvannak erre az emberei. S ha már a
negatívumokról esik szó, akkor bizarrnak és feleslegesnek tartottam a
történetbe beleszőtt paranormális elemeket, mint például az elhunyt Barbara
Rutledge szellemével folytatott beszélgetések, vagy az egyik hölgy látomásai.
Ez az első
könyv Kathryn, a három motoros által megerőszakolt kamionsofőr története, akit
egy félreeső parkolóban tepert le a három férfi, és magatehetetlen, beteg
férjének végig kellett néznie. Akkoriban beteg férje kísérte el útjaira,
mostanában Murphy, egy hatalmas német juhász kutya a társa.
Most, férje
halála után elérkezettnek véli az időt a bosszúra. Mivel annak idején nem
jelentette fel az elkövetőket, a törvény nem tett igazságot, most pedig már
késő is lenne jogi úton elégtételt venni. Különben sem hinne neki senki, hiszen
a három férfi jelenleg köztiszteletben álló tagja a közösségnek.
S miközben a
nők Kathryn visszavágásán dolgoznak, a társaság nyakába liheg Jack Emery
államügyész, aki Marie Lewellen eltűnése ügyében nyomoz, annak a nőében, aki
saját kezébe vette az igazságszolgáltatást és a lánya gyilkosát a bíróság
lépcsőjén lőtte le. Az ő esete volt az, ami Myrát kirángatta lánya halála utáni
hosszas katatóniából és aki az egész igazságosztó szervezetnek az ötletét adta.
Jack pedig meg van győződve, hogy Myranak, és lehet Nikkinek is, köze van a
vádlott és családja felszívódásában.
Nem mesélem el
milyen módszerrel vág vissza Kathryn az erőszaktevőknek – nem kell nagy
fantázia kitalálni, tíz nőből kilencnek ez jutna az eszébe –, rajtad áll, hogy
felfedezd miként valósul ez meg. A kötet végén beleolvasót kaptunk a következő részből, melynek címe Elégtétel és Alexis, a színes bőrű
brókerhölgy története lesz. Hogy mikor fog megjelenni, fogalmam sincs.
A történetnek
voltak hiányosságai, de ennek ellenére pörgős volt, szórakoztató és teljes
egészében erotikamentes. Nekem bejött, kiváncsian várom a folytatásait, minél
hamarabb, annál jobb. De természetesen az ízlések és a pofonok…
