Sarah Addison Allen - Édes élet

A ​huszonhét éves Josey Cirrini három dologban biztos: hogy észak-karolinai szülővárosában a tél a kedvenc évszaka, hogy ő egy igazi déli szépség igencsak szánalmasra sikerült utódja, és hogy az édességet legjobb, ha szekrénye rejtekében fogyasztja el. 

Josey élete hosszú éveken át eseménytelenül zajlik anyja házában. Vigaszt egyedül az édességekből és romantikus regényekből felhalmozott hatalmas készlet jelent számára, ezek közé menekül minden este… 

Egészen addig, amíg egy napon rá nem döbben, hogy a szekrényét elfoglalták. Nem más rejtőzött el benne, mint a helyi pincérnő, Della Lee Baker, a goromba, de érző szívű nő, aki egyharmad részt maga a végzet – de kétharmad részt egy tündéri keresztanya…

Egy szerencsétlen, és hibákkal teli életből menekülve Della Lee úgy dönt, Josey titkos szekrénye a legbiztonságosabb hely számára. Cserébe megváltoztatja Josey életét – mert az bizony egyértelmű, hogy ez a szekrény nem egy boldog nő tulajdona. Della Lee nyers szeretetének hatására Josey hamar lemond a pekándió tekercsről és a karamelláról, felfedezi olykor nagyon is heves női ösztöneit, és hamarosan rádöbben, hogy az élet sokkal több lehetőséget rejt, mint gondolta.

Könyvmolyképző, 2012

Eredeti mű: Sarah Addison Allen – The Sugar Queen, 2008

Második könyvem a szerzőtől A csodálatos Waverley-kert után és ebben sem csalódtam. Olyan mint egy modern tündérmese, hiszen akárcsak A csodálatos Waverley-kertben, itt is mesei (paranormális, fantasy, ki-ki nevezze annak, aminek neki személy szerint jól esik) elemekkel találkozunk, csak hosszú ideig fogalmunk sincs róla, hogy azok. Vagy legalábbis nem mindegyiket lehet felismerni első pillanattól kezdve.

S azért ne gondolt, hogy ez egy habkönnyű kis történet – olyan távol áll tőle, mint Makó Jeruzsálemtől. Igen, lehetne az is, mármint egy habkönnyű történet, de ha egy kicsit jobban odafigyelsz, akkor bizony vérsen komoly dogokról van ott szó.

Ott van például Josey, a történet főhősnője. Miért kell neki szenvednie anyja boldogtalanságáért? Mert ő nemcsak “egy igazi déli szépség igencsak szánalmasra sikerült utódja”, hanem az a személy, akit a saját anyja folyamatosan lelki terrornak vet alá, akit saját boldogtalansága és apja bűnei miatt büntet. S csodálkozik még valaki, hogy szegény Josey édességboltot nyithatna a gardróbjában? Hogy minden mizériában átélt nap után az átélt sérelmek függvényében választ édességet a tartalékból? Hogy rosszabbul néz ki, elhanyagoltabb mint a saját anyja? Hogy a nőiességnek még a látszata sincs benne? Az sem segít rajta, hogy meglehetősen tehetős családból származik, nincs szüksége arra, hogy a megélhetéséért dolgozzon, így minden percét anyja és annak szeszélyei foglalják le - már amikor épp nem a gardróbba bújik el szerelmes regényeket olvasni, ábrándozni és tömni az édességet. Említettem már, hogy Josey zúgevő? Éjszaka lopja be tartalékait és a gardrób melletti édesség-raktárról senki sem tud. Nincsenek barátai, korabeli ismerősei is alíg, s mindaz ami egy hasonló korú lánynak természetes, neki csupán ábránd.

Nem mondok újat azzal, hogy egy nap a gardróbjának lakója akad, hiszen már a fülszöveg is említést tesz róla. Della Lee, egy lepukkant falatozó pincérnője költözik be és nem is mutat hajlandóságot a távozásra, hanem inkább Joseyval kezd foglalkozni. Például hangosan kimondja azt, amit Josey mindenki elől titkol, azaz, hogy szerelmes Adambe, a jóképű postásba. S még valamit tesz. Állandóan egy bizonyos helyre küldi Josey-t egy bizonyos ennivalóért: a bíróság épületébe működő kis kávézóba, ahonnan a grillezett paradicsomos, háromsajtos szendvicset kell hoznia neki. Ez ugyanis Chloe specialítása, annak a Chloenak, akit könyvek üldöznek – szószerint értendő –, és akivel minden könyvmoly boldogan helyet cserélne, hiszen több könyve van, mint amit valaha is el tudna olvasni.

Hogy kicsoda egymásnak Josey, Della és Chloe, s milyen hatással vannak egymás életére és jövőjére, rajtad áll felfedezni. Unni nem fogod magad, az előre borítékolható. Ez a történet tele van misztikummal és semmi sem az, aminek látszik. Szereplői kevés kivétellel szerethetőek, és mindegyiküknek van legalább egy titka, van akinek több is.

Pörgős, szórakoztató, elgondolkodtató és egy idillikus amerikai kisvárosban játszódik. Én nagyon szerettem, de ugye az ízlések és a pofonok…

“– A könyvek képesek hatalmukba keríteni az embert, ugye? Gyanútlanul sétálgatunk egy könyvesboltban, amikor egyszer csak meglep bennünket, mintha magától került volna a kezünkbe, csak hogy felhívja magára a figyelmet. A benne leírtak olykor megváltoztatják az életünket, néha még csak el sem kell olvasnunk őket. Van úgy, hogy egyszerűen csak jobban érezzük magunkat attól, ha van a közelünkben könyv.”

(Sarah Addison Allen – Édes élet, Könyvmolyképző, 2012)