Egy ideje már gondolkodom azon, hogy legyen-e ez a
könyv hóvégi klasszikus, vagy sem? Ugye ez nem olyan rég íródott, 1977 ott van
a sarkon túl, de ha még nem is klasszikus, akkor minden bizonnyal az lesz. Mindenképpen egyike a kedvenc könyveimnek és lelkesen ajánlgatom olvasásra mindenkinek, aki nyitott a klasszikus vonalat követő romantikára.
Igen, tudom, minisorozat is volt belőle, a filmipar nagy neveit felsorakoztató szereposztással. Ott nyálazott
fél világ a tévé előtt – teljesen hiába, mert a Ralph de Bricassart-ot játszó
Richard Chamberlain jóképű, de hölgyek, velünk egy csapatban játszik.
Tudom, hogy nagyon sokan látták ezt a minisorozatot,
különösen a 30+-asok, nem is olyan régen ismét műsorra tűzte az egyik
kereskedelmi adó. Remek sorozat, nagyszerű vizuális élmény és meglehetősen hűen
követi a könyvben leírtakat, de a könyv még mindig jobb és több, tehát olvasni
kell(ene). A bejegyzésben szereplő fotók egyébként a filmből származnak.
Olvasni kell első sorban azért, mert a történet nagy
része Ausztráliában játszódik, ide jönnek Új-Zélandról Cleary-ék, tehát egy
olyan helyet ismerhetünk meg, amit közülünk, büszke európai lakosok közül csak
keveseknek adatott meg saját szemmel látni. Olvasni kell azért is, mert egy
csodálatos családregény, melyben nyomon követhető a Cleary-nők három
generációja, s rajtuk keresztül egy formája a női emancipációnak is, hiszen Fee
(Fiona) Cleary sorsába beletörődő, lánya Meggie már lázad a kitaposott út ellen
és a harmadik generációs Justine pedig egyenesen prototípusa a kor modern
fiatal nőinek. Feenek és Meggie-nek közös vonása, hogy mindketten olyan férfit szeretnek, aki nem lehet az övék, azzal a különbséggel, hogy Maggie nem adja fel, lázad és mindent megtesz a szerelemért, hiszen tudja, hogy az nem viszonzatlan, bármennyire is tiltott.
Ez a könyv – többek között –, egy makacs, lehetetlen
szerelem története egy fiatal lány és egy katolikus pap között. Tehát nem
Tiffany Reisz találta fel a spanyolviaszt, azaz egy fiatal lány és egy
katolikus pap közötti szerelmet, Meggie és Ralph de Bricassard történetét jóval
azelőtt megírták, mielőtt neki eszébe jutott volna Nora és Søren. Természetesen
a két történet még nyomokban sem hasonlít egymáshoz, nem is szabad közös
elemeket keresni ezen az egy azonos motívumon kívül.
Annyi minden van ebben a könyvben ezen a tiltott
szerelmen túl. Büszkeség, önzés, háború, személyes ambíciók, emberi sorsok, és
tanúi lehetünk egy nemzet születésének, valamint bekukkanthatunk Vatikánba is,
mert végső soron a pap is emberből van és ugyanolyan bűnei vannak mint mindenki
másnak és ugyanolyan ambíciók és hatalomvágy hajtja előre, mint mindenki mást.
Ez egy többször-olvasós regény, én már legalább
háromszor meg is tettem. Sokan Margaret Mitchell Elfújta a széljéhez
hasonlítják, bár semmi közös nincs a két történetben azon kívül, hogy Scarlet
O’Hara és Maggie Cleary hasonlóan makacs és egy tiltott szerelemért küzd. Az
egyszer biztos, hogy Margaret Mitchell óta ez a legszebb szerelmi történet,
amit valaha is olvastam és romantikus műfajban azóta sem sikerült senkinek
valami ehhez mérhetőt produkálnia. De ez csak az én szubjektív, olvasói
véleményem, mert ízlések és pofonok… de kár lenne kihagyni ezt a könyvet.
“A mondabeli
tövismadár csak egyetlen egyszer énekel életében, de akkor szebben, mint a föld
bármely más teremtménye. Ahogy elhagyja fészkét, egy tövises fát keres,
és nem nyugszik, amíg rá nem talál. Akkor az ádáz ágak között rázendít dalára,
és felnyársalja magát a leghosszabb, leghegyesebb tövisre. Haldokolva fölébe
emelkedik önmaga szenvedésének, hogy túltrillázza még a pacsirtát, a csalogányt
is. Egyetlen csodálatos dal, az élete árán. De akkor az egész világ elnémul, őt
hallgatja, és Isten mosolyog az égben.”
(Colleen
McColough – Tövismadarak)
A Clearyek története Új-Zélandon kezdődik és
Ausztráliában folytatódik, ahonnan csak a második világháború szörnyű eseményei
sodornak el egy-egy családtagot a jó öreg Európába. A Cleary család a gyönyörű
ausztrál tájakon küzd a boldogulásért az anya vezetésével. Fee erős egyénisége
szilárd erkölcsi alapon áll, mindent megtesz családjáért, élete a
kötelességteljesítés mintaképe. Gyermekeit mégsem tudja megóvni a keserves
csalódásoktól, és a ragyogó napsütötte táj is kiszámíthatatlanul szeszélyes –
hirtelen támadt kegyetlen bozóttűz ragadja el egyik fiát…. A két női
főszereplő: Fee és Meggie – anya és leánya – élete a sors különös játéka
folytán hasonlóvá válik egymáshoz, mindketten olyan férfit szeretnek, akitől a
társadalom elválasztja őket, s a szerelmükből született gyermekek feje fölött a
tragédia sötét árnya lebeg….
Eredeti mű.
Colleen McCulough – The Thorn Birds, 1977
Magyar nyelven
először 1984-ben jelent meg az Universe Kiadónál, további öt megjelenését az
Európa Kiadó követte el, a legutolsót 2012-ben