Betonka szerint a világ...: Susan Mallery

A csodálatos Titan lányok 4

Garth Duncan már nem is emlékszik rá, milyen az, amikor az embert nem a bosszúvágy hajtja. Húsz év telt el azóta, hogy apja, a milliárdos Jed Titan végérvényesen eltaszította magától, de most eljött az idő, hogy megfizessen az öregnek minden sérelemért. Kár, hogy a vakmerő seriffhelyettes, Dana Birch, a Titan lányok barátnője folyton az útjába áll. Követi mindenhová, mint az árnyék, és a férfi végül belátja, az a legegyszerűbb, ha beengedi a lakásába és az életébe. Amikor azonban valaki többször is a rendőrnő életére tör, Garth azon kapja magát, hogy meg akarja védelmezni őt, mindenáron. És még mondja valaki, hogy a sorsnak nincs humorérzéke…

Harlequin, 2017

Eredeti mű: Susan Mallery – Hot on Her Heels, 2009

Ez a A csodálatos Titan lányok sorozat befejező része, de nem kell szomorkodni, augusztusban a kiadó újabb Susan Mallery könyvvel jelentkezik Sörsdöntő nyár címmel, ami a Blackberry sziget trilógia első kötete, s augusztus már itt van a kanyarban.

Akik figyelemmel kísérték jelen sorozatot, azok már tudják, hogy bár kis jóindulattal minden rész megállná önállóan is a helyét, azért mégiscsak jobb az elején kezdeni és sorba végigvenni mindegyik kötetet, hogy teljes legyen a kép és tudjuk hogy is állunk tulajdonképpen, ki kicsoda és mit keres ebben a történetben. Másképp nem tudnád, például, hogy az első részben Jed Titan még versenyt ajánlott két feleségtől született három lányának a várható örökségért… mostanra Jed Titan oda jutott, hogy házasságon kívül született fiának, Garthnak ajánlja fel az egész Titan birodalmat, azzal a kikötéssel, hogy lányai egyetlen centet se lássanak belőle… s mi több, képes emberéletekre is törni célja érdekében, nem érdekli, hogy épp a lányai közül valamelyik lenne az áldozat. Jed Titan egy gátlástalan szemétláda, egy biológiai selejt, akinek érzékeny testrészét nem túl erősen, de annál kitartóbban tudnám szorongatni… például egy diótörővel…

A sorozat olvasói számára nem meglepő, hogy ez a rész Garth Duncan, Jed Titan törvénytelen fia és Dana Birch sheriff-helyettes, a Titan lányok barátnőjének története. És annak, ahogyan Izzy Titan a családi szeretetbe fullasztja féltestvérét, hiszen ezt megígérte még az előző részben. Megsúgom: nehezen, de sikerül majd neki.

Tehát ebben a részben jobban megismerjük Dana és Garth múltját, ami ugye helyretesz néhány dolgot a történetben. Nemcsak velük és valamennyi Titan lánnyal találkozunk a történet valamely pontján, hanem jóval többet megtudunk Kathyről, Garth anyjáról, aki az ominózus agyműtét következtében nem teljesen önmaga, de ettől függetlenül meglepő éleslátással rendelkezik és szinte valóságon túli intuícióval választ könyezete tagjainak háziállatot.

Ez ugye a befejező rész, ahol minden a helyére kerül, ahol mindenki megtalálja a maga párját vagy hivatalossá teszi kapcsolatát és boldogan élnek amíg meg nem haltak. S így is van, néhány dolog a helyére kerül. Például megtudjuk, hogy miért viselkedett mocsokként Jed Titan akkor, amikor Garth segítségét kérte anyja műtétéhez – persze azon túl, hogy ő alapból egy mocsadék. Azt viszont nem, hogy miért gyűlölte a lányait, miért manipulálta, használta ki őket saját céljai érdekében. Nekem ez hiányzott. Mint ahogy az is, hogy sosem derült ki Izzy miért a szülei páriája, hiszen anyja kizárta a végrendeletéből, olyan mintha sosem létezett volna, apja pedig indulásból megmondta, hogy Izzy nem fog egy centet sem látni a Titan-vagyonból.

Ha el tudsz vonatkoztatni Jed Titan szemétségétől, akkor minden kiszámíthatósága ellenére egy nagyon szórakoztató történetet olvashatsz, csipetnyi erotikával, ami pontosan annyi, amennyi kell. Töbször is megcsillan benne a helyzeti humor, vagy csak úgy a semmiből jön egy-egy beszólás, ami rögtön mosolyra is késztet. A szerző rajogótáborának kötelező olvasmány, azon túl meg az ízlések és a pofonok.

“Az ügyvédnő vágott egy grimaszt.

– Nem rúgott beléd senki, nem fenyegettek azzal, hogy összevernek, és még a macskád farkára sem léptek rá, amikor behoztak? Akkor most mibe kössek bele, áruld el!

– Nincs macskám – mutatott rá Garth.

– Igen, tudom. Vicces, milyen kevés férfi tart macskát. Pedig a macskák ugyanolyan megvetéssel tekintenek a gazdájukra, mint bizonyos nők a pasikra. És ti, férfiak mindig ezekbe a nőkbe szerettek bele. – Mary Jo szélesen elmosolyodott. – Bocs. Ne is figyelj rám.”

Susan Mallery – Született nyomozó, Harlequin, 2017