A huszonhat
éves Hannah Sugarman szinte mindent megkapott az élettől, amire egy maga
korabeli nő vágyhat. Remek állást, jóképű, nagymenő pasit és egy igazán
csilivili lakosztályt Washington D. C. egyik legjobb negyedében. Csupán egy a
bökkenő: Hannah a pokolba kívánja az egészet. A tudományos konferenciák és a
fényűző partik helyett a sütik és sültek világában érzi igazán otthon magát,
munkaidőben is recepteket körmöl, titkos lakáséttermet nyit főbérlője tudta
nélkül, és a mintaszerű hercegnőt úgy dobja le magáról, akár a felesleges
kilókat… hogy a szerelem és a káosz új ízeket vigyen az életébe – és
mindazokéba, akik megkóstolják a főztjét.
Az Iránytű a
szerelemhez és titkos lakáséttermekhez igazi ínycsiklandó sikerkönyv egy olyan
„szomszédlány” főhőssel, aki gyakran hülyét csinál magából a partikon, de
pontosan tudja, mitől jó egy répatorta. És bár az álmai néha cukormázosak, azt
már megtanulta, hogy az élet legfontosabb hozzávalója: higgy magadban.
Erawan, 2014,
2013
Eredeti mű:
Dana Bate – The Secret Supper Club, Canvas, 2012,
– The Girl’s Guide to Love and
Supper Clubs, Hyperion, 2013
Elég sokat
tologattam ezt a könyvet is. Haverina mindjárt a megjelenés után magáévá tette
és fel is ajánlotta olvasás céljából. Hát most jött el az ideje, mert valahogy
nem lelkesít a frissen megjelent krimi, bár ott van az olvasón, csak nem tudom
minek… majd egyszer… talán… jól van ott, ha már úgyis akciós volt.
Nos, térjünk
vissza a könyvhöz… ami nem is volt rossz, s ami azt illeti lassan kezdek
megbarátkozni Fejős Éva könyvtárával – mert ez a könyv is abban a sorozatban
jelent meg. Lám, lám, íme egy újabb könyv, amire azt mondom, hogy érdemes volt
időt és pénzt (haverináét) áldozni rá.
Nem fogok a
könyvről beszélni/írni, illetve igen, de azokon a gondolatokon keresztül, amiket
bennem gerjesztett olvasás közben-után. Mert ugyebár nem vagyunk egyformák és
mindenkinek mást és mást jelenthet egy-egy olvasmány.
Ez lehet
egyszerűen egy szórakoztató limonádé, egy-két este film után-elalvás előtt ki
lehet végezni. Vagy lehet a nagy és magasztos “higgy magadban” példázása, a
csak hinned kell, hogy képes vagy rá és minden jóra fordul című közhely, ami ha
egy kicsit is belegondolunk úgy baromság, ahogy van. Nem mondom, hogy nem kell
önmagadban hinned, annál jobb hajtóerő nincs, mint egy egészséges önbizalom. És
itt az egészségesen van a hangsúly, mert mindenkinek vannak korlátai. Szellemi,
fizikai, képességbeli korlátok, amiket feszegethet, kitolhat, de csak egy bizonyos pontig. Senkiből nem lesz például egy Rubens szintű
festőművész csupán azért, mert hisz magában, s közben a művészete a pálcika-Rózsi
ábrázolására korlátozódik. Szóval az önbizalom nem megoldás mindenre, és ha
kitér az egészséges szférájából, akkor komoly károkat is okozhat.
Miről szólt
nekem ez a történet? Arról, hogy adott, egy okos, tehetséges, belevaló leányzó,
akitől mindenki azt várja el (első sorban szülei), hogy világklasszis gazdasági
szakember és professzor szülei nyomdokaiban haladjon, az ösvény már ki van
taposva, neki csak a megfelelő lépéseket kell megtennie és megy minden mint a
karikacsapás. De mi van akkor, ha ő nem ezt akarja? Mert ugye, ő egy tejesen különálló személy és nem a szülei meghosszabítása. Mi van, ha magasról tesz az
akadémiai pályafutásra, mert neki a fakanál áll jól a kezében és főzni akar? És
főz is…
Ha valaki még nem hallott volna róla, akkor elmondom mi is ez a lakásétterem. Adott számú embert látsz
vendégül etetés céljából (ebéd, vacsora, valami a kettő között, stb) az
otthonodban vagy ott ahol, természetesen pénzért. Meghírdeted valamilyen
közösségi portálon, feltünteted az összeröffenés témáját, a menüt és hogy ez
hozzávetőlegesen mibe került. Az érdeklődők feliratkoznak – tehát, akár
teljesen idegen fazonokkal találhatod szembe magad –, távozáskor pedig a
“vendégek” maguk döntik el, hogy mennyit ért meg nekik a zaba. Lehet, hogy
kasszát robbantasz, de az is lehet, hogy nagy bukta lesz. Ez nem kitaláció,
ilyenek tényleg működnek az Egyesült Államokban és nemcsak ott. Egy ilyesmit hoz
össze főhősnőnk, Hannah is, természetesen a kötelezően jelen levő legjobb
barátnője társaságában, akinek halvány segédfogalma sincs a vendéglátásról.
S ekkor jutott
eszembe, hogy mi lenne, ha ez a lakásétterem-szerű ötlet Erzsi, Timi, Marika,
Zsuzsi vagy Kati fejében születik meg, aki ugye Budapesten, Szolnokon, Győrben,
Miskolcon vagy bárhol Magyarországon lakik? Milyen gyorsan lenne egy szomszéd
vagy jóbarát, aki feljelentené és ráhozná a rendőrséget, a fogyasztóvédelmi
hivatalt (bármi is a neve mostanság) és az adóhatóságokat? ... meg mit tudom én
még kit…
Már a könyv címében
is szerepel a szerelem szó, természetesen szerelmi szál is van a történetben.
Kicsit kusza, ami azt illeti, és sok
igazsság van benne, de ezt felfedezni a te dolgod lesz.
Szórakoztatott,
elgondolkoztatott és mi kell ennél több? Nem mondom, hogy határozottan egy
újraolvasós történet, de egy próbát mindenképpen megér, különösen azok számára,
akik kedvelik a gasztro-regényeket és a humorral kevert romantikát. Meg az
ízlések és pofonok…
És, igen, a
végén ott vannak a receptek is, aki tehetséget érez magában, hajrá főzőcske! Nekem felmentésem van...