Pierce
Waverlyt, Devonmont grófját gyermekkorában a szülei rokonok gondjaira bízták,
és a férfi sosem bocsátotta meg nekik, hogy magára hagyták. Egy nap azonban
levelet kap anyja társalkodónőjétől, Mrs. Camilla Stuarttól, amelyből arról
értesül, hogy az édesanyja súlyos beteg. Azonnal hazatér vidéki birtokukra,
hogy elbúcsúzhasson az asszonytól. Ám amikor megérkezik, meglepődöttségében a
szája is tátva marad. Kiderül ugyanis, hogy az anyjának semmi baja, ő pedig
beleesett Camilla körmönfont csapdájába. Az életvidám, vonzó özvegyasszony
ugyanis eltökélte, hogy mindent megtesz azért, hogy kibékítse őlordságát az
anyjával. A célja elérése érdekében pedig még arra is hajlandó, hogy elfogadja
a férfi által felajánlott alkut, amely tisztességesnek egyáltalán nem nevezhető…
Sabrina
Jeffries karácsonyi történetében a Halstead Hall bajkeverői című sorozatból
megismert Lord Devonmont sorsát követhetik nyomon az olvasók a megbocsátás és a
szerelem útján.
General Press,
2016
Eredeti mű: Sabrina
Jeffries – ‘Twas the Night After Christmas, Gallery Books, 2012
Ha agyonüttök
sem emlékeztem, hogy hol kellett nekem Őlordságával találkoznom, pedig a Halstad Hall bajkeverői sorozat (A lord titka, Ördögi csábító, Felejthetetlen
csók, A csábítás tétje, Egy hölgy sosem enged) valamennyi részét olvastam…
igaz, nem mostanában. Valamikor túl a könyv felén megjött a magyarázat, honnan
az ismeretség: a negyedik részben (A
csábítás tétje) Őlordsága versenytudvarolt Gabriel Sharpe-pal Virginia
Waverly kisasszony kegyeiért és vesztett. Bár nem is komolyan tette, csak
heccelni akarta a konkurenciát. Akik olvasták a Halstead Hall bajkeverői
sorozatot, tudják miről beszélek, akik meg nem, azok nem tudják mit hagytak ki.
És juhééé!!! Már október közepén spanolhatjuk magunkat a nagy, össznépi, karácsonyi összeborulásra, mert ahogy a könyv
címe is jelzi, ez egy karácsonyi történet.
Ha nagyon
őszinte akarok lenni, akkor ebből elég lett volna egy rövid és tömör karácsonyi novella
is. Így túl sok volt a visszaemlékezés,
lelkizés, húzás-nyúzás, és végül már-már nyálas volt a nagy, mindenre kitejedő
boldog befejezés. Mellesleg ez nem része a Halstead
Hall bajkeverői sorozatnak, Pierce Waverly negyedik részben betöltött
epizódikus szerepe miatt emlegítik vele együtt, és mert a Waverly-k és
Sharpe-ok többedrendüleg is rokoni kapcsolatban állnak egymással házasságból
kifolyólag. Ha nem emlékszel hogyan – mint ahogy én sem emlékeztem – a könyv majd
emlékeztet egy ponton.
A fülszöveg
bőven elmondja miről szól ez a történet, viszont nem tesz említést arról, hogy
ismét egy buzgó mócsinggal van dolgunk, akinek fogalma sincs a múltban történtekről,
csak megy a saját feje után, szerinte ezt kell tennie és ez belefér a napi
jócselekedet kvótájába. Mert a női főszereplő, Mrs. Camilla Stuart pontosan
ilyen. Akkor sem hagyja abba mások életében és múltjában való vájkálást, amikor
többször és kifejezetten megkérik erre. Természetesen kéretlen ügyködése
eredményeként sikerül tisztázni sok félreértést és fény derül egy régi
féltékenységi drámára, de ettől Mrs Stuart nem lett sem kedvesebb, sem
szimpatikusabb, még a motivációja sem teszi szerethetőbbé az én szememben.
Ugyanis Mrs. Stuart lelenc-gyermek, árvaházban nevelkedett, ott is dolgozott
egy ideig, és ebből kifolyólag úgy gondolja, ha valakinek szülei vannak, azokat
kötelező módon szeretnie, becsülnie és tisztelnie kell, bármi is történt a
múltban.
A könyv
többbször is utal Clement Clarke Moore, amerikai költő ‘Twas the Night before Christmas című költeményére, tulajdonképpen
a történet karácsonyi szokásokra vonatkozó része a vers köré van építve. Bár
több, néhány soros idézet is van a versből a könyv egyes fejezeteiben, még
mindig nem elég egy olyan olvasó számára, aki egyáltalán nem ismeri azt.
Továbbra az sem volt világos a számomra, hogy mit keres ez a tipikusan amerikai
szokásokat felidéző vers egy, a 19. század Angliájában játszódó történetben,
amikor a szereplők egyike sem származik az Újvilágból. Értem én, hogy a szerző
az Egyesült Államokban él és ennek a versnek a felolvasása állítólag az
amerikai karácsonyi szokásokhoz tartozik, de úgy kilógott a történetből, mint
egy farok.
Nagyon
rózsaszín, nagyon kiszámítható végkifejletű történet. Nem volt éppen rossz, de
az egyszer olvasós kategóriába marad nálam, és hát ízlések, meg a pofonok…