Kylie Scott - Lead - Szóló

Stage Dive 3

Megszelídítheti a szerelem a rock n’ roll leghírhedtebb fenegyerekét?
A Stage Dive énekese, Jimmy Ferris megszokta, hogy azonnal megkap mindent, amit csak akar – egész eddigi élete a vad bulizásról és könnyű csajokról szólt. Végül azonban túltolja a rock n’ rollt, és az elvonón találja magát, utána pedig megkapja személyi asszisztensnek Lenát, akinek egyik legfontosabb feladata megakadályozni, hogy visszaessen. 

Lena nem hajlandó elviselni szexis főnöke allűrjeit, és annak ellenére, hogy az első pillanattól kezdve szinte izzik körülöttük a levegő, elhatározza, hogy a kapcsolatukat szigorúan szakmai alapon tartja. Jimmy azonban túlságosan messze megy, és a fenegyerek hirtelen rádöbben, hogy nagyon könnyen elveszítheti a legjobb dolgot, ami az életében valaha történt. Vajon meg tudja győzni makacs asszisztensét, hogy vállalják a kockázatot, és hagyja, hogy a szíve vezesse?

Könyvmolyképző Kiadó, 2016

Eredeti mű: Kylie Scott – Lead, St. Martin’s, London, 2014

Az előző rész után azt mondtam ennyi volt, és mégis elolvastam … túlzás! Átlósan olvastam sűrű lapozással. Úgy gondolom jobb lett volna megmaradni az eredeti elhatározásom mellett, mert voltak pillanatok amikor nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek.

Benéztem ilyen-olyan fórumokra, mindenki el van ájulva tőle, ki vannak feküdve, ilyen jó, olyan jó és egyik szuperlatívusz a másik után… Nem ugyanazt a könyvet olvastuk? Tudom, hogy ízlések meg pofonok, de akkor is...

Rendben, a történet akár jó is lehetne: a rock fenegyereke javulni akar, kijár egy elvonót és ez arról szólna milyen nehéz túlélni az azt követő időszakot. Csak nem kellett volna ekkora nyáltengert csinálni belőle és talán a nyelvezetén is dolgozni kellett volna egy keveset, a szereplők értelmi szintjéről nem is beszélve. Értem én, hogy a rock istenei és őket más mércével mérik, de sokszáz oldal belőtt haj, király, aha és kúrás, valamit a többszörösen előadott, egymás nemiszervéről szóló dícshimnusz azért kicsit sok volt.

Teljesen kiszámítható történet Jimmy Ferris-ről, a Stage Dive banda énekeséről és frissen alkalmazott asszisztenséről, Lenáról. Túlzásba vitt lelkizés és libidó, némi erotika. A férfi főszereplő természetesen egy kőgazdag, szexis félisten, akkora farokkal mint a mesében – fekete pont, ilyen minden könyv férfi főszereplője mostanában, a női főszereplő átlagos lány – piros pont lenne, ha az előző két részben nem ugyanezt kaptuk volna: dögös félisten-átlagos lány kombináció. Ebből tizenkettő egy tucat.

A történet egyes szám első személyben íródott, Lena meséli el – a női főszereplő, akárcsak az előző könyveket –, és bár szexre csak a könyv utolsó harmadában számíthatsz, Lena libidójának pillanatnyi állapotával a könyv minden fejezetében tisztában lehetsz.

Miről szól ez a könyv? Semmiről. Abszolút semmi nem történik azon túl, hogy Jimmy és Lena összejön. Még  a párválasztás is közhelyes, hiszen tudjuk az előző részekből, hogy Jimmynek semmi sem volt szent, így az öccse barátnői sem, hát most egy olyan lánnyal áll össze, akinek a nővére lenyúlta a pasiját és most épp férjhezmegy hozzá.

Az is fura, hogy az együttes tagjai ennyi ideig szinglik maradtak, s most szinte egyidejűleg egy életre elkötelezik magukat, mert a nyakam rá, a következő részben Ben is a párjára talál és az is időben egyszerrel történik valamennyi előző könyv cselekményével. Sőt, aki odafigyel, az már sejti is mi történik és főleg kivel, nem nagy filozófia kitalálni.

A nyelvezete továbbra is kendőzetlen és triviális, a szereplők viselkedése is. Az előző résznél azt mondtam/írtam, hogy soha infantilisabb irományt, úgy a történet, mint a szereplők szempontjából. Hát visszavonom, mert ez übereli.

A fordítás sincs a csúcson. Nem rossz, de van néhány mellényúlás és hiányoznak azok a finom árnyalatok, amit ismerie kellene annak, aki ilyesmire adja a fejét,  amik igazán jóvá tennék… mint például Jimmy “néhány mérettel nagyobb farka” – néhány számmal esetleg? A “size”-ot így is lehet fordítani.

…kinyújtottam felé a kezem, hogy adja oda a távirányítót – Kedves fordító! Ez elméletileg egy műfordítás, és bár sosem lesz egy ígényes, szépirodalmi mű, azt azért illene tudni, hogy mikor használatos az ide és mikor az oda.

basszgitáros, basszer – talán basszusgitáros, az előző részben csak “basszer” volt, hát ez sem jobb…

Még hátra van Ben, a basszusgitáros története, mikor várható a magyar nyelvű megjelenése fogalmam sincs. Az idén nem hiszem. Nem mondom, hogy nem fogom elolvasni, azt sem, hogy igen…

A sorozat előző részei:

1 Lick - Taktus

Könyvmolyképző Kiadó, 2015

2 Play - Futam

Könyvmolyképző Kiadó, 2016