Imádni valóan
romantikus, szívet melengető olvasmány mindenkinek, aki valaha is az Igazit
kereste, ám végül sokkal jobbat talált.
Te: kedves,
zongorázni tudó szexisten
Én:
reménytelenül romantikus adománybolti eladó
Honeysuckle
Jonesnak van egy nem is olyan apró gondja, legjobb barátnőinek, Nellnek és
Tashnek pedig eltökélt szándéka segíteni ezen. Egy férfira van szüksége, aki
figyelmes, intelligens és jó a humora. De mindenekelőtt ügyes kezű.
Szerencsére
Honey új szomszédja – a zsémbes, kiállhatatlan ex-séf Hal – egyetlen
szempontnak sem felel meg. Noha a vonzalom valósággal szikrázik kettejük közt,
Hal nyilvánvalóan a lehető legrosszabb választás lenne.
Ám amikor
Honey megtudja az okát, miért is vált ilyen keserűvé, úgy dönt, ad neki még egy
esélyt. Közben pedig rádöbben, hogy a legjobb dalban sincs mindig a helyén
minden hang.
Harlequin,
2016
Eredeti mű:
Kat French – The Piano Man Project, 2015
Húúú! Nem is
tudom hogyan mondjam el…. Tökéletes nem volt, de most nagyon kellett ez. S
azért vannak vegyes érzéseim, mert nézőpont kérdése, hogy ez a könyv jó vagy
rossz, nyári limonádé, ami a szórakoztatásra szolgál, vagy a vicces
megfogalmazás olyan élettörténeteket takar, amiken érdemes elgondolkozni. Mert
ez, tulajdonképpen, minden lehet.
Történet rém
egyszerű: főhősnő Honeysuckle (nem vicc, így hívják és a neve loncot jelent) az
öregek otthona melletti adományboltban dolgozik, a főhős egy baleset következtében
megvakult sztár-séf (köszönöm szépen, most már bolgnai spagettit is tudok főzni!),
aki a szomszéd lakásba költözik be. Ez a történet érzelmi szála, az akciót az
öregotthon bezárásának híre szolgáltatja. S történik mindez egy angliai
kisvárosban…
Honey-nak
természetesen van két, korabeli barátnője – elmaradhatatlan, ugye? (ezért
fekete pont a szerzőnek): az összeszedett Nell, aki a helyi iskolában tanár, és
a frivol Tash, a légikísérő, aki a pasikat a pénztárcájuk szerint válogatja, és
az a típus akiről a “ribanc” az első jelző, ami eszedbe jut. Most épp egy Yusuf nevű fickóval lóg, akit a dubai-i járaton szedett fel. De a főhősnőnek az
öregek otthona lakói közül is van két idős barátnője. S valamennyien
összefognak, hogy megmentsék az idősotthont – amiről mellesleg sosem derül
ki, hogy miért akarták eladni, vagy mi szerepe volt az egészben az otthon
vezetőjének.
Miért "zongoristaprojekt"? Mert egy baráti beszélgetés alkalmával – ami megjegyzem egy
szex-shopban történik –, Honey elszólja magát, hogy még sosem volt orgazmusa,
barátnői pedig rögtön eldöntik, hogy egy zongoristára van szüksége, aki a
kitűnő ujjtechnikának köszönhetően majd összeismerteti Honey-t és a Nagy O-t. S
a gondolatot tett is követi, mert be is szerveznek néhány fazont a főhősnőnek. –
még egy fekete pont: miért kell a barátnőknek mindig erőszakosnak lenni,
rendezni mások életét. Nem tudnának csak egyszer a saját nyomorukkal törődni?
S akkor még
ott van Hal, a szomszéd sztár-séf aki a világ elől bújkál. Értem én, hogy
betegre issza magát, mert a baleset következtében az élete fenekestől felfordult,
s ezért senki el nem ítélheti. Azért sem, hogy általában rondábban viselkedik,
mint a sokévi átlag. Azt viszont szeretném tudni, hogy alíg néhány hónappal a
baleset után, hogyan tud mindenféle segédeszköz nélkül teljesen biztonságosan
mozogni teljesen ismeretlen terepeken – mert van ilyen jelenet nem is egy,
amikor a szerző megfeletkezik arról, hogy Hal tulajdonképpen vak, és fizikai
lehetetlenség azt ott és úgy véghezvinni. Ha nem hiszel nekem, kösd be a szemed
és próbálj csak öt percig közlekedni a saját lakásodban, aminek, nyitott
szemmel, minden apró szegletét ismered… s másnap számold meg a kék foltjaid, meg az összetört tárgyakat. Szóval,
ez egy újabb fekete pont a szerzőnek.
Viszont amit
nagyon pontozok, az, hogy nincs univerzális, mindenre kiterjedő happy end.
Például nem fedeznek fel egy csodagyógyszert-módszert, amitől Hal visszanyerné
a látását.
Egyszer
mindenképpen el lehet olvasni, nem mondom, hogy megrengeti a világod, de könnyű
és szórakoztat, erotika is annyi van benne amennyi kell és nem mindent
lehetet előre kitalálni. A harmincadik oldal környékén én azt gondoltam, hogy
majd Hal fogja megvenni az öregotthont és minden szuper lesz – hát nem! Vagy akár jó fricska lehet a sok kötözős-szexelős könyvnek, hiszen az idősotthon lakói tiritarka bilincsekkel a kerítéshez kötve tiltakoznak az otthon bezárása ellen. Ezt azért megnéztem volna.
S most jönnek
a megszokott ízlések és pofonok… Ja, és a vintázs… nem lehetett ennél jobb szót
kitalálni a vintage-re?