Van olyan
klasszikus romantikus irodalom kedvelő, aki ezt még nem olvasta?
Annyi mindent
lehetne mondani erről a könyvről, a szerzőről is, de minek, hiszen elég egy
gyors kis Gugli és információk milliója folyik… jó is, rossz is. Ez irodalom,
nagybetűvel, és nemcsak azért mert szerepel az 1001-es listán.
Elfogult
vagyok ezzel a könyvvel szemben. Ez volt az első klasszikus romantikus regény,
amit valaha is olvastam, lehettem olyan 10 éves… – olyan ez mint az első
szerelem, sosem felejted. Azóta többszöt is elolvastam… túlzás nélkül
mondhatom, hogy vannak részek amiket szószerint idézni tudok. Bár azóta az írónő több
könyvét is elolvastam - mindössze hat könyvet írt - ez maradt a kedvenc.
S mert
népszerűsége ennyi éven keresztül töretlen volt, lett belőle modern átírat is –
valamelyik Harlequin kiadványban olvastam, Miss Elizabeth Bennet motorral járt
és bőrszerkóban, s lett belőle fantasy is: Seth Grahame-Smith: Büszkeség és
balítélet meg a zombik – no ezt nem olvastam el, sőt még a filmre sem voltam
kiváncsi.
Természetesen
nem úszta meg a folytatások-mániát sem. Joan Aiken tollából jelent meg a
folytatás Lady Catherine nyakéke (Lady Catherine’s Necklace) címmel. A szerző
egyébként több Jane Austen mű folytatását is megírta, magyar nyelven is
megjelentek, egyet sem olvastam, nem is áll szándékomban. Rebecca Ann Collins
egy egész sorozatot írt folytatásokból Pemberley-krónikák gyűjtőcímmel. A hat
részes sorozat a Büszkeség és balítélet néhány szereplőjénk lehetségséges
története. Magyar nyelven is megjelent, meg lehet keresni (1. Pemberley-krónikák,
2. Pemberley asszonyai, 3. Visszatérés Netherfield Parkba, 4. A longbourni
hölgyek, 5. Mr. Darcy lánya, 6. Caroline kuzin). Ezekből sem olvastam egyet
sem, mert nem szeretem a más szerző tollából származó folytatásokat.
Beszéljünk a
filmekről is, mert természetesen film is készült belőle, nem is egy: tévéfilm,
játékfilm, mini-sorozat, modern verzió, musical… minden amit elképzelni tudsz.
Sőt olyan is amit nem. Például az indiai variánst, amiben Mr. Darcy az
esküvőjére egy elefánt hátán érkezik, a történet csak nyomokban emlékeztetett
az eredetire és hol farmerben, hol száriban ropták a táncot. Éljen Bollywood! A
modern amerikai változat Mr. Darcy-jának könyvkiadója van és puccos hétvégi
vityilója a semmi közepén. A koreai drámát már nem néztem meg, nem tudom milyen
lehet a Bennett család ferde szemmel, esetleg már nem is úgy hívják őket… De számomra
a legvonzóbbak még mindig a klasszikus vonalat megtartó filmalkotások, a legjobb
Mr. Darcy akkor is Colin Firth marad a 1995-ös BBC-minisorozatból és a legjobb
Elisabeth Bennet Keira Knightley a 2005-ös tévéfilmből, amiben Donald
Sutherlandra osztották Mr. Bennet
szerepét – szenzációs alakítás!… nem hiszem, hogy bár valamelyiket ezek közül
ne láttad volna… Ez egy olyan csont, amit még mindig lehet rágni…
Miről is szól
a Büszkeség és balítélet... Mindenkinek
másról szólhat, mert annyi minden történik benne. Első sorban egy
meglehetősen jó kor-kép a 17. század vége-18. század elejéről. Hitelesebb már
nem is lehet, hiszen a szerző ebben az időszakban élt, tehát első kézből kapjuk
a kor számára fontos morális értékrendet, amire feltehetően hatással volt a
tény, hogy Austen kisasszony egy papnak a lánya volt. S e mellett ott a
romantikus szál, két szerelmi történetet is kapunk, újabb ambiciózus anyával
ismerekedünk meg, mert legyünk őszinték, Mrs Bennet enyhén szólva butácska és
egyetlen célja öt lánya minél hamarabbi és előnyösebb kiházasítása. S innen származik az a sokat használt idézet is:
Általánosan elismert igazság, hogy a legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség.
Ugye ismerős?
Csodálatos
lények lehettek a régi angol papkisasszonyok – egy kis faluban elásva,
vénlányságra és tüdőbajra kárhoztatva hervadhatatlan regényeket tudtak írni az
emberi természetről és szenvedélyekről. Jane Austen is vidéki papleány volt,
mint a Brontë nővérek. Hat teljes regény maradt utána és néhány töredék. Ennek
a viszonylag kis életműnek legismertebb és sok kritikus szerint a
legjelentősebb darabja a Büszkeség és balítélet. Mint Austen többi regényét,
ezt is feszes szerkezete, klasszikus stílusa, szellemes dialógusai, pompás pszichológiája
és nem utolsósorban írónőjének csillogó okossága teszik ma is élvezetes
olvasmánnyá.
Eredeti mű:
Jane Austen – Pride and Prejudice, 1813
Magyar kiadás
számszerint 29, az utolsó a Könyvmolyképző Kiadó, 2016-ban.