Ian, Penny
UGYANAZ A
TÖRTÉNET A NŐ ÉS A FÉRFI SZEMSZÖGÉBŐL:
ÍGY LÁTJA A
NŐ:
Egy csúnya
szakítással a háta mögött Penny Parker csak főnöknője unszolására hajlandó
elmenni egy vakrandira. Vonakodásának egyik oka, hogy a férfi lényegesen
idősebb nála. Ám kiderül, hogy Ian Pratchett ugyanúgy képzeli a jövőt, mint ő:
családot akar alapítani, stabilitásra és igaz szerelemre vágyik. Minden jel
arra utal, hogy Ian a nagy Ő, de álmodozhat-e közös életről két ember, akiket –
korukat tekintve – évtizedek választanak el egymástól?
ÍGY LÁTJA A
FÉRFI:
A frissen
elvált, romantikusan pesszimista Ian nem is érti, miért épp Pennyvel akarja
összehozni közös ismerősük. A lány kérlelhetetlenül optimista, hihetetlenül
babonás és szexuálisan tapasztalatlan – vagyis mindaz, ami ő nem. De az első
pillanattól fogva szikrázik köztük a levegő, és a férfi előtt felsejlik a
folytatás lehetősége. Lehet, hogy álmait egy olyan nő váltja valóra, akiről nem
is gondolta volna?
I.P.C., 2016
Eredeti mű: Abigail Barnette – First Time, 2015
Bármelyikkel kezdheted a két rész közül, a történet ugyanaz, a
párbeszédek ugyanazok, a különbség a két könyv között minimális és ezeknek a
jeleneteknek nincs is igazán jelentőségük a cselekmény szempontjából. A plusz
jelenetek vagy munkával kapcsolatosak, ami ugye a két szereplő esetében
különbözik (Ian építész, Penny meg egy divatmagazinnál papírtologató), vagy a
szereplők épp a kettejük kapcsolatát beszélik meg egy harmadik személlyel.
Szánalmas, hogy egyesek mit meg nem tesznek a
pénzért. Vette a könyvet, hozzácsapott néhány jelenetet valamelyik szereplővel,
olyant amiben a másik nem volt jelen (munka, vagy beszélgetés a barátokkal,
családtagokkal), és eladta kétszer ugyanazt. Fél kezed elég megszámolni hány
ilyen jelenet van.
Nem igazán szoktam cikizni a könyvek borítójával,
de hol lehet egy ilyen 53 éves pasit rendelni, mint amilyen a magyar kiadás borítóján szerepel,
mert egyből két példányt is beszereznék.
Fiatal nő, idősebb férfi a kombináció... és nem a
piszkos anyagiak miatt, hanem csak. Véleményem szerint ott egy kemény Elektra-komplexus
is közrejátszott, hiszen a leányzó kapcsolata az apjával, a szüleivel formális,
és erősen tart a nemlétező fele. S hogy Ian miért megy bele? Kell ezt még mondani?
53 éves, kapuzárási pánik, azt teszi amit minden tehetős korabeli férfi:
felszed egy fiatal lányt, hogy mellette fiatalnak érezhesse magát, családot
alapítson, gyereke legyen. Ó, ez persze így nincs leírva a könyvben, de nem
kell nagy filozófia kitalálni. Ian ugyan nem tudja, hogy a barátai által
szervezett vakrandin egy 22 éves lánnyal
találkozik, de ha nem tetszett volna neki a
helyzet, akkor a siralmas randi egyetlen alakalom marad.
Penny természetesen egy szőke, nagymellű
csinibaba. Miért nem mintázta saját magáról a szerző a főszereplőt? Miért nem
lehet egyszer egy normális vagy túlsúlyos nő, és nem a nagybögyű anorexiás
szőke?
Ha nem lenne a történetben néhány erotikus
jelenet, és Ian nem lenne 31 évvel idősebb, akkor az egész egy nagyon
infantilis ifjúsági történet lehetne, mert a hisztis díva az ott van a helyén. Emellett tele van bizarr epizódokkal, s ezeken el lehet gondolkozni, a szerző
értékrendjén is... csak néhány ilyen, ami most hirtelen eszembe jut:
– A főhősnő szűz, mert eddig még nem találta meg
az igazit, akinek odaadja magát... de „kézimunkában” nagyon-nagyon jó. Ezt
többször is kihangsúlyozza – páldául mindjárt a második randin Ian tudomására
hozza, a parkban, egy pikniken.
– Penny rajtakapja Iant, amikor a nővérével az
udvaron cigarettáznak. Ledöbben, kiborul. Az ugye nem gond, hogy Ian nagy
kedvelője a szvinger és csoportos szexnek és ezt rendesen művelte még a volt
felelségével is, de cigizni!!!!
– Ian, akiről ugye tudjuk, hogy 53 éves van már
némi tapasztalata a szerelem és szex terén, szerelmi ügyben tanácsot kér az
unokaöccsétől, aki viszont 26 éves és katolikus pap. Jó, mi?
– A vakrandit kettőjük között Sophie, Penny főnöke
hozza létre, aki maga is egy idősebb férfi felesége, de ő viszont nem 22 éves,
hanem kicsit felnőttebb. Nos, kiderül, hogy Sophie is megjárta Ian ágyát néhány
szvinger-akció keretén belül. És ezt Penny és Sophie megbeszélik egy ebéd
alkalmával. Ekkor úgy elképzeltem magam, amint bekopogok a főnököm irodájában
és megbeszélem vele az ő, az én, valamint a partnereink szexuális preferenciáit.
A szerző blogger, több könyvet is írt már, olyanokat is amit a blogján tett közzé fejezetenként. Nálam ez a "duett" bukta
volt és egyhamar nem áll szándékomban bármi mást olvasni amin Abigail Barnette neve szerepel, sem egészben, sem részletekben, sehogy... de hát
ízlések és pofonok. S hogy valami jót is mondjak... hát Iannak kifogástalan a zenei ízlése